Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-137

257 A nemzetgyűlés 137. ülése 1947. mily ein sebességgel vezeti a vonatot. Nyilvánvaló, hogy az ilyen közlekedési rendszerben egymást kell érniök a katasztrófáknak, aminthogy egymást érik a katasztrófák a tőkés termelési rendben, amelynek története a válságok, tömeguiunkanélküliségek, háborúk éte polgárháborúk szakadatlan sorai. Persze a kapitalista^ terimelésnek ezt a tervszerűtlen gégét végső fokon az okozza,, hogy a termelés) nem a szükségleitek kielégítésiéire, haneunt minél nagyobb haszon elérésére irélnyul- Éppen ezért mi, szocialisták, meg vagyunk győződve arról, bogy ,a,zí igazi, a teljes tervgazdálkodásnak előfeltétele a profit-termelés- megszüntetése, a nagy termelőeszközök és' forgalmi eszközök köztulajdonba vétele. Eljön az ideje annak,•> — meggyőződésünk szerint igen hamar — hogy a termelés

1 es a forgalom eszközeit azok irányítsák, akik teremtették őket és akik dolgoznak velük. Ez a szocializmus alapkövetelése. Es ellenségeink [megtanulhatták volna az utolsó ezáz esztendő, de különösen az utolsó' kéit-ihárom évtized töif téinetéből, hogy hiába, rágalmazzák és cáfolják, gúnyolják és temetik a szocialista gondolatot, . ez az eszme kitörölhetetlenül, kitéphetetflenül gyökerezik a dolgozó tömegekben. Talán arra is felhívhatnék ellenségeink figyelmét, hioigy imd, szocialisták sok mindent . láttunk előre lolyasmity amit az urak nem nagyon hittek el nekünk, amikor egyedül mondottuk., Megjósoltuk a fasizmus elkerülhetetlen bukását legnagyobb sikerei, mindent elseperni látszó győzelmei idején. (Reicher Endre (pk): Mi is ezt mondottuk!) Képviselő úr, ön akkor még a Magyar Turista, Szövetségben egészen másképpen beszélt. (Reicher Endre (pk): A turista szövetségben soha nem szerepeltem, nem iils voltam tagja a. szövetségnek!) Akkor a Magyar Turista Egylet által küldött választmányi tag volt a turista szövetségben. (Reicher Endre (pk): Ebben isi téved! Abban sem volftaim benn! — Zöld Sándor (kp): Valamelyikben benne volt, az biztos! Mondja meg, ne találgassuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj. — Reicher Endre (pk): Nagyon melléfogott! De hadd folytassa, kifogy aa időből! Szegénynek nem kell, hogy mindig igaza le gyen! •— Halljuk! Halljuk!) Justus Pál dszd): Ha akkor jól láttuk a jövőt,, akkor alighanem jól látjuk ma is. Emlékeztetem képviselőtársaimat arnai, hogy a . tudományos szocializmus nemcsak híveitől, hanem ellenségeitől is igazolást kapott, mert mi nem tartjuk véletlennek, hogy halálos ellenségünk, a fasizmus, a hitlerizmus, a szocialista gondolat megsemmisítését tekintette főcéljának, kénytelen volt magát — hogy a tömegeket félrevezethesse-—nemzeti szocializmusnak nevezni, kénytelen volt átvenni, természetesen meghamisítva és meggyalázva a vörös zászlót, új szövejgjet írni ia munkásindulók egész sorára, és amikor imperialista rablóháborúját megindította, természetesen nem azt mondotta megőrjített tömegeinek, hogy menjetek a vágóhidra a lotharingiiai vasércérti. az ukrajnai búzáért, a balkáni piacokért, vagy a kaukázusi petróleumért, hanem azt. hogy ez a háború a proletárnemzetek harca a plutokrata népek ellen! Mi más ez, mint az osztályharc eltorzított, ellenkezőjére hamisított változatai! Természetes, hogy amikor a fasizmus a világtörténelmi erők összecsapásában megsemKEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VIII. évi'- július hó 1-én, kedden. 258 mis ült, — legalább is katonailag — akkor min; denütit a világon elemi erővel tönüek a népek élére a szocialisták; az is természetes, hogy hűségesek maradtak ahhoz a szocilista gondolaifr hoz, amelynek köszönhették elpusztíthatatlanságukaitt Mi igenisi, a szocialista gondolat igazolását látjuk abban», hogy minden demokratikus ország összeszedi erőit és megpróbál tervszerű termelésre áttérni. A szóbanlévő terv a mienk és minden magyar dolgozóé. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kapitalizmus keretei között maradó gazdasági terv mindig csak fogyatékos és részeges lehet, a súlyos és egyre súlyosabb zavarok végiső kiküszöbölésére a szocializmus hivatott. Addig, amíg nem szükségletekre, hanem profitra termelnek, mindia: fenyegetnek azok a válságok, amelyek a kapitalizmus kezdete óta* törvényszerűen és egyre pusztítóbb formában térnek vissza és amelyeket! semilyen erő nem tud^ megakadályozni. Másfélszáz esztendővel ezelőtt egy nagy közgazdasági teoretikus» David Ricardo, a kapitalizmias gyermekbetegségeinek rovására írta e válságokat; azt remélte, hogy a kapitalizmus növekedésével és technikai tökéletesedésével ezek mindinkább kiküszöbölhetők lesznek. Vele szemben egy zseniális kritikusa, Si'smondi mutatta ki, hogy alapvető ellenmondásról van szó, amely a tőkés termelés fejlődésével csak súlyosbodhatik és élesedhetik. A ikorlátlan termelési lehetőségek és sí nagyon korlátozott fizetőképes fogyasztás közötti ellenmondásról szólt, mert alapvető tulajdonsága ennek a termelési rendnek, hogy a nép túlnyomó többsége, a dolgozók osztálya csak kis töredékét kapja meg annak az érteiknek, amelyet ő termel, és ez a részesedés a kapitalista termelés tökéletesedésével párhuzamosan állandóani csökken. Az utóbbi másfélszáz esztendő gazdasági fejlődésében három tendenciát 'látunk érvényesülni, és minid a három meglehetősen szűk keretek közé szorítja az olyan gazdasági szerveket, amelyeik e termelési rend keretein belül maradnak. Az első ilyen törvényszerűség e relatív túlnépesedés. A (technikai tökéletesedést ez a rendszer nem arra használja fel, hogy csökkentse a társadalom egyéneire eső , munka terhét, hanem arra, hogy a dolgozók * nagyobb részét kirekessze a termelésből. Állandósul, már nem csupán válságszakaszokra korlátozódik a munkanélküliséginek ez a foka. És nem véletlen, hogy ma, amikor az Egyesült .Államokban az ország történeténeik legnagyobb konjunktúráját élik, 2.3 millió az elhelyezetleni munkanélküliek száma. A második tendencia az, hogy a termeilés eredményéből egyre kevesebb jut a népesség egyre nagyobb többségét jelentő dolgozóknak, hogy az árutömegek elhelyezése mind megoldhatatlanabbá válik, és^ végül csökken a kapitalizmus fejlődésével párhuzamosan^ a profitráta is, azaz ugyanakkor a tőkének egyre kisebb profitot hoz, vagy — ami ugyanazt jeűentji — ugyanakkor a profit! előállításához egyre nagyobb tőkéket kell a termelésbe invesztálni. ' • íj ! LI li Tisztában vagyunk azzal — mégegyszer hangsúly ózom —/.hogy miután ma is tőkés^ termelési rend van, tökéletes tervgazdálkodásról nem beszélhetünk A teirv, amelynek végrehadtása augusztus elsejével megindul, még nem szocialista terv, esiak a magántulajdon keretein belül maradva próbál rendet és értelmet teremteni a zűrzavarban. A magyar demokrácia 17