Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-133
'1 A nemzetgyűlés 133. ülése 1947. A csatlósság vádját állítják ennek, a megállapításnak szenvtelen szavai. Minő fájdalom ez a ma élő szabad (magyarok számára s milyen undornál es kétségbeeséssel fogadiák volna a száz év előtti szabadságharcos magyarok ezt a váldat, vagy azt a jóslatot, hogy valamikor a magyarokat, a szabadság egykori hőseit, azzal a szörnyű váddal lelhessen illetni, hogy resztvettek a legkegyetlenebb, a legelnyomóbb, a leghazugaibb rendszer oldalán, az igazi magyar érdekeket meghazudtoló borzalmas háborúban egy ősi ellenség csatlósaként, érthetetlen és idegen délibábokat kergetve! Most látjuk csak, miire képes egy megátalkodott éj» következetösen hazug propaganda, hogy mit rontott és rombolt a magyar nép lelkében és mire vezet az, ha egy nép^ áldozatul esik bűnös vezetők érzelmi politikájának. Ez a klikkérdekekeit érzelmes jelszavak mögé rejtő végzetes politika volt az, amelyet, örökre meggyűlöltek azok a derék magyarok, akik tizenhét évvel ezelőtt a független kisgazdapártot alapították, amikor szembeszálltak a hamis romantika jú úri Magyarország anakronisztikus^ jellegzetességeivel és a népre felülről ráerőszakölt szervezési jelszavak ellen a népből eredő természetes magyar kívánságok, ősi népi óhajok megvalósítását tűzték ki célul. Ezekhez az eredeti célokhoz ragaszkodunk. A magyar néphez tántoríthatatlanul'hű. ki" váló férfiak az árulás sötét éveiben nem szűntek meg tiltakozni a fasiszta, imperialista háborúhoz való csatlakozás ellen, számtalanszor tették életüket kockára, míg végül, élükön Bajcsy-Zsilinszky Endrével, mártírként hősi életükkel fizettek legjobbjaink. 1941 április 10-én, amikor a németbarát katonai klikk nyomására résztvettünk a Jugoszlávia elleni támadásban, Szégyenpír borította az igaz magyarok arcát, az örökbarátsági szerződés alig megszáradt betűire gondolva, majd később. 1941 július 27-én, amikor Bardossy bejelentette a Házban Magyarons'zaíg és a Szovjetunió között bekövetkezett hadiállapot kezdetét, minden józan ember tudta, és érezte, hová vezet a katasztrófapolitika^ Ennek a békeszerződésnek komor és szigorú hangja mindenkor emlékeztet minket «a magyar nép egykori vezetőinek, urainak, tanítómestereinek és propagandistáinak soha ^el nem felejthető bűneire. A népünk sorsáért aggódó magyar emberek lelkébiein gyakran feltóiul a kérdés, jelentkezik újra meg újra: bűnös-e a magyar nép? Ha csak az, utolsó tíz év jellegzetes eseményeit kiszakítva, idézzük emlékünkbe, akkor még tarthatnák hibásnak: miért tűrte, hogy nevében árulók, üzletemberek és akarnokok rendelkezhessenek•? De ha alaposabban szemléljük a kérdést, ha visszaforgatjuk az igaz magyar történelem lapjait régebbi időkre, s végiggondoljuk azt a sok szenvedést, harcot és elnyomást, hősi erőfeszítést és sötét árulást, amelyet ez a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes és nagy feladatok megoldására hivatott nép elszenvedett, akkor a még oly tárgyilagos ítélkeizŐnek is meg kell enyhülnieNem is kell túlsáigosan visszamenni az idők enyésző távolába, hagyjuk e rövid felszólalás keretében a Lech-mezőt, a tatárjárást, a Dózsa-szabadságmozgalmat, a mohácsi vészt, Rákóczi kuTucait, és gondoljunk csak az 1848-as szabadságharcra, amikor, ez a nemzet össze- szedte minden lelki és fizikai erejét s egy hősi szabadságharcban a népek élére, kerü't kiérdemelve az e'gész szabad világ bámulatát. Ez a heio^us erőfeszítés, ez a hatalmas népi évi június hó 24-én, kedden. ]2 mozgalom a túlerő ellenhatására összeomlott s a legsötétebb és a legravaszabb habsburgi politika céltudatos aknamunkája, mesterségesen terjesztett fertőző befolyása eredményeként azt az aljas következtetést lopta be tanulságként sok magyar szívéibe, hogy a szabadságharc mindig megbukik, hogy a szabadsághősök és forradalmárok vesztükbe viszik a békés polgárokat, tehát ki kell egyezni az elnyomókkal, mindig a hatalom pártján kell állni, meg kell alkudni. A Bach-korszak elnyomatása után a megpuhított magyarokat még jószándékú emberek vezették a kiegyezés felé, azután azonban nemjuthatott hatalomra hazánkban olyan párt, amely az egykori szabadsághősök tiszta és önzetlen politikáját juttatva tettekben kifejezésre, megkezdődött az uralkodóréteg rideg érdekeit r leplező, hamis magyarkodással, ostoba külsőségekkel, átlátszó jelszavakkal operáló csaltlóspolitika. amely odáig vitte ezt a népet, hogy amikor 1914-ben megölték Ferenc Ferdinándot, egyik ellenségünket, aki a szürke hamu alatt alig parázsló népi öntudatunkat is ki akarta belőlünk ölni, akkor akadálytalanul futhatott mégis végig az érzelmes jelszó: »Megölték a. trónörököst!« és könnyedén lehetett harcbahívni tökéletesen idegen, elsősorban német érdekekért e hazának megtévesztett fiait. Ez ia háború csak bukással végződhetett, de úgy látszott, hogy okultunk belőle. Megszabadultunk az elnyomatástól, ogy fölszabadult nép végre sajátosan imagyar, a nép érdekeinek megfelelő politikát folytathat. Milyen keserves volt a csalódás, amikor rövid szabadságpróbálkozások után a négyszázéves elnyomatásban sokat romló, öncélú_ politika vitelében mé-pf járatlan, kérészéletű, akkori magyar demokrácia egy ellenséges világ kellős közepén, barátok nélkül, belső hibáktól terhelten, minden, bajjal küszködve áldozatul esett és.hosszú időre elbukott. Győzött a, reakció és alkalmazhatták reiánk a régi mondást: . a , magyarok semmit sem tanultak és semmit nem felejtettek. Bűnös-e tehát ez a magyar népi Az én legjobb hitem és meggyőződéseimi szerint nem bűnös, inkább nagyon szerencsétlen. Végzetes lett volna, ha a győztes 1 nagyhatalmak nem jöttek volna ennek tudatára, de szerencsére megértették e nép tragédiáját és ezt fejezi ki a békeszerződés következő passzusa (olvassa): »tekintettel arra, hogy a, Szövetséges és Tár" sült hatalmak és Magyarország békeszerződést kívánnak kötni, amely az igazságosság elveihez alkalmazkodva, rendezni fogja a fentemlített események következményeként még fennj álló^ kérdéseket és alapja lesz a közöttük való baráti kapcsolatoknak, lehetővé téve ezzel a Szövetséges és Társult Hatalmak számára, hogy támogassák Magyarországnak arra irányuló kérelmét, hogy az Egyesült Nemzeteik tagjává legyen stb.. •.« T. Nemzetgyűlés! Nem jut azonban kifejezésre a felolvasott szövegből, de nem jut elismerésre sehol a világon, tárgyalásokon, vagy az irodalomban) sem, hogy Magyarország szuverenitását, szabad önrendelkezéí-i jogát 1944 március 19-én ténylegesen elvesz-, tette a- németek erőszakos 'bevonulásával és* megszállásával. Ez időtől kezdve áruló és német zsoldosok tartották kezükben a hatalmat, terrorizálták a népet . és hajszolták a szörnyű bukás felé. T, Nemzetgyűlés! Végtelen hosszúnak tetsző könny- és vérözön után omladozni kez-
