Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

187 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947- évi március hó él-én, pénteken. 188 gyári fűrészüzem és a kádár szalagfűrésze között. Ugyanez a helyzet az asztalosnál, akii a deszkát a maga részére vágja. De ugyanez van a paraszt-szűcsnél, aki a juhbőrt vagy a báránybőrt maga dolgozza ki, hogy azuttán subát varrjon belőle. A suba után tehát fizet először 15 százalék prémkikészítői termelői forgalmi adót, azután pedig 10 százalék további termelői forgalmi adót fizet iái készáru után. . De teljesen hozzá nem értő rendelkezés az is, hogy a kisiparos, aki két segédet és két tanoncot foglalkoztat, a pénztárkönyvön kívül még különféle előírt könyveket kell, hogy vezessem, éspedig: nyersanyag raktárkönyvetl termelési naplót, készáru raktárkönyvet, számliamásoliati könyvet, bérmunkanaplót hitelkönyvet, stb. Mindenki tudja, hogy erre a kisiparos nem képes. Mire való tehát akkor az ilyen rendelkezés? Csak arra, hogy azt a ^szerencsétlen kisiparost aki amúgyis küszködik az anyagbeszerzés nehézségeivel és a megélhetés bajaival, meg lehessen fogni és büntetni lehessen azért, mert ezeket a könyveket nem vezeti. Igaz, hogy van átalányozási lehetőség, amikor a kisiparost ezeknek a könyveknek a vezetése alól fel lehet menteni, a tapasztalat azonban az, hogy az átalányok megállapításánál sem érvényesülhet mindig a méltányosság és az igazságosság. A forgalma adóközegek a falusi kisiparost egyenesen siarokba szorítják, egyenesen beszorítják a lehetetlenül magas átalányba, a kisiparos pedig kénytelen ezeknek eleget tenni. Ezt inkább vállalja, csakhogy az előírt könyvvezetéstől szabaduljon. T. Nemzetgyűlés! Röviden meg kell még emlékeznem ai közmunkaváltságról. A közmunkaváltság-rendelet egyenesen példátlan és egyedülálló a maga nemében. Iparos, kereskedő, orvos, ügyvéd, mérnök — így sorolja fel őket a rendelet — egy kalap alá van véve. Mindegyikre egyformán van megállapítva a minimum éspedig akként, hogy akinek nines alkalmazottja, az legaíább négy napszámbérnek, ha van, akár csak egy is, legalább hat napszámbérnek megfelelő közmunkaváltságot kell hogy fizessen. Ez természetesen az az alsó határ, aminél többet is ki lehet vetni. Már maga a havi négy vagy hat napszámbér több, mint az egyenes ado. Iparos és iparos között is különbség van, — ezt mindenki tudja — mert sem »az egyes szakmák kereseti viszonyai, sem az egyes szakmákon belül az iparosok életkörülményei, nem egyformák. Ha ez a különbség fennáll, akkor ezt a teherviselés arányos és igazságos elosztásánál is figye-, lembe kell venni. Hogy lelhet azonban azonosítani az iparost a kereskedővel, az orvossal, az ügyvéddel, a mérnökkel? Ezt az iparos érdekképviseletek már többször panaszolták a közm unkaügyi miniszlternek, de hasztalanul. Szerinte ez á rendelkezés jó: ha az iparos sokalljta, a kivetést, fellebbezze meg. Ehelyett célszerűbb volna olyan rendeletet alkotni, amelyet előbb a miniszter letárgyal az érdekeltséggel és akkor bizonyára nem lesz általános elégedetlenség, ami végeredményben demokratikus állami berendezésünknek árt és az abba vetett bizalmat rendíti ímeg. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Én a pénzügyminiszter úr figyelmét ismételten fel kívánom hívni arra a körülményre, hogy az országiban vizsgálja meg a kisiparosság szomorú helyzetét és engedjék el azoknak a kisiparosoknak az adóját, akik hatvanévesek elmúltak és segéd és tanonc nélkül dolgoznak. Minthogy bízom abban, hogy a koalíciós kormány a kisemberek iránt szeretettel és meg értéssel viseltetik, pártom és magam nevében a költségvetés elfogadom. (Taps a szociáldemokrata- és a kisgazdapárt soraiban.) Elnök; Kíván-e még valaki a tárcához állánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván az általános vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a hait ár oziat hozatal. Kérdem a t. iNemzetgyûlést, méltóztatnak-e fa pénzügyi tároa^ és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Ha igen, határozat ilag kimondom, hogy a nemzetgyűlés a pénzügyi tárca és »a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadtaKövetkezik a pénzügyi tárca és a vélte kapcsolatos állami üzemek költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a tárca 1. címét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (felolvassa az 1. cimet.) Elnök; Szólásra következik az 1. címhez feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Törő József! Törő József (kg): T. Nemzetgyűlés! A központi igazgatás második alrovatában látunk egy számot: nem rendszeres iretmények, 2,538.256 forint. Az első pillanatra megütődünk azon, hogyan lehetséges, hogy a minisztérium központi igaizgatásának kiadásaiban ennyi nem rendszeres illetmény] foglaltatik, ami majd" nem ugyanakkora: összeg, mint a rendszeres illetmények végösszege. A kapott felvilágosítások alapján láttuk, hogy a legjobb szakértők, munkaerők, közgazdasági szakemberek vannak bevonva a minisztérium munkájáibai és innen adódik a nem rendszeres illetmények magas összege. T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen, hogy az adó, politikát illetően a múlttal szemben óriási változásra és új szellemre van szükség. Uj szellemre van szükség, mégpedig a/ közterhek elosztása, azután az adózóképesség emeilése tekintetében. Általában azt tapasztaltuk, hogy a legelhibázottabb gazdaságpolitika és állam" politika az volt, amikor a fiskus szempontjából egyszerűen megszorították az adócsavart adókat emelték, ahelyett, hogy az adózóképesság emelésére törekedtek volna . minden vonalon, hogy az adóalanyok megerősödve, a jövedelmükből szinte mondfhatnám, könnyedén fizessék ki a maguk adóját. Akárhányszor olvasunk a napilapokban az amerikai vagy angol adómorálról. Ezt a példát állítják elénk, amelyet sajnos, Magyarországon nem tudtunk e'érni éppen azért, mert adópolitikánk a kisember igazságtalan, lelketlen megterhelésére volt beállítva. T. Nemzetgyuk'ß! Amikor az 1946—47. évi költségvetési előirányzatot áttekintjük, látjuk azt a szörnyű helyzetet és szakadékot, amelyből igyekezünk kiemelkedni. Itt azonban a pénzügyminiszter úr figyelmét fel keH hívnom az előbb említett adózóképességl emelésére; mert itt még nem látunk olyan bátor kezdeményezést és a múlttal való olyan szakítást, amelyet a demokratikus közvélemény és áaamberendezkedés joggal elvár a magyar köztarsassag demokráciájától. ' ' , T. Nemzetgyűlés! Azt hjezem, ha az adó %