Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

1 89 Â nemzetgyűlés 114. ülése 1947. évi március hó 21-én, pénteken. 190 kivetés, a forgalmi adók és egyebek, egész adó­rendszerünk összevisszaságát, rendezetlenségét tekintjük, akkor nenn isi olyan nagyon hibázott rá az igazságra a balatonkenesei bognár, amikor azt mondotta, hogy igen-igen képviselő úr, Bzép, szép, demokrácia van, hiszen hát itt-ott látszik egy-egy új küllő, de az .adórendszerünk­én, úgy látszik, az agy a régi­Azt hiszem, a balatonkenesei bognárnak bizonyos mértékig igaza is van, egy ilyen taagy állami apparátust azonban máról-hol­napra nem lehet új szellemmel úgy megtölteni, hogy ne álljon be zökkenő és lén bízom a de­mokrácia koalíciójában, hogy a kisembert saj­toló és igazságtalanul adóztató rendszert meg fogja változtatni és azt az adópolitikát fogja folytatni, ameilyet mi mint ellenzékiek mindig hirdettünk. Hirdettük és valljuk, hogy nincs az a teher és áldozat, amelyet hazánk jó voltáért el ne viselnénk és meg ne hoziíank, ha az egyenlően, igazságosan van elosztva. T. Nemzetgyűlés! Egy példával legyen sza­bad az elmondottakat illusztrálnom. Egy 122 munkással dolgozó és nagyon sok gépet fog­lalkoztató gyárüzem összesen annyi adót fize­tett, — ennek a tételnek pontosan utánanéz­tünk — mint Ihlet kisiparos, aki munkásaival, tanoncaival együtt huszonhárom munkaerőt foglalkoztat. A gyáripar tehát keveset adózott azért, mert a könyvelés mögé bújt és ugyebár, könyveléstechnikai műveletekkel, meg más mó­don isi, az adóhatóság előtt igazolni tudja, hogy nincs olyan nagy keresete a gyárnak. Ezek helyett a nagyüzemek helyett legtöbbször! a kis; iparos adózott és ai kis (adóalanyok izzadták ki az államháztartáshoz a filléreket. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad még még­. említenem azt, — amit már az ipao-ügyi költ­ségvetés tárgyalásakor is megállapítottunk j­'hogy a reakció idején az államháztartási vitele arra' volt beállítva, hogy mindent & nagyokért, mindent a nagyoknak és az államháztartás tel­jesen az öncélú profitpolitika jegyiéiben műkö­dött. Ha 1 megvizsgáljuk a rétÖ. idők költség­vetéseit, akkor látjuk azt, hogy az al'lanithaz­tartás terhein, az adók kirovásánál a hétköz­napi szürke dolgozó hamupipőkék bálkirály­nőkké váltak és a közterhek nagyrészét tulaj­donképpen a kicsi gazdasági egyedek viselték. T. Nemzetgyűlés! Nagyon jó volna 1 tudni azt is, hogy milyen százalékát viseli a fejlesz­tett, a támogatott nagy- és gyáripar a közter­heknek és milyen százalékkal adózik ai kisipar. Legyen szabad egy példával rávilágítanom. Elnök (csenget): A képviselő urat figyel­meztetem, (hogy ez nem ehhez a címhez tarto­zik- Az adók a 6- és 7.. cf mihez tartoznak. Törő József (kg): T. Nemzetgyűlés! Az «lnök úr figyelmeztetését' köszönettel veszem. A pénzügyminiszter urat arra kérem, hogy a minisztérium központi igazgatásába és azután az adókivetésbe is vigyen be olyan szellemet, hogy azzal a legkisebb teherviselők, adóala­nyok is meg lehessenek elégedve és nyugodtan hajtsák áloimtra fejükéit abban, a tudatban, hogy a demokratikus államberendezkedés elbírható közterheket jelent számukra. T. Nemzetgyűlés! Itt említem meg, hogy véleményem szerint a központi igazgatásnak ki kell dolgoznia egy szociális adózási terveze­tet, amely a beteg vagy egyébként üdülésre szoruló iparost, ha maga helyett segédet alkal­maz, mentesíti az alól, hogy segéddel dolgozó iparosként adóztassák meg. Ugyanezt kérem a betegség esetére ils 1 . Ugyancsak kérem ai pénzügyminiszter urat nogy az ötven térvén felüli kisiparosoknak elő­rehaladott korukra való tekintettel bizonyos százalékú engedményt adjanak az adókirováe­nál korcsoportok szerint. Tisztelettel bejelentem, hogy. ezzel kapcso­latban van egy indítványom. Indítványozom, hogy az elaggott és teljesen munkaképtelen ön­álló kisiparosok segélyezésére állítsunk be ennek az évnek a költségvetési keretébe 500.000 forintot. Tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék ehhez hozzájárulni és kérem az indítvány elfogadását T. Nemzetgyűlés! A költségvetés egyes tételeit és a központi igazgatás rovatait át­vizsgálván, az elmondottak szellemében kérem a miniszter urat, hogy demokratikus szellemű adózást vezessen be, amely a kicsiket' és a tehetősebbeket tehetségükhöz mérten egyforma elbánásban részesíti az adóztatás tekintetében. Ennek reményében a címet elfogadom. (Taps.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy indítványát a házszabályok szerint az általános vita befejeztéig kellett volná beter­jesztenie, ezért szavazásra nem tudom fel­tenni. Az 1. címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezárom és a tanácskozást be­fejzettnelk nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az 1. címet elfogadni? (Igen!) Ha igen, határozatilag ki­mondom,, hogy a nemzetgyűlés az 1. címet el­fogadta. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a 2. címet felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (felolvassa a 2. címet, amelyet a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 3. címet.) Elnök: Szólásra következik a 3. címhez feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Csala István! Csala István (kg): T. Nemzetgyűlés! Kevés olyan adónemünk van, amely annyira igaz­ságtalan, mint a földadó. A, földadó igazság­talansága . nem abban nyilvánul meg, hogy nagyon magas, — abba belenyugszom, hogy sok adót kell fizetni — hanem elsősorban abban, hogy a földadót a tiszta aranykorona-jöve­delem után vetik ki, amelyet valamikor a régi időben állapították meg s amelynek alapul­vétele ma nem igazságos. Gondoljunk csak arra, hogy a régi időben az uradalmak földjét, ha sokkal jobb minő­ségű volt is, mint a kis törpebirtokosoknatki a földje, sokkal gyengébben osztályozták. Az uradalmak vendégül láttáik azt a hivatalnokot} azt a mérnököt, amíg osztályozta földjüket, adtak neki ebédet, adtak vacsorát» szállást, sőt, ha szüksége volt rá, még külön szobalányt is. Ezt a kis parasztember nem tudta megtenni, így esett meg az, hogy bár csak egy keskeny dűlőút vagy mesgye választja <>1 a kisparaszt tok földjeit az uradalmak földjeitől, ezeknek a földje — látom mifelénk: — 13 vagy 10 arany­koronára van értékelve, ugyanakkor pedig a mi földjeink, bár gyengébb minőségűek is. 23 aranykoronára vannak értékelve. T. Nemzetgyűlés! Ennek hátrányát akkor vettük legjobban észre, amikor a beszolgálta-

Next

/
Thumbnails
Contents