Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
185 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. meg, 18—20 forintot le kell adniok különböző adócímeken. En tehát arra kérnám az ország demokráciája érdekében a pénzügyi kormányzatot, hogy gondoskodjék ezekről az emberiekről. De különösen fel kell hívnom a pénzügyiminiszter úr figyelmét arra, hogy a kisiparosságnak, — úgy •mint a múltban volt — feltétlenül adjanak segélyt éspedig azoknak a kisiparosoknak, akik nem rendelkeznek vagyonnal. Ez feltetlenül szüksége», mert ha ezt nem tesszük, azok «a embereik, akik tőkeerősek a kisiparosok közölt, akiknek vagyonuk van,-előnybe kerülnek azokkal szemben, akiknek nincs vagyonuk és nines egyéb jövedelmük.Nagyon jól tudom, hogy most, amikor még romokban heiver az ország, az adóra szükség van s így ezen fii címen, ha — ahogyan említettem — amnak a kisiparos rétegnek adóját, amely segéd és tanonc nélkül dolgozik, a kormányzat elengedné, adókiesés lenne. Éppen ezért a megoldást úgy gondolom* — ahogyan az előttem felszólalók már többen hangoztatták — hogy súlyt kell helyezni a jövedelemadóra, a vagyonadóra és azokkal kell megfizettetni, azoknak az embereknek a vállára kell rakni a terhet, atkik ezt elbírják. Vannak itt háborús gazdagok, inflációs gazdagok, akik a dolgozó proie tagságnak, véres verejtékéből gazdagodtak meg. (Ugp can! o kisgazdapárton.) Feltéllenül szükséges, hogy a kormányzat ezekhez forduljon és ezektől vegye el, amit jogtalanul összeharácsoltak. (Taps a kisgazdapárt soraiból.) Igen t. Nemzetgyűlés! Szórnom kell az együttes kereseti és jövedelmi adóról. Már említettem, hogy különösen a kisiparossággal kívánok foglalkozni. Az adózási rendszerünkben minél hamarább vissza kell térni az egyedül (helyes és igazságos rendszerre* a tiszta keresőt alapján való adózásra, A Stabilizáció után most már csakis ez lehet a kormány célja és útja, mert a snfid helyzet, ainely a kereseti és jövedelmi adót nom a tiszti kereset, hanem külső ismérvek, sőt a látszat után veti ki, bejső ellentmiondáist tartalmaz és merőben igazságtalan. Kereseti és jövedelmi .adót csak a keresetből és jövedelemből lehet fizetni. Ha nincs kereset, nincs miből fizetni, viszont a keresetet okvetlenül meg kell adóztatni úgy, hogy abból különféle utakon és módikon kibújni ne lehessen- Ez már pusztán pénzügytechnikai kérdés. Jelenleg ŰZ 5890/1946. M. E. számú rendelet szerint a kereseti viszonyok, a teherbíróképesség és az életmód az adókivetés alapja. Ilyen rendszer me'lett tág 1ère van a méltánytalan- ságok halmozásának. Vidékenként máskép és máskép mérlegelik az adózókat. A kisiparosság osztálybasorozására ugyan ,ai 137.000/1946. P. M, számú rendelet tartalmaz direktívákat, de számtalan^ panasz van, hogy ezeket a kivető bizottságok figyelmien kívül hagyják. Az említett rendelet az ipartestületeknek jogot ad arra, hogy az első osztálybasorozási javaslatot ők tegyék meg. Erre a pénzügyi hatóságok az ipartest ül eteket jóformán senolsem hívták fel. Ellenben se szeri, se K/ám nincs azoknak a panaszoknak; amelyek szerint a kivető bizottságok először becsléssel vagy egyébként beszerzett adatokból megállapították a kisiparos nyers hevételét, ennek 6 szazaiékát rótták ki, majd azután megkereslek a rendeletben felsorolt 30 adóosztály közül azt, amelyre a kiszámítás ráülett- Ez az eljárás nemcsak a évi március hó 21-én, pénteken. 186 rendelet szellemével ellenkezik, hanem éppen megfordítottja annak, amit a rendelet előír. A rendelet ugyanis azt írja elő, hogy a kivető bizottságok a*-megadott direktívák szerint sorozzák valamelyik osztályba az adózót. Ha • azután olyan adóosztályt állapítottak meg, — mégpedig jogerősen — aimely szerint az iparos havonta 360 forintot vagy ezt meghaladó öszszeget kell, hogy fizessen, akkor keiül sor a nyers bevétel szerinti adózásra. Egészen lehetetlen adókivetések álltak így elő, ami a felszólamlásoknak soha nem látott özönét zúdítja a felszólamlási bizottságokra.. Követelni kell tehát, hogy a pénzügyminiszter adjon ki sürgősen körrendeletet a felszóLaimlási bizottságokhoz, hogy ezeket a viszszásságokat orvosoljak. De sérelmes' a kisiparra az egyenesadórendszer annyiban is, hogy míg az árka kulációs rendeletek a gyáriparnak lehetővé teszik, hogy .az adót áraiikba beszámíthassák, a kisipari árvetési rendeletek ezt nem teiszik lehetővé. A kisiparosi az árhivatali rendeletek szerint 10 szazaiékot számíthat hozzá az általa adott anyag beszerzési árához. Ez a 10 százalék kell, hogy fedezze az anyag megszerzésére, tárolásain, biztosítására fordított kiadásait, valamint az -anyagba ölt tőkéjének hasznát. Mi történik azonban 1 ? Adnia, kell 5 százalék rendkívüli árengedményt, amire a remielet kötelezi és Űzetnie kell 6 sziázalék adót. Az iparos tehát az anyagra ráfizet. Miért tett az árhivatal itt kivételt a gyáriparral, a tőkésekkel, a kis-par rovására? Az ilyen eljárás nem alkalmas arra, hogy a kisember védelmének szociális követelményébe vetett bizalmat öregbítse. igen t. Nemzetgyűlés! Egy pár szót kell szólnom a forgalmi adóról is. A forgalmi adót illetően &i kormány legsürgősebb tevékenysége legyen az egyfázisú rendszer bevezetése és a kisipar teljes mentesítés? a forgalmi adó alól. Nem igaz, hogy a kisipar a forgalmi adót átháríthatja. A gyár megleheti és meg is teszi. A kereskedő is megteheti. A kisiparos megrendelőjét elveszíti, ha külön forgalmi adót akar felszámítani. Megfizeti a kisipar a forgalmi adót a vásárolt nyersanyagban, ha az a nyersanyagot fogja terhelni,_de szűnjék meg az a rsndszer, amely most van, hogy ai kisiparos 10 százalék vagy 5 százalék termelői forgalmi adót fizet s ezenkívül 3 százalékos forgalmi adót is, ha nem új munkát állít elő, hanem javít, vagy csak munkát teljesít anyag nélkül. A forgalmi adó kirovása körül is számla ! an a panasz és sérelem, éppen a különböző kulcsok miatt. A 10 százalékos, úgynevezett termelői forgalmi adóra vonatkozóan a pénzügyminiszter álláspontja az, hogy ez már tulajdonképpen egyfázisú forgalmi adó. Papíron igen, de kisipari vonatkozásban nem. Nem hihető, hogy az államháztartásban olyum tételt jelentsen a kisiparos termelői forgalmi adója, amelyet fenntartani érdemes legyen. Fonákság ellenben éppen elég jelentkezik ebben a rendszerben. Például, ha a kis kádáriparos, aki egyedül, vagy egy tanonccal dolgozik, megvásárolja a rönköt és abból egyetlen gépével, szalagfűrészével kivágja a donga fát. ezért a műveletért Iá százalék termelőd forgalmi adót fizet, ha pedig e'készíti a hordót, még külön 10 százalék termelői forgalmi adót. Miért? Mert a rendelet a fűrészáru előállítását külön 15 százalék termelői forgalmiadóval terheli meg, amit követ az elkészített új áru, a hordó 10 százalékos adója. Itt azután nincs különbség a 9
