Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
183 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947 irányítói vegyenek példát a magyar parasztságtól és az ipairi dolgozóktól, akik egyetértésben, fáradhatatlan'munkával töltve idejüket, építik, gyarapítják az ország vagyonát és jobb életet teremtenek minden magyar ember számára. Szűkreszabott időm miatt a költségvetésnek csupán néhány adatával tudok foglalkozni. Azokkal az adataival kívánok foglalkozni, amelyek terhet jelentenek a dolgozó parasztság számára. Az első teher, (Kiss Ferenc (msz): A dézsroa!) amely határozottan a legsúlyosabb, a jóvátétel, a Szövetséges ^Ellenőrző Bizottság, a megszálló hadsereg élelmezése és a háborúból adódó más kiadások terhe. Ezek összege %7.5 millió forintot tesz ki, tehá* a kiadásokhoz mérve, majdnem 20 százalékait taz állami kiadásoknak Ha hozzávesszük ehhez a kiadáshoz azt a számokban ki nem fejezhető terhet, amely a magyar parasztság vállain nyugszik, mert a parasztságnak kell megfizetnie, amilyen például a hidak felépítése, vasutak, távírók, posta, épületek helyreállítása, utak építése, stb., ha ezt a tételt is hozzászámítjuk az említett tétéihez, es;ik akkor látjuk igazán, hogy milyen teher az, amely a ha,, ború után a magyar parasztság szániára adódik- Elsősorban mindig a magyar parasztság hordotta vállán az állam terhét, és tudjuk, hogy ezek kiadások most is elsősorban a patrasztság vál>lát nyomják. Vájjon a muigyar parasztság eleget tud-e tenni ezeknek a fizetési kötelezettségeknek? Van egy másik nagy -teher is. Al költségvetés mérlege szerint a hiány 374,800.000 forint, amely hiány új bevételi forrásokból vagy hitelmüvelet útján lesz fedezendő. Az új bevételi források alatt az adóztatást értem, itt tehát újra jelentkezik egy nagy teher , a magyar parasztság számára. Vájjon eleget tud-e tenni enmek is? Megállapíthatom, hogy ia magyar mezőgiazdaság most nincs abban a helyzetben, hogy vállalt kötelezettségeinek szá/.százalékban eleget tehessen. Olyan aszály sújtotta ezt az országot, amilyenre öreg parasztgazdák tapasztalata szerint 1863 óta nem volt példa. Amikor keresztülzúgott rajtunk a háború vihara, a magyar mezőgazdaság lerongyolódva, elszegényedve került ki a háborúból. Megfogyatkozott az igás állatja, meghiányosodott a szerszámja és még ma sincs abban a helyzetben, hogy teljesen megművelhesse földjét, különösen azokon a vidékeken, ahol a múlt évben az aszály ilyen erősen pusztított. Megállapíthatom, hogy az elszegényedett parasztság (támogatására a kormány vajmi keveset telt. Most, amikor a 'tavasz megérkeztével megindultak a tiavaszi munkálatok, szántási hitelre és vetőmaghitelre volna a mezőgazdaságnak szüksége, de csak nagyon kis összeget bocsátottlak rendelkezésére. Egy eklatáns példát mondok el az én városomból, Karcag városából, amely a legsúlyosabb aiszályt szenvedte el ebben az esztendőben. Ez a város 67.000 katasztrális hold földdel rendelkezik, főbből 8000 hold földet osztottak ki körülbelül ezer földhözjuttat ottnak. Mosit, amikor a kormány szántási hited címén 4500 forintot bocsátott az újgazdák rendelkesgéséne» (Vásáry József (msz): Hallatlan!) körülbelül 30—35 forint lesz egy katasztrális hold föld megszántana. Ezek szerint tehát ez az öszszeg körülbelül 120 katasztrális hold föld megszántanának fedezésére lesz elegendő. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. évi március hó 21-én, pénteken. 184 Csíkos Sándor (kg): Azonnal befejezem egy körmondattal. Bagatell összeg ez akkor, amikor ebből a 8000 hold földből körülbelül 2000 hold még megszántásra vár. De az újgazdák sincsenek megsegítve. Én inosit a Földhitelintézetnél jártam azért, hogy legalább a. kisbirtokosság számára szerezzek kölesönt. A legkisebb összeg, amelyet rendelkezésre bocsáthatnak egy-egy, parasztembernek, 3000 forint- Azok a kisbirtokosok, azok a tíz-húsz holdas kisbirtokos emberek, nem tudnak kölesönhöz jutni, mert nekik ez a háromezer forint sok. Arra kérem tehát a kormányzatot hogy mivel itt a huszonnegyedik óra, itt van a szántás-vetés ideje, amikor a kérgestenyerü parasztemberek szórják az életetadó magvakat, siessen a magyar parasztság megsegítésére, mert ezt az országot csak a magyar parasztságon építhetjük fel. Rajta keresztül boldogul az iparosság is, mert rongyos, nélkülöző parasztság mellett, jómódú iparosságot nem tudok elképzelni. Erre kérem a kormányt és ebben a tudatban fogódom el a magam és pártom nevében a költségvetést. (Helyeslés rs taps a kisgazda- és a szabadságpárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Pintér András! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. jelentkezése töröltetik. Ki a következő? Gyurkovits Károly jegyző: Dombay János! Dombay János (szd): Igen. t. Nemzetgyűlés! Az előadó úr azt mondotta, hogy ennek a -,'gvetésnek az összeállítása előrelátáséul történt. En is megállapítom ezt és köszönetet mondok a pénzügyi kormányzanak azért, hogy a stabilizáció rövid ideje alatt ilyen hatalmas munkát tudott végezni. Mégis rá kell mutatnom arra a helyzetre, lamely az országban uralkodik Két tényezőre kívánok rámutatni. Először * is arra. hogy van az országban egy úgynevezett adómorál, amely különösen kisembereknél mutatkozik és van egy másik adómorál a jobbmóduaknál, r.ikik tudnának fizetni, de nem akarnak. Nagyon jól tudjuk, hogy a kormány ilyen háborús rombolás után nagy súlyt helyez arra, hogy az adók minder vonalon befolyjanak. De mégis meg kell állapítanom és ennél a kérdésnél & pénzügyminiszíter úr figyelmét fel kell hívnom, arra,, hogy különös figyelmet kell fordítani az országban a kisiparosságra. A kisiparosság olyan körülmények között él ebben az országban, hogy ennél a rétegnél feltétlenül szükséges a segítség. Meg kell mondani azt, hogy az országban azok a kisiparosok, akik tanonc és segéd nélkül dolgoznak, olyan körülmények között élnek, hogy a magyarországi . munkanélkülieken kívül ilyen nyomorúságban még ember nem élt az országban. Ezeken feltétlenül segíteni kell. A segítséget különösen abbam látnám, és azt szeretném, hogy maga a pénzügyi kormány egy rendeletet adna ki vagy pedig az érdekelt ipartestületekkel karöltve, egy szervezetet dolgozna ki és megállapítanák, hogy azok az ipirosok, akik segéd és tanonc nélkül dolgoznak és életük hatvanadik évét megérték, minden adókötelezettségtől mentesek lelgyenek. Ez feltétlenül szükséges. Nem olyan régen, a mult m hetekben történt. Magern láttam, hogy ezeknek a kisiparosoknak, akik Ihia munkájuk, anyagjuk van, havonta ci«nk száz forintot keresnek
