Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

181 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. sik ennek értelmét, hanem a bizonyítvány ké­pesítő erejében. Az alsófokú oktatási intézményeknek ter­mészetesen messzemenő képesítőé rőt biztosí­tani nem lehet ós nem. célszerű. Ezeknek fő­feladata az, hogy a parasztság lehetőségeihez vi­szonyítva, minimális idő alatt a gazdálkodás fejlesztéséhez feltótlenül szükséges ismereteket a gazdálkodó nép közkincsévé tegyék, (Az elnök csenget-) nem pedig az, hogy minimális Képzettség alapján maximális jogokat biztosít­sanak neki. Legyen szabad egy mondattal ai pénzügy-­miniszter úr felé befejeznem felszólalásomat, (Kiss Ferenc (msz): Olvasás, nem felszólalás!) mégpedig azzal, hogy adjunk a szakképzett gazdáknak örökösödés esetén illetékkedvez­ményt, hogy így egy vákuumot teremtsünk a mezőgazdasági szakoktatási intézmények felé, (Helyeslés.) és hogy oi gazdák így saját fog­lalkozásukban lássák értelmét a mezőgazdasági iskolák elvégzésének. (Helyeslés.) Ennek el­mondása után pártom és a magam nevében a költségvetést elfogadom. (Taps a paraszt- és a kisgazdapárton.) Elnök: Szólásra, következik a feliratkozott szónokok közül? I Gyurkovits Károly jegyző: Csíkos Sándor! Csíkos Sándor (kg): Mélyen t. Nemzetgyű­lés! A nemzetgyűlési heteken át folyt nagy munkája, a költségvetés tárgyalása immár vége felé közeledik. Ez a költségvetés, amely most a nemzetgyűlés előtt fekszik, a magyar demokráciának és a magyar demokrácia sta­bil pénzegységének, a forintnak első költség­vetése. Amikor az infláció bódulat világában él­tünk és a stabilizációra készültünk, különösen a falusi nép a pénzt már nem is tudtat számok­ban kifejezni, hanem aszerint, hogy amelyiken m/ilyen ábra volt, elnevezte Széchenyi-pénznek galambosi pénznek, kék, piros pénznek, stb. Ami­dkor az infláció vége felé közeledett ós ki volt tűzve a stabilizáció első napja, augusztus l-e, szinte hitetlenkedésisel gomdoltak az emberek arra, hogy vájjon egyik napról a másikra le­hetséges lesz-e ebből a bódult számvilágból egy stabil, kisebb számú pénzegységre áttér­nünk. Határozottan áll, hogy a forint tű zp ro­baja ez a nehéz tél volt. A forint ezen a tűz­próbán, hála Istennek, keresztülment. Ezt jól­eső érzléssel állapítjuk meg és most már több íreménnyeil nézünk a forint jövője elé, mert lát­juk, hogy a tavasz közeledtével, az idő kinyílá­sával új lehetőségek nyílnak és a forint sokkal erősebb pilléreken nyugszik, mint eddig uyu­godott. (Pászíhory István (msz): Igaz!) Mire építettük ezt a forintot 1 ? Minden úl­laini a maga pénzegységének oszlopát az arany­ban látja. A magyar forintnak is első oszlopa határozottan az a 32 millió dollár értékű aranymennyiség volt, amelyet a fasiszta Szá­lasi-konmiány nyugatra hurcolt, de az amerikai hadsereg -birtokába! kerített és hiánytalanul visszajuttatott a magyar kormánynak. A ma­gyar kormány ezért úgy találja, hogy Ameri­kának e/. a segítsége hervadhatatlan érdemeket szerzett a forint stabilizációja érdekében. (Ügy van! a szabadságpárton.) Ez az aranymeunyi­ség azonban egymagában kevés lett volna arra, hogy forintunk stabil legyen. Én a forint sta­bilizációjának egy másik oszlopát is megje­lölöm: a munkát, illetve a parasztság és az ipari munkásság munkájának eredményét. (Kiss Ferenc (msz): Igaz!) mert hiszen egyma­évi március hó 21-én, pénteken. 182 gában az arany kevés lett volna arna, hogy a forint stabilitása biztosíttassék. Az ipari mun­kásság az iniláció idején már szinte éhbérért dolgozva fogott a munkához és állította helyre a szerszámgépeket a gyárakban- A parasztság is így cselekedett: nem várva semmi biztatást, megfogyatkozott igásjószágaival, hiányos szer­számaival hozzáfogott a föld megmunkálásá­hoz (és ezzel lehetővé tette, hogy minden dolgozó magyar etaber asztalain ott legyen — bár szű­kösen is, — a mindennapi kenyér, (Kiss Fe­renc (msz): Ingyen adta oda!) a nehezen ter­melt, életet adó búzát ingyen bocsátotta a kormány rendelkezésére azért, hogy kenyeret adjon a másik dolgozó réteg, az ipari munkás­ság asztalára. (Kiss Ferenc (msz): A barom­fiját meg 25 százalékos dézsmára adta oda!) Meg kell emlékeznem az értelmiség mun­kájáról is. Az értelmiség az irodai asztalok­nál, a tervező asztaloknál éhbérért dolgozott egy jobb jövő reményében és ruhaneműjét bo­csátotta áruba, azért, ihogy egyik napról) a már sikra tengethesse saját magának és családjának életét. (Kiss Ferenc (msz): Igaz, így volt!) Amint mondottam, aranykészletünk < egy­magában kevés volt arra, hogy az alapja le­gyen forintunknak. Amikor Deák Ferenc egy alkalommal Bécsben járt, megmutatták neiki a királyi kincseket és megkérdezték tőle, hogy mit gondol, mennyit érnek ezek a kincsek. Azt mondotta: valóban drága kincsek, nagyon so­kat érnek, de nem érnek annyit, mint nálunk Magyarországon egy máljuisi eső. Valóban, ha a magyar paraszt munkáját az Úristen május ban egy kiadós esővel áldotta volna meg, ak kor határozottan nagyobb darab t kenyér lenne minden dolgozó magyar asztalán és a kormánynak sem kellene akkor ilyen szűk­markúan mérni a pénzt a dolgozó parasztság felé. (Kiss Ferenc (msz): Es Amerikából ga­bonát behozni!) A forint stabilizációjának harmadik pil­léréül a politikai stabilizációt jelölöm meg. Igaz, hogy ezzel nem nagyon dicsekedhetünk. (Pászthory István (msz): Nem bizony!) mert Jiiszen ez a pillér, a politikai stabilizáció az elmúlt hónapokban nagyon sokszor ingadozott (Vásáry József (msz): Düledezett!) Ez akk(*r érte el tetőpontját, amikor az összeesküvés, ki­pattant. Nem akarok most az összeesküvéssel foglalkozni, nemi akarok érzékeny húrokat pen­getni, mert hiszen a nemzetgyűlés nagyon sok­szor heves vitákban foglalkozott az Összeeskü­vés problémájával, azonban meg kell mondai­nom, hogy kár lett volna az összeesküvést, mint kidöntött fát» a nemzet életének, boldogulásá­nak útjába állítani. A magyar parasztság és a dolgozó mun­kásság aggódva figyelte ezt a hónapokon át húzódó politikai válságot, látván, hogy amíg ők egyetértésben együttdolgoznak az ország újjáépítésién, addi«? az ország sorsának leigfőbb irányítói ÜT, ország ügyeinek intézése helyett nagyon sokszor a válságok leküzdésére fecsé­relték az időt. (Vásáry József (msz): Válsá­gosdit játszanak, politikai sakkhúzjisokat a nemzet bőrére, a, hatalom megszerzéséért!) Azt várták, — és hála Istennek, most már ez be is teljesedett — hogy amint ők egyetértéssel, fá­radhatatlanul dolgoznak az ország felépítésén» ugyanígy cselekedjenek azok i«. akik az ország sorsát irányítják. (Pászthory István {msz): Ez cisiak ideig-óráig lesz így!) Bátran kérhetem tehát, hogy a anagyar nép sorsának 12*

Next

/
Thumbnails
Contents