Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

175 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947 Fogyasztási adókkal, tehát a legantíszociáli­sabb adókkal terheli a dolgozókat. Ezen a cí­men ugyanis 177 410.000 forintot irányoz elő a költségvetés. A forgalmi adók, az illetékek és n fogyasztási adók együttes hozama tehát 755,164000 forftit. így a dolgozókat sújtó köz­vetett adóból a pénzügyminiszter úr az egyéne-; adók 155 százalékai kívánja behajtani. Az együttesen kezelt adók bevételi rovata alatt a költségvetés 300 millió forintot irányoz elő. Ebből házadó címén 120 millió forint van előirányozvn. Ak egész össz'g főcíme alatt vár-l összeg toliál ennek 40 százaléka- Ennek a 120 millió forintnak a 70 százaléka a városi és fa lusi szpbakonyhás lakásokra esik. Az ismere­tes, szégyenteljes lakásviszonyokat nagyi-észt ezek az antiszociális adók, illetőleg srz ezáka 1 kikény.szerített lakbéruzsora okozza és fokozza. Éppen ezért szükséges, hogy a városi munká­sok, a falusi zsellérek és törpebirtokosok szoba­konyhás lakásait és szobakonyhás házait adó­mentessé tegyük. Az így támadt, mintegy 80 millió kiesés fedezetéül a társukuti és tantiém­adó 100 százalékos megpótlékolása szolgál. (He­lyeslés a kommunistapárt oldalán.) Ez a ház­adó ugyanis szinte atrocitásnak nevezhető és még aláhúzza a nagy kapitálist.^ érdekeket is­tápoló pénzügyi kormányzatnak azt, a gyen­géd magatartása*, amelyet a nagytőke irányá J ban tanúsít* (Felvinczi László (msz): Pedig koalíciós kormányzat virun!) pedig a tantiem­adó címén ugyancsak 80 millió forint adót vár az egész magyar részvénytőkéből, mint ameny­nyit az^ egyszoba konyhában sínylődő, (tehát a legszegényebb népréteg vállaira akar háztadó címen rakni. Nem hagyható figyelmen kívül ez a ház­adó kérdés, ha a távolabbi jövő szempontjából nézzük és vizsgáljuk, hogy a lakástermelés állami vajfy közületi feladat lesz-e, mert inikkor a házak adóztatása értelmetlenség les/. Meg­gondolandó akkor is, lm a lakástermelés egy része a magántőke kezébe kerül, hogy az adóz­tatás se legyen elriasztó, viszont a családi kis házak építésénél sem lehet megnehezítő körül­meny az erős adóztatás, mert ez szociálpoliti­kai szempontból sem kívánatos. Tízmillióra bécsüli a költségvetés az illet­menytöbblet adót, amely a havi ezer forintnál nagyobb jövedelmeket érinti. Ennek az összeg­nek többszörösét kellene a pénzü«-^' kormány­zatnak LTZ adókimutatásnál megfognia, ha a nagy jövedelmek megkímélésének látszatától szabadulni akar- Különösen rossz a helyzet a konjunkturális és egyéb rendkívüli jövedelmek megadóztatásánál, mert ezeknek nagyrésze tel­jesség elkerüli az adóztatást. (Ügy van! a pár­tonkívüliek somiban.) Nagyon fontos lenne, hogy a pénzügyi kormányzat nagyobb figyel­met és erélyt tudjon ezekkel szemben alkal­mazna nemcsak azért, hogy az adóztatási mér­ték főleg itt érvényesüljön, hanem adómorál tekintetében is. Olyan adóbehajtást kellene alkalmnzni, hogy az mindenkép eredményes és hathatos lehessen. Az érvényben lévő £gyenes adó/tatás hibája, hogy a progresszív adókulcs" csak az illetményadónál ajkalmnzitatott. Ami kevés eredmény ezen a téren történt, azt mi örömmel üdvözöljük. A fogyasztási adóknál túlmagasnak talá­lom a 85 millió forintos cukoradót. A cukoi­adó kincstári részesedés forintban előírt tétele több mint hatszorosa a háború előtti pengőszá­mításnak,, és a jelenleg megállapított cukorár forintban több mint hétszerese az 1939-es évi árnak. Jó, lehet, hogy a jelenlegi cukor meny­évi március hó 21-én, pénteken. 176 nyisége is befolyásolja az árnak ilyen alakulá­sát, de a cukortermelés növekedésével nagyon kívánatos volna a cukoradónak és a cukor árá­nak mérséklése is, hogy emelkedni tudjon a bé­kebeli igen alacsony, 12" kilós évi fejadag Ma­gyarországon, szemben a holland 48 és az an­gol 00 kilós évi fejadaggal, — ehhez nem kell külön kommentárt fűzni. Általában elmondható, hogy a progresszív adóztatás bevezetésére való áttéréstől még na­gyon messze vagyunk. Követendő f példának ártanám az angol örökösödési adórendszert, amely a nagy vagyonoktiál 90 százalékig emel­kedik. Ugyancsak 90 százalékig: terjed a jöve­delemadó. Sőt a hadinyereségadó a profit 95 százalékát veszi igénybe adózás céljaira. Las­san, de egyre inkább erre az útra kell rátérni a progresszív adózással. Magyarország volt — mint ismeretes és mint mondottam f — a legantiszociálisabb adórendszer hazája. Nem csoda, hogy adórendszerünk is balkáni szinten mozgott. Általában megállapítható, hogy az adópolitika terén még nagyon sok kívánnivaló van. Például erősen kifogásol­ható, hogy az önálló kismarosnak, suszternek vagy szabónak, aki nem dolgozhat folyamato­san, mert nincs munkája, illetve anyaga, amit feldolgozhat, a kivetett adót akkor is meg kell fizetnie, ha nem is keres, illetve nincs is jöve­delme. Meg kell fizetni a kivetett adóját, szem­ben a lényegesen nagyobb és aránylag sokkal biztosabb jövedelmű ügyvéddel vagy orvossal, aki esetleg csak 40—50 forint adót fizet. Vidéken járok, hallom a narasztok pana­szait. Minél szegényebb, nincstelenebb a paraszt, annál érzékenyebben és terhesebbnek érzi a rá kivetett adót. A paraszt azt mondja, anyi­féle adót. fizet, hogy jóformán ki sem ismeri magát benne. Nagyon sok esetben meg lehet állapítani, hogy jogos a paraszt felháborodása és panasza, amikor azt mondja, hogy a demo­krácia adózása semmi javulást nem hozott még részükre. (Pászthory István (msz): Egészen jó ellenzéki beszéd ez, csak tessék megvalósí­Mi jól tudjuk, hogy az elmúlt rendszerben az ismert, adóprésnél hiányzott az adómorál, mert a dolgozókat el lehetett érni a munkahe­lyükön az adócsavarral, ugyanis egyszerűen levonják a fizetésükből az adót ós nem buihat­tak ki az adózás alól. Az adómorál becsületes és maradéktalan megoldását sürgősen meg kell teremteni. (Felvinczi László (msz): De ; nemcsak az B(lefizetésnél, hanem már a kivetésnél is.) Érezze «a eddig oly sokat szenvedett ma­gyar dolgozó réteg, hogy az épülő demokrácia leveszi a vállaira rakott súlyos és antiszociá­lis adóterheket. A pénzügyi kormányzatnak kíméletlen progresszivitással alkotnia kell olyan jövedelemadó kulcsot, amely lehetővé teszi, hogy az újgazdák. kisbirtokosok vállairól levegyék a súlyos adóterhek jelentős részét. Súlyosan meg kell adóztatni a luxuscikke­ket, M fényűzés,! és a szórakozóhelyeket. (He­lyeslés és tnns.) Szerintem nem lenn? szabad addig luxuscikkeket gyártani, amíg az emberi szükséglet eket is alig tudjuk kielégíteni. És főleg amíg a dolgozók még mindig rongyok­ban járnak. Szükséges az adómorál megfelelő kiépíté­sével az államháztartást biztos és egészséges alánokra helyezni. A pénzügyi kormányzatnak első és legfontosabb feladata az legyen, hogy egy -ibszoiut demokratikus adópolitikát'alakít­son ki és honosítson meg. Ai vagyondézsma kérdésével is foglalkozni kell s nagyon kívánatosnak tartanám ennek

Next

/
Thumbnails
Contents