Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
177 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. kivizsgálását és bevezetését, jól megfogható alapon, hogy az ország anyagi helyzete mielőbb rentábilisabb alapokra, juthasson. T. Nemzetgyűlés! Annak reményében, hogy a demokratikus adópolitika kiművelése rövidesen elkezdődik és azt végre is hajtják, teljes egészében, a magam és pártom nevében a költségvetést elfogadom. (Taps a szociáldemokrataés a kommunistapárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: S. Szabó Ferenc! S. Szabó Ferenc (pp): T. Nemzetgyűlés! Az a tény, hogy a hosszantartó háborús rablógazdálkodás és háborús pusztulás következtében ránkszakádt inflációs világrekord után ma az állam gazdasági életének alapját képező pénzügyi költségvetésről vitázhatunk, sokkal inkább, aj magyar demokratikus pol it i" kának és a szakszerűtlenséggel vádolt politikusoknak sikere, semmint a szakszerűség címén egymást, váltogató pénzügyminisztereké. A pénzügyi szakemberek még teljesen remény.. telénnek láttáik a helyzetet és nem egyszer nyilvánosan is nyilatkoztak, amikor a magyar demoikrácivii irányító politikusai elérkezettnek látták az időt a normális gazdasági élet alapját képező jó pénz megteremtésére. A politikai kezdeményezéssel és elvitathatatlanul a gazdasági szakemberek értékes közreműködésével megteremtett új gazdasági rend és pénzügyi politika m»i, még maglévő hiányosságainak és hibáinak kiküszöbölését is elsősor- ** J>rn a politikai belátástól várom. A hosszú költségvetési vita sok ilyen megoldandó feladatra hívta fel a fiirvelmimket. fin a rendel kezeseimre álló rövid idő alatt aj pénzügyi költségvetéssel kapcsolatban szeretném a t. Nemzetgyűlés és a pénzügyminiszter űr figyelniél egy-két, a parasztság -sze.mnont iából feltótlenül megoldandó feladatra felhívni. A földbirtokreform, valamint a teWiítés folytán földhöz.i üttet ott parasztság köréből mind gyakrabban ballani a panaszokat hogy a részükre juttatott mezőgazdasági ingatlanok után esedékes földadónak és járulékainak a behajlása során az illetékes adóhivatali szervek végrehajtást vezetnek ingóságaikra. Ezt a helyzetet akkor, amikor az egész kormányzat központi problémája az újbirtokosok megsegítése, legalább is furcsának és visszásnak tartom. Még visszásabb ez, ha tudjuk, hogv az 1936:XXVII. te, alapján végrehajtott telepítésnél a más községből átköltözött telepesek a juttatott ingatlanok^ után három éven át ideiglenes adómentességben részesültek. Ha azokat a telepeseket békeidőben, rendezett gazdasági viszonyok között, tervszerű telepítés ßoran, kellő anyagi megalapozottság mellett szükséges volt a kormánynak a kezdeti nehézségeken való átsegítés érdekében ideiglenes adómentesség engedélyezésével támogatni, sokkal inkább indokolt ez a jelen földreform során • idegen községben telephez juttatott új telepesek esetében. Ugyanez vonatkozik a helyben földhözJuttatott gazdasági cselédekre és nincstelen mezőgazdasági munkásokra. Ezek az új gazdiák gazdasági felszerelés, megfelelő lakás és gazdasági épületek hiányában nagy küzdelmet folytatnak, hogy a birtokukba adott ingatlanokon a mezőgazdasági termelést és önmagukat fenntartsák. Nemzetgazdasági érdekből is sürgető követelmény, hogy az önálló gazNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VII. évi március hó 2Pén, pénteken. 178 dálkodás kezdeti nehézségeinek leküzdésére a jelen földreform során alakított telephelyek birtokosad három évi, mindazok a helyben földhözjuttatott gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások pedig, akik korábban semmiféle exisztenciával nem rendelkezhettek, legalább egy évi földa.dómentességet élvezzenek. Kétségtelen, hogy az állami adóbevételek- i ben az ilyen nagyarányú adómentesség számo'| l evő közvetlen kiesést jelent, közvetve azonban alapot tereint egy hatalmas földművesrétegnek, az adózók egy jelentékeny tömegének gazdasági megerősödésére. De nemcsak a telepesek és az úi gazdák miatt, hanem a. termén y adó rendszer következtében is az egész mezőgazdaság földadórendszeréi kívánatos volna felülvizsgálni és revízió alá venni. A fennálló rendelkezések szerint a földadó, továbbá a földadó alapián járó vármegyei és községi pótadó, valamint az útadó és a mezőgazdasági kamarai illeték' búzában vetendő'ki, mégpedig a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 4 kilogramm búzát kell kivetni. Ez a megterhelés a számításba vehető' átlagos 12 korona kataszteri tisztajövedelr'm mellott 48 kilogrinnm búzát jelent. Ugyanakkor az 1937. évi adatok szerint a felsorolt adónemekből eredő megterhelés katasztrális holdanként 45 kilogramm búzát jelentett. Bár a földadó emelkedése látszólag jelentéktelen és a földadóban beszolgáltatandó termé-' nyieiket a gazda beszolgáltatási kötelességébe beszámítják, a mezőgazdaság megterhelése a fenti adónemeknéK^a valóságban mintegy 40 százalékos emelkedést jelent, mert a mezőgazdaság "jövedelme a háború előtt átlagosan 40 százalékban az állattartásból eredt és ez a jövedelmi tétel a mostani viszonyok mellett a haszonállatúllomá.nv nagy részének elvesztése niia't esi knerm teljes egészében ki't'sik. Így nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság teherviselőképessége jóval kisebb, mint a háború előtt volt. A földadóteher lényeges csökkentése tehát feltétlenül szükséges. A már elmondottaíkon túl mezőgazdasági adórendszerünk súlyos hibájának tartom, hogy a 801/1946. M. E. számú rendelet' alapján elemi kár címén adókedvezmény nem igényelhető. Ez a rendelkezés a mezőgazdasági termelés szempontjából rendkívül hátrányos, mert a mezőgazdálkodással foglalkozó népesség érdekeit rendkívüli mértékben sérti. Rá kell mutatnom arra is, hogy az elemi kár címén esetleg [engedélyezett adófizetési haladókok esetén a felszámított késedelmi kamatok és behajtási költségek indokolatlanul sújtják az adózót. Abban az évben, amikor a termést súlyosabb kár éri, az adózó adófizetési kötelezettségének már azért sem tud eleget tenni, mert a más termelési ágakból származó esetleges jövedelmeit kénytelen a termelés további költségeire és a saját létfenntartására fordítani. Különösen áll ez a nagyobb termelési költségekkel járó művelési ágaknál, ígv a szőlő- és gyümölesgazdálkodásnál és általában az évelő növényeik; termesztésénél, ahol a munkálatokat akkor is el kell végezni, ha semmi termés sem várható, viszont ezek a termelőre nézve ilyenkor is azonos költséget jelentenek. Az elemi kár esetén igényelhető fizetési kedvezményeknek a korábban érvényben volt el\ek szerint való lehetővé lé tele fokozottab jeJ'J
