Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
173 A nemzetgyűlés 114. ülése 194 jóvátételi dollár 40 forintjába kerül az országinak, de hogy miért kerül ennyibe, hogy ennek hány százaléka marad a vállalatok zsebében, hány százaléka köszönhető a magas ipari áraknak, hány százaléka köszönhető annak a tőkés politikának, amely a magas ipari árakban, a nagyobb rezsiben keresve hasznának növelését, nem volt hajlandó a szükséges racionalizálásokat önszántából keresztül vin ni, azt Sulyok úr elfelejtette kiszámítani. A jóvátételi hivatal komoly erőfeszítése, jó mimikája az elmúlt év második felében kétségkívül határt szabott a vállalatok korlátlan nyerészkedésének, és ezzel komoly lehetőséget nyújtott a stabilizáció megvalósításához. De hogy a jóvátétel még mindig éltető eleme ma; radt az ipari renmelés jórészének. az,t semmi sem mutatja jobban, mint a vállalatok versengése a jóvátételi munkáért, aniely jórészben alapja üzemeik fenntartásának és kiszélesítésének. T. Nemzetgyűlés! Bármilyen súlyos teher is a jóvátétel, a valóság el ferdít ós*» volna, ha hallgatnánk arról, hogy a jóvátétel nemcsak áldozattal, haszonnal is jár gazdasági életünkben. Nem szabad a jóvététel értékelésénél fi-gyeimen kívül hagyni azt a költségvetési mérlegben számszerűen nem ' jelentkező, de egész gazdasági életünkre nézve rendkívüli tényt, hogy döntő részben a jóvátétel volt az a fájdalmas, de számunkra is hasznos kényszer, amelynek a magyar ipar gyors talpraállását köszönhetjük. A jóvátételi követeléseknek köszönhetjük sok olyan új és fontos cikk termeléséi amelyeket eddig magunik is külföldről hoztunk be. A jóvátétel kényszerítette a magyar ipart arra, hogy termelési módszerét fejlesztve, megfeleljen a legmodernebb technikai követelményeknek sok olyan cikknél, amelynél a háború előtt világviszonylatban a mértéket nem ütöttük meg. Mindazok, akik elfelejtkeznek erről, vagy mást beszélnek, azoki, akik, mint Sulyok úr, egyszerűen a jóvátételt jelölik meg gazdasági nehézségeink forrásaként, nem tesznek egytbet, mint elterelik a figyelme 1 : a jelen nehézségek önálló megoldásának követelményéről. Fátylat borítanak a horthyzmus bűneire és mentesítik azt a reakciót, amelynek likvidálása problémáink önálló megoldásának döntő feltétele. ,~ T. Nemzetgyűlés! Ennek az önálló megoldásnak első és elengedhetetlen feladata volt a hányák államosításán túl, a nehézipari üzemek állami kezelésbe vétele. A reakció képviselői éppen ezért állították az államosítási tá niadásaik középpontjába. Ezért törekszenek minden erővel arra, hogy bebizonyítsák : az államosítás a költségvetési terheknek a jóvátételt követő legfőbb forrása. A valóságban azonban az a helyzet, — és ezt a tények bizonyítják — hogy az államosítás nem a. deficit forrása, hanem ellenkezőleg, a deficit megszüntetésének feltétele. (Vásáry József (msz): Nahát eddig szépen megszüntették a deficitet! Mesedélután! — Za&a szabadságpárton.) Hogy ez mennyire így van, azt a legrészletesebb adatok nélkül is azonnal, meg Vásáry képviselő úr is beláthatja,. (Kiss Ferenc (anszK. Kimaradt egy sor a felolvasásból!) A helyzet tudvalevően az, hogy a 'felszabadulás óta úgy a bányászatban, mint a nehéziparban a termelés fenntia'rtásáit teljes egészében az ál7- éri március hé) 21-én, pénteken. 174 lami hitelek tették lehetővé. A deficit eddig sem teljes egészében az államkincstárt terhelte, ugyanakkor pedig a magántőke, tartva az államosítástól, semminemű beruházást nem teljesített, a szükséges racionalizálást sem hajtotta végre. Minden igyekezete az volt, hogy különböző manipulációkkal, az államosítás által fenyegetett üzemekből leányvállalatokba, yagy szabad üzletekbe mentse a menthetőt(Anti Ödön (kg): Meg kell nyugtatni a magántőkét!) Az államosítást léhát nem elsősorban az tette elkerülhetetlenné, hogy az benne van a Függetlenségi Front programmjában, nem az, nogy ez része a munkáspártok szoeil.nliamus felé szabad utat nyitó népi demokratikus törekvéseinek, hanem az, hogy enélkül az államosítás nélkül lehetetlen a deficit korlátozása, a jóvátételi költségek csökkentése, a szükséges racionalizálás biztosítása és a termelés tervszerű irányítása, tehát lehetetlen enélkül ti; stabilizáció fejlesztése is és egy átfogó, országépítő gazdasági terv keresztülvitele. T. Nemzetgyűlés! Mint bevezető^ szavaimban említettem, Vásáry képviselő úr állítása és a szabadságpárt Führer jenek amaz állítása közt, (Vásáry József (msz): Maguknál vannak Führerek!), hogy a stabilizáció nem egyéb a nép szédítésénél és nean egyéb annál, hogy az embereket az országban félre akarják vezetni, — mint az elmondottak bizonyítják — Sulyok Dezső fejlett fejszámolási technikával előadott beszéde és álláspontja, s Vásáry képviselő úr egyszerű debreceni civis módjára kifejtett állásfoglalása közt semminemű különbség nincs. (Vásáry József (msz): Csak nem szégyen talán civisnek lenni"! — Pászthory István (msz): Fáj maguknak a szabadságpárt nagyon! Jaj. d« fáj!) Ai költségvetést pántom és a maga m nevében elfogadom. (Helyeslés a kommunistapárt oldalán. — Vásáry József (msz): A felolvasás végetért!) De a maga buta közbeszólásai soha nem érnek véget. (Felvinczy László (msz): Buta közbeszólási Ilyet talán mégsem lehet mondani! — Vásáry József (msz): Az a. butaság, ha valaki nem Ind beszélni és olvas! — Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: Szólásra következik I Gyurkovits János jegyző: Popik János! Popik János Jszd:) T. Nemzetgyűlés! Átnéztem a pénzügyi költségvetést és főleg azt a részét tanulmányozóim, amely -a, legszegényebb népi rétegeket érinti: az adózási rend szerre vonatkozó részt. Az adóbevételi előirányzat, sajnos, még mindig magán viseli annak bélyegét, hogjy a magyar adózási rendszer a múltban a világ legantiszociálisialbb adórendszere voll A pénzügyi kormányzat a terhek nagy részét még mindig a szegény dolgozók vállaira kívánja rakni és nagy kivételt tesz a nagytőkével. Ugyanakkor pedig a költségvetési vitában igen sok elismerő szó hangzott el a mlagyar dolgozókról, arról, hogy éppen ők tették a legtöb bei az összes háborút viselt országokat tekintetbe véve az ország újjáépítése és tialpraállítása terén. De az adózásnál, sajnos, most is éppen úgy elfeledkeznek róluk, mert a jelen: legi adózókra hárulnak a legsúlyosabb adóterhek. Ezt az állításomat néhány adattal kívánom alátámasztani. A pénzügyminiszter úr az egyenes adókból 486.510.000 forintot akar bevételezni, ezzel szemben a forgalmi »adókból és az illetékekből 577,454.000 forintot- De ez még nem minden.