Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

157 'A nemzetgyűlés. 114. ülése 1947. évi március hó 21-én, pénteken. 158 zárása még nem jelenti a kisgazdapárt deniomokratizálását, de az volt a nézetünk hogyha csak egyetlen remény, egyetlen lehetőség is van arra, hogy megegyezés alapján megvalósítsuk a stabilizációt, ezt az ország és népünk számára legelső célkitűzést kell szemünk előtt tartanunk. Az volt a véleményünk, hogy vállalnunk kell az együttműködést a reakció egészével még fel nem számolt kisgazdapárttal is. Mi azt vártuk» hogy a stabilizációért való küzdelemben a tovább megy a megkezdett utón s maga fog leszámolni a reakcióval. (Vásáry József (msz): Míg kisebbség nem, lesz belőle! — Pászthory István (msz): Folytatása következik!) Az ellenkezője következett' és ennek volt következménye, hogy bár a magyar dolgozók Páratlan erőfeszítése és áldozata révén a stabilizációt sikerült ugyan megteremtenünk, a stabilizációt nem tudtuk eddig kellőképpel] kihasználni a nép javára. T. Nemzetgyűlés! A hároméves terv, a háború örökségének leküzdése á stabilizációnál is szélesebb és átfogóbb feladat, amely az eddiginél is sokkal messzebbmenő leszámolást követel a reakcióval. Az új megegyezés a kisgazdapárt és a Baloldali Blokk pártjai között kétségkívül jelentős Lépég előre. Mi szeretnők remélni, hogy ezúttal az építés közben a kisgazdapárt nem bátral'elé fog fordulni, hanem maga is előre indul, tovább fog menni a demokratizálódás útján. (Pászthory István (msz): Ha újabb kizárások is lesznek.) Meg kell azontban vallanunk, hogy a multak tapasztalatai, a kisgazdapártnak a stabilizációt követő magatartása és az összeesküvéssel kapcsolatos magatartása bizonyos tartózkodásba] tölt el 'bennünket. Minthogy azonban ennek ellenére ma-, gunk is azt látjuk, hogy az új koalíciós megegyezés lehetőséget nyújt a'" hároméves terv előkészítésérc, abban a reményben, hogy a kisgazdapárt: ebben az esetben tovább fog menni a demokratizálódás útján és maga is közre fog működni a hároméves gazdasági terv pénzügyi szükségleteit biztosító politika keresztülvitelében, a pénzügyi tárca költségvetéséi a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kommunistapárt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli Gyurkovits Károly jegyző: Schiffer Pál! Schiffer Pál (szd): T. Nemizetgyűlés! ííyoíc hónap tapasztalatával hátunk mögött megálinpíthnijuk, bogy a költségvetés reális \ilapokra épült, .lói tudjuk, hogy ezer; az elismerés és a köszönet elsősorban a dolgozó es áldozatot vállaló magyar népet illeti, de Jigyanakkor meg kell ál lapít ónunk, bogy rendkívül nagy. felelősségteljes és jó munkát végBett az az állami apparátus is, amely az infláció zűrzavarából, az alig megfogható laza Számokból összeállította &ä a költségvetést, amelyet a múlt igazol", amelynek adatai té gyekkel nyertek igazolást. Ezekután a pénzügyi tárca költségvetéséll(,

k kiadási részével csak egészen röviden Szükséges foglalkoznom. Meg kell állapítanom, hogy a 181 millió forintban előirányzott ki;,(

l;'ist nem sokallom. Nein sokallom azért, meid a pénzügyminisztériumra az elkövetkezendő időkben fokozottabb, jobb és felelősségteljesebb munka vár, ezt pedig csak akkor tudja elvégezni, ha megfelelő apparátussal rendelkezik, akkor tudja elvégezni, ha a végrehajtást végző szervek megelégedet 1, jól fizetett emberekből állnak. Azért tartom fontosnak és hangsúlyozom, hogy a pénzügyminisztérium legközelebbi feladatai közé tartozik az, hogy apparátusát az adózók fokozottabb ellenőrzésére, különösen a nagy jövedelmek megfogása érdekében építse ki, és mindent kövessen el annak érdekében, — amire eddig nem volt módja és alkalma — hogy a nngyadózókat, éppen a kisadózók vállaira nehezedő terbek csökkentése végett, fokozottabban és alaposabban fogja meg. Még egy megállapítást kell tennem. Az elmúlt hetekben és hónapokban állandóan hangoz, attak jobboldali körökben, bogy az újjáépítés terhe jelentős mértékben a tőkére nehezedik, hogy mindenféle intézkedésekkel és eszközökkel megakadályozzák a tőkeképződést, megakadályozzák az'!, hogy a vállalkozók tőkéjűket vállalatokba fektessék be es azok fellendítése érdekében áldozatot hozzanak. Ha most megnézzük a költségvetés bevé'.eli oldalát, akkor meg kell állapítanunk, hogy a békében soha olyan alacsony egyenesadókulcs még nem érvényesült, mint amilyen ebben a költségvetési esz emlőben érvényesül. Ha az 1938/39. évivel hasonlítjuk össze, akkor épp úgy magasabb volt az egyenesadókulcs, mint a korábbi esztendőkben, eltekintve az 1924/2f>-ös stabilizációs esztendőktől, — és azt objektíven meg kell állapítanunk — amikor ugyanolyan okok vezették a pénzügyi kormányzatot arra, hogy adóbevételeit a könnyebben megfogható közvetett adókból szerezze, mint amilyen okok és — feltételezem — jóindulat vezette most pénzügyi kormányzatunkat. Tudomásul veszem, hogy amikor az egyenesadó alap reális kimunkálásának lehetősége nem volt meg, amikor egyes vállalatok vagyonadó alapot sem tudtak kimutatni és jövedelmeiket sem tudták az infláció és az a/f követő idők nehézségei miatt pontosan kimutatni, akkor adóbevételekre, elsősorban égve nesadó forrásokra építeni nem lehetiett. Ez azonban nem jelent] azt, hogy ez alatt az idő alatt a vállalatok tistzta jövedelme alaposan nem szaporodott volna. Itt nem kell összehasonlító, «em abszolút .számokra hivatkozni, csak végig kell nézni azt, ami az elmúlt másfél-két esztendőben történt és~"meg kell állapítanunk, hogy a felszabadulást követő romos állapotból a vállalatok jelentős része, hamarosan kikerült, sokszor állami támogatással, amit később elértéktelenedett pengőben fizettek vissza, sokszor pedig, csupán a munkásság áldozatvállalásából, vagyonát jelentő« mértékben konzerválta, vagyona az 1945-ös tavaszi állapotokhoz képest ' sokszorosan megnövekedett, és ezt a vagyont ;1 pénzügyi kormányzat technikai akadályok miatt természetszerűen nem tudta megfogni. Ebből kiindulva fogadom el a költségvetési kivetést és veszem tudomásul azt, hogy az állami bevételeknek mindössze 21.6 százaléka az, amit egvenesadó formájában vehet be az államkassza. \ Külön kiemelek két adónemet, a házadó és a földadó tételét. A házadó öszszege 120 millió forint. Ha hatást akarnék elérni, akkor keveset ném. tekintettel azonban arra, hogy mi szociáldemokraták a házadót antiszociális adónak tart ink, mert lényegében véve az egy- és kétszobás lakásban lakó dolgozó emberek megélhetéséi teszi nehezebbé és drágábbá. (Katona Jenő (pk): Bizony, az isi)