Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

159 A nemzetgyűlés 111 ülése 1947. nem kérem és nem kívánom azt, hogy ebben a vonatkozásban srófot alkalmazzanak, ellenkezőleg: a fejlődés vonalát mi ott látjuk, hogy a házadó, mint az életszínvonalat drágító tényező, a jövőben minél kisebb szerepet játsszék. Hasonló a megállapításom a földadónál is. A földadó összege 100 millió forintot tesz ki. Figyelembevéve azt, hogy Magyarországon körülbelül r tízmillió katasztrális hold kerül megművelés alá. ez az összeg alacsonynak lenne mondható. En ezt nem állítom. Ellenkezőleg nagyon helyeslem, hogy a földadó kulcsát, különösen ia kisjövedelmű gazdáknál alacsonyan, két százalék körüli mértékben állapították meg és kérem, hogy ezt a vonalat a pénzügyi kormányzat a jövőben is .tartsa meg, hogy az új gazdák és a gyenge gazdák adóterhektől sújtva ne legyenek kénytelenek verekedni az élet nehézségeivel. Ugyanakkor azonban azt kérem, hogy az így kieső a,dójövedelmet a nagyobb birtoktestekre hárítsák át. amelyek teherbíróbbak, amelyek a iterheket — belterjesebb gazdálkodásuknál és sokoldalúbb gazdálkodási lehetőségeiknél fogva —• jobban tudják elviselni. Külön kérdés — és itt már nem tudom hangoztatni azt a megelégedést, amelyet az előbb hangoztattam — a kereseti adó és a tár- sulaiti adó kérdése. Előrebocsátom, hogy feltételezem a jóhiszeműséget, illetőleg akceptálom azokat a nehézségeket, amelyek a kimunkálással kapcsolatban a költségvetés készítésekor fennállottak. Teszem ezt azért, mert időközben megalapítottam, hogy a pénzügyi kormányzat néhány új adónem beiktatásával már törekszik arra. hogy az eredetileg igen alacsonyan megállapított, együttesen kezelt egye nesadó terheket és társulati adóterheket lényeges mértékben emelje; helyesebben: a társuilati adó területén ilyen természetű meggyőző intézkedésekkel még nem találkoztunk. Kendkívül fontosnak tartanám és a magyar pénzügyi kormányzatnak valóban demokratikus magatartását bizonyítaná, ha a társulati adóterhek — a múlttal ellentétben — neim a legenyhébben alkalmazott terhek lennének, hanem a nagyvagyonokat, a nagy jövedelmek et, a részvénytőke mögé megbújó spekulációs vállalatokat jelentősen súlyosabb teherrel sújtanák. Egyes körökből itt az az ellenvetés érkezik, hogy ez akadályozná a tőkeképződést, a tőkeképződés hiánya pedig akadályozná a vállal a tok fellendülését. Jó volna, ha a közgazdasági iszakértők revizió alá vennék a tőkeképződés problémáját és általában az invesztíció problémáját. A magyar állam — hasonlóan a világ demokratikus államaihoz — mindinkább igyekszik fokozott befolyást gyakorolni a gazdasági életre. Ez a körülmény magával hozza azt a következményt i«, hogy a pénzügyi politika^ az adópolitika és a *takarékképződés politikája nem épülhet arra, hogy a gazdasági élet felien dítésében kizárólag a magántőkének lehet szerepe és a gazdasági élet profitját kizárólag az arathatja le. Éppen ezért helyes és szükséges a/, állami kezelésben lévő üzemek fokozottabb alimentálása, fokozottabb anyagi támogatása érdekében a magasabb adókulcs alkalmazása a nagyobb vagyonokra és jövedelmekre, hogy az így. adóbevétel formájában keletkezeti tőke szolgálhassa az állami üzemek fokozottabb hasznothajtó tevékenységét. A pénzügyi tárca során kell kitérnem évi március hó 21-én, pénteken. 1G0 azokrai a megállapításokra is, amelyek számomra az egyik legsúlyosabb csalódást jelentették az egész vita során. Meggyőződésem az voilt — és itt egyénileg töredelmes vallomást teszek —, hogy a Sulyok-pártnak van egy olyan illusztris tagja, aki képességeivel ós felkészültségével tudná szolgálni ellenzéki padsorokból is a demokráciáit. Ennek előrebocsátásával térek rá arra^ a beszédre, amelyet Sulyok Dezső képviselő úr az általános vita során mondott. Amikor a szabadságpárt megalakult és amikor a kisgazdapárti belső problémák miatt úgy alakult a helyzet, hogy Sulyok Dezsőnek is távoznia kellett a kisgazdapártból, ezt mi örömmel vettük tudomásul, mégpedig azért vettük örömmel tudomásul, mert a mi álláspontunk és véleményünk az, hogy a demokrácia nemcsak elbírja, hanem megköveteli a tisztes ellenzéket. Sulyok Dezső személyében olyan vezért képzeltünk el a szabadságpártnak általunk r különben nem túlzottan becsült garnitúrája élén, aki össze tudja fogni, vezetni tudja, és konstruktívvá tudja itenni tevékenységüket. Ezek előrebocsátása után vizsgálom és ismertetem Sulyok Dezsőnek, mint demokratának és mint pénzügyi szakembernek a felszólalását. Kettős minőségben tett tanúbizonyságot arról, hogy az a jóindulat, laimellyel működési lehetőségét mi kimondottan elősegítettük, rossz helyre irányult, nem szolgálta a demokrácia érdekét. Sulyok képviselő, úr bevezetésében a költségvetés általános vitájánál felveti azt -a kérdést: vájjon helyes volt-e a stabilizációnak olyan keresztülvitele, amely belső erőkre épült és nem kellett volna-e külső támogatás után nézni. Nagyon naiv a kérdés. Hogy miért naiv, azt nem is kell különösebben megvilágítanom. Amilyen mértékben Magyarország gazdasági és politikai berendezkedése talapján kölcsönt igényelhet, olyan mértékben Magyarország ezt a kölcsönt, mind Amerikától, mind Angliától megkapta és meg fogja kapni- Amily?n kölcsönre ő gondolt, olyan kölcsönre mi nem vagyunk kaphatók, az a kölcsön, nincs egyenes arányban az ő megállapításával és általában a szabadságpárt részéről olyam sűrűn hangoztatoitt megállapítással, hogy védjük ímeg Magyarország függetlenségét. Mi vért a kölcsönért soha fizetni nem fogunk, nem is akarunk. Amikor ezt a gondolatot felvetette, lényegéhen véve, iázzál kacérkodott, amely kacérkodásnak bizonyos következményeit Európa egyik-másik részein nagyon súlyosan fizették meg a hozzá hasonlószőrű politikusok, pontosabban: fizettették meg a néppel, a dolgozókkal. Ezek után Sulyok Dezső képviselő úr áttért egy olyan területre, amely a múltban nem volt tulajdona laimely ráragadt a párt többi tagjáról, a demagógia területére. Ajzt mondja (olvassa): »Ha tehát a kormány továbbra is azokhoz a drasztikus eszközökhöz nyúl, hogy a közigazgatás anyagi kereteit lenyomja jai békebelinek több mint felével, ez annyit jelent, hogy e végszükség ós a demagógia fogja ezeket a kereteket előbb-utóbb széttörni « Ez lényegében véve lázítás. Lázítás az ellen a tény ellen, hogy Magyarország ezt a háborút elvesztette és a vesztett háború, az elszenvedett veszteségek következtében termelési kapacitása a békebelinek 50—60 százalékára süllyedt. Lázítás az ellen a tény ellen, hogy a háborúnak bizonyos következményei voltak.