Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

À nemzetgyűlés 114. Hirse ÎÙ47> i a JármayGyuia képviselő úr által javasolt módosítással e&fogadndl (Igen! Nem!) Akik Jármay Gyula képviselő úr szövegezésében fogadják cl a szakaszt, szíveskedjenek fclállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Határozatikig- kimondom léhát, hogy a nemzetgyűlés az 1. §-t a bizottság* szöveg-ez'íseben fogadta el. Következik a törvényjavaslat 2. §-ának tároya'ása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 2- §-t felolvasni. Gyurkovils Károly jegyző (felolvassa a törvényjavaslat 2. és 3. §-át. A nemzetgyűlés a 2. és 3.§-t hozzászólás nélkül változatlan szövégben elfogadja). Elnök: Kzzel a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. Az ülést öt percre f elfüggesztem. (Szünet l'~ óra ~5 perctől 12 óra: 30 perein.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szieirint következik a < pénzügyi tárca és az azzal kapcsolatos állami üzemek költségvetésének általános tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Nemzetgyűlés tudomására hozom, hogy a pénzügyi tárcához a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemo- • krata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Szabadságpárt jelentett be szónokot még pedig Borbély János, Mód Aladár, Schiffer Pál, Farlkias Ferenc és Vásáry István képviselőket. A bejelentésit a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Pongrácz Tibor előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Pongrácz Tibor (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! Az idők változását annyira egyetemesen egy minisztérium költségvetése sem tárja elénk, mint a pénzügyminisztériumé. A XIX. század utolsó negyedóig a gazdaságpolitikának nem volt nyugodtabb vetülete, mint a pénzügyi tárca. A liberalizmus éles határvonalat vont állam és a gazdaságtársadalmi tevékenység között. A gazdasági szabadság elve volt az irányelv. De ugyanakkor a szociális és kulturális feladatok nagy részét a társadalomra hárította és az államot szinte élesen távoltartotta ezektől a feladatköröktől. A kialakult helyzetet senlki sem jellemezte jobban, mint Lassalle, a nagy szocialista vezér, aki azt mon. dotta* hogy a liberalizmus az államot az éj

1jeli őr szerepére szorította. S valóban, a XIX. század jogállama megelégedett azzal, hogy biztosítsa a nemzetvédelmet, a jog- és közrendet. örök politikai és gazdaság-társadalmi rendszer nincs. Ez az élet tagadása volna. A ma állama nem a múlté, de ezt is feltétlenül meg fogja cáfolni a jövő állania. Ez alól a szabály alól nem lehetett kivétel a liberalizmus sem. Az egyén isten ítése hamar feltárta azokat a mélyen szántó hibákat, amelyek oly élesen kiütköztek utóbb a liberaljzinns árny? oldalaiban. A liberalizmusnak végzetes tévedése volt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a szociális igazságot. Amit azonban ő elmulasztott, azt a munkásosztály megszervezésével, a munkásöntudat valóra válásával megteremtette ós kilobbantotta az élet. A XIX. század második felében ezen az úton jutott a szociális gondolat az állami élet muukaikörébe. Ennek eredménye a folyton fokozódó állami tevékenység mindinkább való kiterebélyesedése lett. A gazdasági,, kulturá'ri màrcsus hó 21-én, pénteken. 136 lis és szociális kérdések enweik következtében természetszerűen mind nagyobb területet igényeltek a költségvetésből is és az idők oda fejlődtek, < hogy ezek a problémáik mind az államra, mind a társadalomra egyetemes jelleggel" vezető elemekiké lettek, hogy végül is megszülessék a XX. század szociális állama. így a régi idők költségvetését megérthetjük egyszerű keretek között. Az állami feladatok korlátozottak voltak s a XIX. század pénzügyi politikája főfeladatának azt tekintette, hogy megóvja a nemzeti jövedelmet a súlyosabb megterheléstől. Általában az volt a felfogás, hogy tíz százaléknál súlyosabb megadóztatás veszélyezteti a gazdasági élet CSfl* lekvőképességét. A mai időben megszokottá vált, hogy a kultúrállamok költségvetése normális viszonyok között is igénybe veszi a nemzeti jövedelem húsz százalékát. Feltehető az a kérdés, hogy ebben, a tekintetben nincs-e veszedelem a jövő fejlődését illetően. Akik erre szeretnek hivatkozni, azok figyelmen kívül hagynak valamit. Nem gondolnak ugyanis arra, hogy a mai állam a szociális igazság jegyében tervszerűen mind több feladatot vesz át, amelyet azelőtt meglehetősen hiányosan a társadalom oldott meg. Azt is, mondhatnám, hogy a cél érdekében tervszerűen kényszertakarékosság van rejtett formáiban minden költségvetésben azzal az elgondolással, hogy az állami funkciókon keresztül az-egész-társadalom haladjon egy magasabb gazdasági, kulturális és szociális életszánvonal felé. A mi nagy szegénységünkben a most előterjeszteti költségvetés a maga rendkívüli kényszerkorlátai között is magán viseli a századnak ezt a jellegzetes, ismérvét. T. Nemzetgyűlés! Minden politikának legnagyobb ereje a tisztánlátás. Éppen ezért nem elégedhetünk meg azzal, hogy egyszerűen mechanikusan felsoroljuk a statisztikai arányszámokat, nem elégedhetünk meg azzal, hogy egyszerűen megállapítsuk, hogy stabilizációs költségvetésünk a nemzeti jövedelem huszonnégy százalékát veszi igénybe. Meg kell állapítanunk, hogy ez a huszonnégy százalékos igénybevétel súlyos megterhelés normális jövedelemalakn'ás mellett is, (hí még súlyosabb a mostani csökkent nemzeti jövedelem mellett, sőt olyan súlyos megterhelés, hogy csak egy ilyen súlyos és nagy válságon átment nemzet tudja elviselni a jobb jövő érdekében. T. Nemzetgyűlés! Ez az egy adat is elégséges annak dokumentálására, hogy a legnagyobb takarékosságra vagyunk utalva. Jól tudjuk, hogy számtalan feladat van, amelyet el kellene végezni és amelyet a mostani lerongyolt gazdasági viszonyaink között nem tudunk dűlőre vinni. A jövő megalapozása érdekében féket kell tudnunk tartani az alkotásban is. mert ha nem tartjuk be ezt/ az elvet, akkor könnyen, rombadönthetjük az annyira féltve őrzött, pénzügyi stabilizációt. A pénzügyminiszternek az idők szellemében ma "nemcsak az a hivatása, hogy a bevételeket biztosítsa az állami kiadások ''fedezésére, hanem, hogy rajta is tartsa a kezét az élet minden vetületén. Az ő kezében sűrűsödik össze nem" csak az egyszerű állami inanciális feladatoknak, hanem az összes gazdasági és kulturális problémáknak az összehangolása is. A jelen idők pénzügyminisztere nem skatulyázhatja el magát merev financiális elvekben. Eredményt csak akkor érhet el, ha az állam pénzügyi politikáját a legteljesebb mértékben ösz-