Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
109 r A nemzetgyűlés 114. ülése 1947- évi március hó 21-én, pénteken. 110 Elörebocsátottam, hogy a mi álláspontunk szerint ezt a hontalanságot, ezt az elveszettséget megérdemli az az ember, aki a magyar demokrácia ellen külföldön törvénybe ütköző cselekményt követ el, de nem biztos, hogy megérdemli az, aki egy feljelentésben esetleg összehordott, mondvacsinált tényállás alapján a nyomozás megindítására talán nem is adott okot, de a nyomozás ellene mégis megindult. (Losonczy Géza (kp): Jöjjön haza! — Ternay István (msz): Harminc nap alatt nem is tud visszajönni. Iratokat nem kap. Pénze nincs talán. — Nagv Vince (msz): Nem könnyű ide hazajönni! Ahhoz bebocsátási engedély is kell. — Zaj a szabadságpárt oldalán- — Milassin Kornél (msz) közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Milassin képviselő úr! Jármay Gyula (msz): A második kérdés, amelyre rátérek a törvényjavaslat bírálata során, éppen a határidő kérdése. Nevezetesen még a bizottsági szövegben megszabott hatvannapos határidőt sem tartom feltétlenül olyannak, mint amely kielégítően szabályozza a hazatérés.! lehetőség ügyét. Nempedig azért, mert va q (a kinek esetleg szándékában volna hazatérni, tényleg semmi vaj nincsen a fején, de jól tudjuk azt, hogy ma hazatérni nem mindig olyan egyszerű. Valaki bejelentheti hazatérési szándékát, je# lentkezik az i'Wetékes magyar külképviseleti hatóságnál és mégsem tudja a beutazási engedélyt 60 napon belül megkapni, alckor pedig a törvényjavaslat jelenlegi szövegezése szerint — jogvesztő »határidővel állvan szemben — ki van szolgáltatva a minisztérium diszkrecionális alapon meghozandó határozatának. (Egy hang a szociáldemokrfltapárt oldalán: Kéï év álU a rendelkezésükre! — Dénes István (pk): De a törvényt most hozzuk! — Nagy Vince (msz): Mostanról beszéljen, ne a múltról! — Dénes István (pk)< Adtak volna amnesztiát az ártatlanoknak, hazajöttek volna mind! — N"gy Vince (msz): Beutazási engedélyt adjanak először! Nem engedik haza beutazási engedély nélkül'! Nem vagyunk olyan szabad ország, hogv ide be ^ehessen jönni!) Elnök: Nagy Vince képviselő urat rendreutasítom. (Ivanics István (szd) Nagy Vince felé: Ha nem volna itt szabadság, nem beszélhetne ilyen nyugodtan! —Nagy Vince (msz): Egy kevés van! — Derültség. — Pásztnory István (msz): Egy parányi! — Ivanics István (szd): Annyi van. hogy önök itt destruáljanak! — Nagy Vince (msz): Köszönöm, hogy meg nem fojtják belém a szót!) Csendet kérek. Nagy képviselő úr! , Jármay Gyula (msz): T. Nemzetgyűlés! A javaslat részletes tárgyalása során 'leszek bátor módosító indítványt előterjeszteni a javaslat eTső szakaszának megváltoztatása tárgyában. Ebbe a módosításba bele vannak dolgozva azok a szempontok, amelyeket az előbb vol'tam bátor en^íteni. Nem (hinném, hogy ezek, a javaslat által elérni kívánt, áltahmk is helyeselt céH meghiúsítanák. Kérem az igen t- Nemzetgyűlést, hogy majd az első szakasz tárgyalása alkatával ezt elfogadni méltóztassék. A törvényjavaslat egészére vonatkozólag végezetül! csak annyit mondok: az 1921:111. te. — azt hiszem mindnyájunk véleménye szerint "*• egyike voH. a legreakciósabb és legjogtipróbb alkotásoknak, amelyeket a huszonötéves rendszer produkált. Miután a véleményünk az. hogy ^ a demokrácia nem «indulhat ki ugyanazokból az elvetendő alacsony szempontokból, mint amelyekből a huszonötéves rendszer künduH, és szeretnénk, ha egy javított, egy jobb. az általános emberi szempontokat messzebbmenően figyelembe vevő törvény kerülne ki innen a demokratikus törvényhozásból, éppen ezért a javas^tot jelenlegi formájában az általános tárgyalás alapjául sem tudom elfogadni, sem magam, sem pártom nevében. (Helyeslés és taps a szabadságpárton.) Elnök: Dénes István képviselő úr személyes megtámadtatás és> félreértett szavai helyreigazítása^ címen kér szót- (Ivanics István (szd): Nehéz félreérteni!) A képviselő urat illeti a szó. Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! Tegnap a külügyi vitában (Spitálszky Károly (szd): Meghurcolt!) két állítást tettem a .külügyminiszter úrral szemben. Az egyik ámításom az volt, hogy a csehszlovák kormánynak a magyarsággal szemben követett erőszakos deportáló eljárására az alapot — hangsúlyozom — az az egyezmény adja meg. ameVet Gyöngyösi külügyminiszter úr megkötött a csehszlovák kormánnyal. (Spitálszky Károly (szd): Miért nem volt itt tegnap, amikor válaszoltak ráí — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István (pk): Ezt az állításomat most is fenntartom. Egy órahosszat voltam itt beszédem megtartása után, Gyöngyösi külügyminiszter úr sziintén itt volt a teremben, odament a sajtó képviselőihez, informálták, odament az előadó úrhoz, aki szintén' informálta, alkalma volt a kéket megtekinteni és megadni nekem a választ, amíg én itt voltam a tereimben, de a külügyminiszter úr megvárta azt az időt. amíg én esrv óra eltelte után kimentem az ülésteremből. (Mozgás és derültség a szociáldemokratapárton.) Nem tenném ezt szóvá, ha t. képviselőtársam nem szólt, volna kÖ7be és ha a Szabad Nép mai számában nem irták volna azt: »Jellemző Dénes Istvánra, hogy amikor felelnie kellett volna kijelentéseiért, nem-volt benn a teremben.« En végighallgattam beszédem után Kiss István kénviselő urat. Pásztor Tamás képviselő urat és Horváth Márton képviselő urat és a külügyminiszter úr nem adott nekem választ addig, amíg itt bent voltam. (Juhász István (szd) gúnyosan: Nem mert beszélni a miniszter, amíg itt volt a képviselő úr!) De nem ezen van a hangsúly, t. Nemzetgyűlés. Megismétlem állításaimat, mert valót állítottam, valót állítok most is és hajlandó vagyok egy parlamenti vizsgáló bizottság ató vetni magam; vizsgálja meg egy zsűri állításaimat, hogy vájjon én mondtam-e igazat, illetve az igen t. miniszter úr nem mondott-e igazat. T. Nemzetgyűlés! Megismétlem, hogy a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény mellékletét képező jegyzőkönyv 4. pontjában a külügyminiszter úr abban állapodott meg a csehszlovák kormánnyal, hogy a két kormány a lakosságcsere-egyezmény alapján lebonyolítandó lakosságcsere után ottmaradó magyarság kérdése tekintetébem megoldást fog keresni és meg fog állapodni, ha pedig, — itt volt a nyitott kérdés — mondja a jegyzőkönyv 5. pontja, amelyet a külügyminiszter úr aláírt, nem egyeznek meg, akkor a csehszlovák köztársaság kormánya fenntartja a jogot maga-
