Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
Ill A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. évi március hó 21-én, pénteken. 112 naik arra, hogy ezt a kérdést a békeértekezleten t felvesse vagy más eszközökkel rendezze. Tehát a csehszlovák kormány fenntartotta mar gának korrektül, becsületesen a jogot ebben az egyezményben, amelyet a külügyminiszter úr aláírt, hogy az ottmaradó magyarsággal azt csinálja, ami neki jólesik. Bizonyárai méltóztatnak emlékezni arra, hogy a külügymin iszter úr ugyanennek a jegyzőkönyvnek 4. pontjában abban állapodott meg a csehszlovák kormánnyal, hogy külön levelet intéz a csehszlovák bizottság elnöke a külügyminiszter úrhoz, amelyben leszögezi a csehszlovák kormány álláspontját arra, vonatkozólag, hogy az ottmaradó magyarsággal azt csinálja, ami neki jólesik. Ezt a levelet nem csatolták az egyezményhez, de Kovács Imre képviselőtársam ismertette a nemzetgyűlésen. Ennek lényege az volt, hogy a csehszlovák kormány fenntartja magának a jogot, hogy az ottmaradó magyarságot először felszólítja, távozzanak el ide hozzánk, másodszor fönntartja a, jogát arra, hogy szétszórja őket Csehszlovákia bármely területére, a Ofleh kormány harmadik joga pedig az H hogy reszlovakizálja ott a magyarságot. Kérdem tehát fim a t. Nemzetgyűléstől — itt van a jegyzőkönyv, az önök kezében is megvan, már egyszer letárgyaltuk —, vájjon én mondottam-e igazat vagy a külügyminiszter úr mondott igazat? Nem kétséges, hogy ez a jegyzőkönyv és a külön levél adta meg a bázist a csehszlovák kormánynak arra, hogy az ottani magyarsággal úgy rendelkezzék, ahogyan rendelkezik. T. Nemzetgyűlés! Megismétlem, hajlandó vagyok zsűri elé állni; álljon a zsűri elé a külügyminiszter úr is, és döntsön a sorsunk felett a zsűri. Ha én egyetlenegy valótlan dolgot is állítottam volna ebben a nagy magyar kérdésben, levonom a konzekvenciákat és lemondok képviselői megbízásomról, (Felkiáltások a szabadságpárt soraiból: Dehogy mond le!) Lemondok a mandátumomról 1 ! (Juhász István (szd): Holdvilágos éjszakán! — Vásáry József (msz): Nem kell erről vitatkozni! Meg kell ró^a győződni! — Juhász István (szd): Holdvilágon éjszakán!) 10 Ez az indítványom, azonban a külügyminiszter úr tévedett, akkor vonja le annak konzekvenciáit, amiket az én álláspontom szerint már régen le kellett volna vonnia. , A második kérdés, amelyért megtámadott engem a külügyminiszter úr, az, hogy az erdélyi kérdésben nem követett el súlyos mulasztást Parisban a béketárgyalás alkalmával. Ismételten állítom, hogy elkövetett, mert a magyar területi és politikai bizottság elé nem adott be írásbeli kérvényt, levelet a tekintetben, hogy a külügyminiszter urat meghallgassák az erdélyi kérdésben, csak az 1. cikkely 4. pontjához adott be kérvényt, hogy a csehszlovák pótindítvánnyal kapcsolatban legyen alkalma a miniszter úrnak szóval is védekezni és előterjesztenie a magyar álláspontot. Emiatt Sztankovics elnök azt mondotta: Kérem, Trianon marad, mert a magyarok nem kérték azt, hogy szóval 1 erjesszék elő a magyar igényeket. Miután a huszonegy nemzet közül egyet sem nyert meg a külügyminiszter úr arra, hogy az írásban beadott beadványt magáévá tegye, így a statútumok értelmében <neni ilehetett szó arról, hogy a magyar külügyminiszter urat élőszóval meghallgassák; nem is hallgatták meg. , Amikor megtörtént ez a — ismétlem — szörnyű lapszus. ez a szörnyű bűn, akkor a .külügyminiszter íir hirtelen beadott egy kérvényt, hogy: kérem, elnézték a dolgot, hallgassanak: meg bennünket. A román politikai és területi bizottsági ülésen, amely nem volt már a magyar ügyben tárgyaló bizottság, hanem a román kérdésben tárgyaló bizottság volt, Anglia, Amerika, Ausztrália, Franciaország felszólalására 8 : 4 arányban lehetővé vált, hogy a román területi és politikai bizottságban hallgassák meg a magyar bizottságot. Természetes dolog azonban,, hogy Sztankovics elnök, a magyar politikai és területi bizottság elnöke azzal tette át az egész kérdést a román területi és politikai bizottsághoz, hogy ez a kérdés el van döntve, Erdély pedig a románoké marad; és így a román politikai és területi bízottságban hallgatták meg nagynehezen Auer Pál t. követünket, aki már akkor — emlékez-nek rá önök — 22.000 négyzetkilométer helyett csak 4000 négyzetkilométert kért szörnyű vesszőfutás után. T. Nemzetgyűlés! Ha a külügyminiszter úr delegációja ilyen szörnyű baklövést, ilyen szörnyű mulasztást követ el egy ilyen kardinális kérdésben, mint az erdélyi kérdés, akkor az igen t. miniszter úrnak ezek mellett a tények mellett nincs joga ebben az ügyben engem azzal vádolni, hogy én őt megrágalmaztam. Ezt én innen visszautasítom és ebben a kérdésben is állom és vállalom azt, y hogy parlamenti zsűri elé vigyük ezt a kérdése (Vásáry József (msz) : Helyes!) és ha én állítottam egyetlen valótlan tényt, leteszem a mandátumomat és vállalom a büntetést, de ha ő tévedett és követett el mulasztást, akkor ő is vonja le ennek .konzekvenciáit. (Vásáry József (msz): Majd levonja a magyar nemzet!) KI nők: Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a belügyminiszter úr a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Kiss Roland államtitkár urat felvilágosítások megadása céljából miniszteri megbizottként bejelentette. A nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Futó József jegyző: Reicher Endre! Reicher Endre (pk): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt magával a javaslattal érdemben foglalkoznék, szeretném egy pár szóval megemlíteni a javaslat idehozásánaik útját. Sorozatosan kerültek a nemzetgyűlés elé sürgős javallatok. Amikor a házszalbályokat megalkottuk, az az elgondolás vezette a nemzetgyűlést, hogy gazdaságilag vagy politikailag rendikívül fontos javaslatok legyenek azok» amelyekre a sürgősséget kimondjuk. Ezzel szemben az történik, hogy sorozatosan hoznak ide sürgősekként olyan javaslatokat, amelyek nincsenek kellőképpen előkészítve, nincsenek kellőképpen átgondolva, nem illeszkednek bele szorosan és szervesen a magyar jogrendszerbe és a képviselőknek sincs módjuk arra, hogy ezekkel a javaslatokkal érdemben és a javaslatok súlyának megfelelő módon tudjanak foglalkozni. A következmény az, hogy elhamarkodottan hozunk törvényeket, amelyeknek következményeit nem is tudjuk felmérni akkor, amikor az illető törvényjavaslatokkal itt foglalkozunk. (Halter Béla (msz): Ugy van! Ugy van! Igaza van! — Pászthory István (msz): Kell a »rohammunka!«) T. Nemzetgyűlés! Ez is egy ilyen javaslat.
