Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

93 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. «M sahoz szükséges pénzt ez időben még ilyen Veszteségesnek mondható export révén is biztositan.a kellett. A vállalat a mull év novemberében Kari nannig zürichi cégnek 2 vagon bükklemezt ado.it el 760 svájci frank köbméterenkinii egységáron ah Hegyeshalom. Ez az eladás kísérletképpen tönént azzal a célzat'al, hogy Hannig az árut bemutatja majd '.öbb svájci telepes kereskedőnek és igyeksz.k azt kicsinyben értékesreni.- Nevezett cég, mely a konszern svájci képviselője, hivatkozott arra, hogy a Szegedi Lemezgyárnak és a Furnér ós Lemezmüveknek Svájcban megfelelő >piacot szerez. Hannigék kicsiny ben i értékesítése azonban nem sikerült, így került sor a kötésnek a Carpa A- G. 'észére leendő továbbadására. Miután azonban a Carpa ab Hegyeshalom helyett ab Buchs-ot kötötte ki, a Lemezgyár vagononkint 400 svájci frankkal kevesebbet kapo\t. Megfelelő minőségek hiányában azonban csak 1 vagon került leszállításra s annak ellenértékeként 18.900 svájci frank folyt be. 4. Kifogásolja a képviselő úr továbbá, hogy a Szegedi Lemezgyárban a tulajdonosok 'supán nyárfalemezt kivannak gyártani, amely cikket a piacon nehezebben lehet eladni. Ezzel kapcsolatban megállapítottam, hogy az üzem anyagkészlete és kötései 'túlnyomórészt nem nyárfaféleségekből, hanem bükkből állanak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy anyaggazdálkodási szempontból nem fogom-e célszerűbbnek tar a ni ' azt. hogy ez a gyár a továbbiakban inkább a hozzá fuvarilag közelebb eső nyárfatermelé-sekből láttassék el. 5. Az interpelláció szerint a vállalat tulajdonosai nem tartják elegendőnek a gyár mostani 5—6°/o-os hasznát és ezért az üzem beszüntetésére törekednek. # . Ezzel az állítással szemben áll az az értesülésem, mely szerint a vállalat fennállása óta még nem fizetett osz alékot s egyelőre számottevő-veszteséggel tartja fenn üzemét. Ezen a •"'éren az üzemi bizottság intervenc'ója folytán növekvő munkateljesítmény ad reményt arra, hogy a vállalat üzeme gazdaságos lesz. Budapest. 1947. március 6. — Bán s. k.« Elnök: Tombácz Imre képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. A képviselő úr nincs jelen. Kérdem a ,t. Nemzetgyűlés', méltóztatnak-e az iparügyi miniszter úrnak a pénzügyminisz-, *er úr nevében is adott válaszát tudomásul venniî (Igen! Nem!) A nemze.gyűlés a választ tudomásul vette. Következik a közlekedésügyi miniszter úr válasza Lévay Zoltán képviselő úrnak a visszavett B lis ás alkalmazottak politika.i üldözés jellegű tömeges áthelyezése, degradálása és niás kifogásolható jelenségek tárgyában február 12-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a közlekedésügyi minisz er úr válaszát felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »T. NemjsetgyűlésJ Lévay Zoltán nemzetgyűlési képviselőnek a nemzetgyűlés folyó évi febr,

i;'ir hú 12-én tartotl ülésen »a visszave t -Blistáe alkalmazottak pol'tikai aldÖzésjelíeíTju 'ömeges áthelyezése, degradálása és más kifogásolható jelenségek« tárgyában előterjeszte t interpellációjára válaszomat az alábbiakban adom meg. Mindenekelőt le kell szögeznem, hogy a revízió kapcsán sok olyan alkalmazó

1

1 _ került vissza a vasúthoz és a postához, aminthogy egyéb állami szervekhez is, akiknek demokratikus meggyőződését komolyan kifogásolni lenéi. Kétségtelen '.ovábbá, hogy nagy számban vannak olyan valóban demokratikus gondolkodású és szakképzett, szorgalmas alkalmazottak, akiko;, nem vettek vissza, bár erre érdemesek leitek volna. Ennek oka nem utolsó sorban ott keresendő, hogy az összeesküvők jelentékeny mértékben befolyásolták a revízió lefolytatását és mindent elkövettek, hogy sae m béreiket vétessék vissza a becsületes demokraták rovásara. Így kerüli vissza állami alkalmazásba az egyik főösszeesküvő, Andráss vezérőrnagy, .több társáv U egyetemben. Mindezek ellenére a közlekedésügyi minisztérium teljes párta lansággal és a fennálló jogszabályok legszigorúbb betartásával járt el a revízió kapcsán visszavett alkalmazottak ügyében, mert az az álláspontom, hogy az említett v.sszásságok orvoslása nem történhetik meg önkényesen, hanem ez az összkormányzat feladata. Ezért a létszámcsökkentés során elboesá oet, de állásukba visszavett alkalmazottak részére igyekeztem mindazokat a kedvezményeket biztosítani, amelyeket a szolgálat érdeke és a rendelkezésemre álló pénzügyit fedezet lehetővé tett.« (Vásáry József (nisz) gúnyosan: Tényleg rendben van itt minden!) »Különösen kifogásolta a képviselő úr a magyar államvasutaknál a visszavétel során történt áthelyezéseket. Azt állítja, hogy »ez a méltánytalan rendelkezés a nagy budapesti revízió során visszavett 230 vasutast érintett«. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem mindenekelőtt azt, hogy ez a szám nem az áthelyezések száma, hanem a nagybudapesti revízió során összesen ennyit, pontosabban 231 alkalmazottat vettek vissza állásába. Ezek közül azonban nem valamennyit: helyezték át, bár kétségtelen, hogy a MÁV-igazgatóság szolgálati érdekből ezek egy részét nem az elbocsátás előtti utolsó szolgálati helyükön állította szolgálatba. (Vásáry József (msz): A régi időben is elhelyeztek vasutast, ha nem jól politizáltak a kormány szerint!) Ez azonban termeszti es is, ha meggondoljuk, hogy a MÁV-nál a létszámcsökkentés során összesen 14-871 MAValkalmazottat bocsátottak el. Egy ilyen nagymértékű létszámapasztás természetesen maga után vonta, hogy egyes szolgálati helyeken vem maradt a szolgálat ellátásához elegendő tisztviselő. Minthogy a vasúti forgalom zavartalan fenntartásához igen fontos országos érdekek fűződtek, az ilymódcm megüresedett szolgálati helyek betöltéséről haladéktalanul gondoskodni kellett, annál is inkább, mert a létszámcsökkentés végrehajtásakor annak ^setleges felülvizsgálatára még nem volt semmi rendelkezés. Az új szolgálati helyükre áthelyezett alkalmazottak szolgálatukat hónapokon át becsű le, »sen elvégezték. Ez idő alatt maguk is, családjuk is új szolgálati helyükre költözködtek. A létszámcsökkentés felülvizsgálata ,so; rán viszave'tt alkalmazottak szolgálatba állítása alkalmával tehát azt kellett eldön*en\ hogy kiket helyezzenek át ismét, azokat-e, nk'ket szolgálati érdekből pár hónappal aze'őtt egy ízben már lakóhelyük elhagyására kényszerítettünk és akik szolgálatukat új szolgálati helyükön megfelelően ellátták, vagy pedig azokat akik elbocsátásuk folytán az elmúH hónnpokbnn szolgálatot nem teljesítettek. Minthogy a MÁV az említett áthelyezésekkel üzemének menetét biztosítani tudta, kézenfekvőnek látszott, hogy az államvasutak igazgató-