Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-113
91 A nemzetgyűlés //.?. Ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön.. 92 ügyében a pénzügyminiszter úrhoz és hozzám intézett interpellációjára a választ a pénzügyminiszter úr és a magam nevében az alábbiakban van szerencsém megadni. i A képviselő úr az Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt. budapesti cég tulajdonában lévő Szegedi Lemezgyár és 1 Faipari Rt. ügy viteléneik egyes jelenségeiből azt látja, hogy a gyárat tulajdonosai mesterségesen e!| akarják sorvasztani. E jelenségek szerinte a következők: 1. A válla lat tulajdonosa, az Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt. — röviden BIRTOKFA — a közelmúltban megszerezte az újpesti Furnérés Lemezmüvek Rt. részvénytöbbségét, feltevése szerint azért, hogy e nagyobb és jobb termelőképessége üzemmel a Szegedi Lemezgyárat elsorvassza. Erre vonatkozólag közölhetem, hogy a Furnér- és Lemezművek Rt. majoritásának a Hitelbank érddekkörébe tartozó Magyar Általános Kereskedelmi Rt. álltai történt átvételéről tuy doiiiással bírtam éa ezt a vátozást a Szegedi Lemezgyár szempontjából előnyösnek tartom A Szegedi Lemezgyárat a kárpátaljai s erdélyi fater lésekre támaszkodva 1941-ben alapította a Hitelbank Erdőbirtokos és Fakitermelő Rt. nevű válalata. A vállalkozáshoz állami kedvezmények engedélyeztettek. Az állami kedvezmények juttatásával kapcsolatban felállított követelményeknek a vállalat minden tekintetben elegei tett. ennek dacára gépi berendezése még nem komplett, mert a Németországból annakidején megrendelt második lemezprése még nem érkezett meg. Ennek következtében még nem olyan gazdaságosul in+. amilyen az eredeti tervek szerint várható volt. A békekötés folytán a gyár elvesztette a közvetlen nyersanyagszolgáltató területeit. Ezenkívül a Szegedi Lemezgyárnak annyiban tie előnytelen a helyzete, hogy termeivényeit a budapesti gyárak áraivá- azonos árban kell Budapestén forgalomba hoznia. Ezek után érthető a tulajdonos BTRTOKFA-nak és a pat rami záló Hitelbanknak az a tünde vese, hogy a vállalatot egyedien komoly konkurrensétől, a Furnér- és Lemezmüvek Rt.-tő'.' — amelynek évi termelése kétszer akkora, mint a Szegedi Lemezgyáré megmentse. A Furnér- és Lemezművek újpesti üzeme nyersanyagellátás szempontjából jobban fekszik, továbbá terme,])ése ezidőWzerint gazdaságosabb, mint a szegedi ífyáré. A két gyár így közös vezetés alá kerülve, nemcsak a készáru értékesítési oldalánhanem a nyersanyagbeszerzésnél is mentesül az irányított gazdálkodás idején szükségtelen konkurrenciától. 2. A mKTQKFA elvette a Szegedi Lemezgyár üzemi bizottságának hatásköréből a nyersanyagbeszerzésl és a képviselő úr szerint ennek tudható be az, hogy az üzem nincs nyersanyaggal ellátva és az enegriatelepenek üzembentartásához szükséges tűzifa beszerzéséről sem gondoskodnak. Valójában az anyagellátás nem vétetett el az üzemi bizottságtól, mert az üzemi bizottság nem foglalkozott eddig sem nyersanyagbeszerzéssel, miután ez nem is tartozik ügykörébe. •Az üzeni egyébként az illetékes kerületi iparfelügyelő ez év.i február hó 21-én kelt jelentése szerint folyó évi május hó 31-ig el van látva nyersanyaggal és üzemanyaggal és így a jelenlegi Ki!) főből álló muukásállománynak két műszakban való foglalkoztatása ezideig biztosítva vari. A további nyersanyagbeszerzés tekintetében tudomásom van arról, hogy a vállalat tűzifára ós hámozási rönkre vonatkozó kötéseket hozott létre a Magyar Állami Erdőüzemekkel és tárgyalásba]] állott több fatermelő céggeb- A kötésekre vonatkozó iratokat betekintettem és azok másolatai kezemben vannak. A Lemezgyár faellátását egyébként az Anyag- és Árhivatal irányítja, melynek jelentése szerint a lemezgyárak évi 42.000 köbmétert kitevő gömbfaszükséglete legfeljebb 65 százalékban lesz hídfőidről biztosítható. E szerint az eredetileg kárpátaljai és erdélyi termelésekre támaszkodó Szegedi Lemezgyár 100 százalékos ellátása a tőle szállítási szempontból rosszabbul fekvő megmaradt érdiünkből egyelőre nem is remélhető. Ennek ellenére örömmel látom, hogy a szóbanforgó üzemnél foglalkoztatott munkások száma, ha lassan is, de növekszik. Az állami kedvezmények adoma nyozása kapcsán ugyanis kötelezően előírt legalább 100 munkás aelyetl a. vállalat múlt év november 15-én 142 főt, ez év február 21-ón pedig 169 főt foglalkoztatott. Az anyagellátás egyébként hitel kérdése is. E tekintetben a vállalat igazolta, hogy legutoljára-folyó évi január 25-én utasította el kérelmét, a tárcaközi hitelvéleményező bizottság, majd ez év február 25-én intervenciómra részére 400.000 forint hitel engedélyeztetett, amely teljes egészében a MÁLLKRD-nek fog nyersanyagok .ellenében közvetlenül kifizettetni. 3. A képviselő úr> szerint megnehezítik az üzem működését azzal is, hogy az ott termelt lemez ellenértékét nem juttatják vissza a vállalathoz, mert például a svájci 130 köbméteres tétel el lenértekeképpen csupán 120 000 forinttal ismerte el a BIRTOKFA a Lemezgyárat. Szóvá tétetett' továbbá a Lemezgyárnak Kari Hannig zürichi céggel kötött és később stornírozott üzlete, amelyet kedvezőtlenebb eredménnyel perfektuáltak a Carpa A. G. irányában. Az említett* 130 köbméteres télid, amelyei Dem Svájcba, hanem Olaszországba adott, el a vállalat, még az infláció idején köttetett le a General Bank közbenjöt ével a SITI triesti eég által 100 tonna kén importja ellenében. A kötés alkalmával az üzlet rendkívül előnyösnek mutatkozott, mert az akkori belföldi áraknál kb. 70%-kal magasabb árat lehetett remélni ebben a kompenzációban. A lebonyolítás közben, közvetlenül a kén szállításakor, a stabilizációval kapcsolatban a kén ára úgy állapíttatott meg, hogy ennek követkéz 1 ;ében az üzlet veszteségessé vál;. Ekkor a BIRTOKFA mint az üzlet gestora, a 100 tonna kén ellen. értékeként befolyt 130.000 forintot önmagától megtoldotta 120.000 forinttal, azaz ezt az össze get a Lemezgyár javára írta, miáltal a Lemezgyár a 130 köbméter lemezért 250.000 forintot kapott. A múlt év szeptember hó végén iehát, amikor ezek a lemezek kiszállíttattak, a Lemezgyár köbméterenkint 1923 Ft-t kapót., ami elfogadhatónak látszik, annál is inkább, űrivel belföldön abban az időben lemez: eladni úgyszólván lehetetlen volt, úgyannyira, hogy ha jött is létre eladás, az csak 1600—1800 forintos áron történt. Egyébként a mai belföldi hivatalos ár 1928 forint, tehát a belföldi árnál mindössze 5 forinttal olcsóbban adta el köbméterenkint ezt a tételt a Lemezgyár. Meg kell említenem, hogy a vállalat ezidőszerint nem tudott hitelt szerezni, tehát az üzem fenn tar tá-
