Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-131

Ô21 A nemzetgyűlés 131. ülése 1947. évi június hó 19-én, csütör.ökön. 922 ban azL mondta, hogy a feketézők és árdrágítók káros működésének köszönhető, hogy az agrárolló megnyilt. Ugylátszik. a miniszterelnök úr nem emlékszik arra. hogy amikor 1946 nyarán a forint édesapja. Rákosa Mátyás kezdeményezésére. (Derültség. — Pásztihory István (msz): Ki volt az anyja? — Lévay Zoltán (msz): Ne feszegessük a családi kapcsolatokat!) — a mama valószínűleg Vas Zoltán volt, (Derültség. — Lévay Zoltán (msz): Jobb család! — Kováts László (pk): Nem ültött a szülőkre!) a forintot, a magyar demokráciának egyik nemzetközi megbecsülést és érdeklődést kiváltó produktumát, a demokrácia erejét mutató alkotását megvalósították, akkor szabták meg a mezőgazdiasági termények és az ipari cikkek árát. (Taksonyi János (kg): Ugy van!) Ezt az agrárollót a feketézők és az árdrágítók az agrárlakosság terhére kétségtelenül kiszélesítették, de a valóságos agrárollót nem a feketézők teremtették meg, hanem az a gazdasági rendszer, amely a forintra felépült é3 amelyben olyan sokszor elfelejtik annak kinyi latkozitatását, hogy a stabilizáció ia- baloldali pártok aktivitásának, agilitásának, de különösen a magyar parasztság áldozatkészségének köszönheti létét. (Kováts László (pk) : Főleg nnmaik! — Ügy van! Ügy van! — Taps a szabadságpárton és a pártonkívüliek csoportjában.) Mert hiába volt zseniális a terv és briiliáns a megoldás, a sikerhez az volt szükséges, hogy a magyar parasztság lemondjon legese kélyebb létérdekeiről, (Pászthoxy István (msz): Teljesen így van!) lemondjon ia létminimumról, az önköltségi árakról. A magyar parasztság nem került abba a kedvező hely zetbe. mint a többi fizetést és járandóságot élvező rétegek, amelyekre vonatkozólag megállapították, hogy az 1938 as életszínvonal 50 százalékát bízitosítjáJk) számukra. A magyar parasztság még mindig életszínvonal alatt él, termel és dolgozik. (Ügy van! Ügy van! a pa rasztpárton. — Pászthory István (msz) : r Sőt benne van az agrárollóban! — Kováts László (pk): Majd Rákosi megszünteti az agrárollót!) A miniszterelnök úr tehát téved e tekintetben és én remélem, lesz annyi ideje a kormányzás ban. hogy rá fog jönni és korrigálni tudja azt, amit a magyar koalíció 1946 augusztus lén elhibázott. Megemlékezett a miniszterelnök ur a ban kok államosításáról is avval ia pár röpke szóval, hogy a bankóik államosítása is napirendre kerül. * Evvel a kérdéssel részletesen foglalkozni jelenleg nem tartom szükségesnek, mert rövi desen elkövetkezik az ideje annak, hogy a nemzetgyűlés ezt törvényjavaslöt keretei között táj-gyalhatja. (Egy hang a pártonkívüliek csoportjában: Rendeletileg intézkedik!) Egyet azonban meg kell állapítani. Többször részt vettem népgyűléseken, amelyeken Dinnyés Lajos miniszterelnök úr is résztvett. Jelenlétemben különösen 1946 őszén és telén nagyon sokszor hangzott el a kisgazdapárti szónokok részéről az a megnyugtatás a paraszti tömegek felé. hogy az államosítás tekintetében a koalí ciós páriok 1945. év őszén megállapodtak, azt a programmot »a kisgazdapárt állja, azon túlmenő intézkedésekhez nem járul hozzá. És amikor a malmok államosítását a kommunistapárt nyilván csak itaktikai okokból fölve tette, a miniszterelnök úr jelenlétében, de az Ő szájából is. népgyűlési szónokok, kisgazdapárti képviselőtársainak szájából nagyon sok szór hallottam azt a kifejezést, hogy »további államosítást nem tűrünk«, »az államosítás kérdése nem lehet egy politikai, taktikai agitáció«, (Egy hang a kisgazdapártról: így vtan!) »ez sokkal messzebbmenő gazdasági következményekkel jár. semhogy a koalíciónak ilyen házi játékszerévé váljék«. Nagyon csodálkozom azon, mi okozta a miniszterelnök úrban ezt e nagy átváltozást. (Futó Dezső (pk) Talán a ceglédi túróscsusza!) Idáig a miniszterelnök úr soha nem árulta oli hogy ennyire foglalkozik a gazdasági kérdésekkel. Sohasem árulta el, hogy miért tartja szükségesnek és üdvösnek az államosítást és igaza van Futó Dezső képviselőitársamnak hogy csak a ceglédi beszédében tett egy röpke megnyilatkozást, hogy ő pedig az államosítást helyesli.' Ezt a nyilaltkozatot a honvédelmi miniszter. Dinnyés Lajos tette meg, holott partjának hivatalos álláspontja akkor az volt, hogy az államosításban további előretörés, nincs. Nyilván ez okozta azt a nagy népszerűségét, amely Révai József hozsannálabol^ kutünik. Ez okozta egyúttal az alkalmassagot is a. koalíció vezetésére, hogy DinyHyés Lajos Cegléden két-három mondatban kijelentette, hogy az államosításinak hive. Itt is elfelejteltt megemlékezni arról, hogy mennyiben szükséges ez a magyar paraszt életszínvonalainak, az ő pártjához tartozó nagy népi tömegek gazdasági helyzetének javulásához, mennyiben szükséges, ez a mezőgazdasági termelés fokozásához. Egyelt mindenesetre megállapiithatok belőle és ezit a Révai és Dinnyés-beszédek összevonásából konstatálhatom: Révai igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem fogadnak el kölcsönt, csak politikai feltételek nélkül; pártja é3 a koalíció meg fog akadályozni minden olyan kölcsönt, amely politikai jellegű. (Lévay Zoltán (msz): Nem Tesz nehéz!) Ez nagyon helyes és ikorrekt álláspont. Etekimtetben közöttünk semmi vita nincs. Abban is egyek vagyunk, hogy a magyar újjáépítést kölcsönökkel meg lehetne gyorsítani, a dolgozó nep életszínvonalát az igénybevett kölcsönökkel hamarosan emelni lehetne, de hogy ennek ellenére a koalíció kormánya mégis bejelenti az államosítást, ezzel elzárja annak lehetőségéit, hogy a magyar dolgozó, a magyar gazdasági élet politikai feltétel nélküli külföldi kölcsönhöz jussotn. Hát csak nem gondolják akár gazdasági tényezők, akár politikai faktorok, hogy majd államilag vezetett bankoknak ad valaki bárhonnan, akár Keletről, akár Nyugatról kölcsönt. Es ebben imindenkit felelősség terhel, de különösen a koalíció kormányzatát, mert gondoljunk csak az 1924-es népszövetségi kölcsönre, amely csekély volumenű volt. az ország szükségletének csak nagyon csekély hányadát fedezte. — 240 millió kölcsönt kapott Magyarország a Népszövetségtől — emellett azonban bankjaink és pénzintézeteink három milliárd pengőt meghaladó kölcsönt szereztek a imagyar dolgozók részére. Igaz, hogy ennek nagy része a kapitalisták zsákjába mient, de mégis) ogy termelő munkát tett lehetővé, és most, hogy a demokrácia már egy fejlettebb iparral tudja szolgálni ia magyar munkásság és a magyar parasztság sorsát, az annak a három milliárdot meghaladó külföldi kölcsönnek köszönhető. Mikor lett volna a magyar gyáripar, a magyar gazdasági élet, a magyar ál"