Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

839 A nemzetgyűlés 129. ütése 194t. raiut amilyen lojális, (megbízható és szilárd egy marxista kormányzat lenne. Meg kellett volna győznie Naigy Ferencnek a világ közvéleményét arról, hogy át tudja ül1 tetni a gyakorlatba Sztálinnak, a Szovjetunió miniszterelnökének 'aat a megállapítását, hogy a politikai életformák különbözősége nem lehet akadálya két nép barátságos együttműködésének. S e mellett a nehéz feladat mellett, amelly nyilvánvalóan nagyon nehéz feladat volt, ment hiszen egy 25 éves ellenforradalmi múlt árnyéka nehezedett erre a működésre, meg kellett volna győznie Nagy Ferencnek >a nyugati hatal-, tmiakat, hogy mindezt akként és anélkül tudjuk

1 megvalósítani, hôigy ezzel egyoldalú külpolitikát folytatnánk és Oroszország csatlós államává' válnánk. Mind a két irányban megnyugtató, egyértelmű, szilárd és C9ak a magyarság jövőjét kereső külpolitikát kellett volna folytatnia és ugyanakkor, egyidejűleg, a belső politikában végleg le kellett volna számolnia a horthysta múlttal és meg kellett volna győznie az elég tekintélyes és nagy számban lévő magyar marxisba tömegeket arról, hoigy a nem marxista magyar közvélemény szintén becsületesen, fenntartás nélkül és tisztességesen óhajtja a demokratikus újjáépítést és hogy nem is óhajt mást» mint csak a, demokratikus újjáépítést, mert a magyair nem marxista nagyközönség, ta maigyar népnek nem marxista részei is meg vannak arról győződve, hogy a reakciónak i;t többet soha semmi keresnivalója nincs. Meg kellett volna mutatnia Nagy Ferencnek azt, hogy a feudális niagybiritok, a nagytőke és a nagybürokráoia uralmát egyszersmindenkorra megszűntnek tekinti, nem kívánja azt viaszai és nem kívánja vissza sem a régi prefasiszta vagy fasiszta, sem pedig az új neofasiszta vagy posztfasiszta Magyarországot, hanem őszintén, becsületesein tisztességesen és fenntartás nélkül demoknatikus fejlődést kíván. > A másik oldalon meg kellett volna gv'őznie a háta mögött álló nagy polgári tömegeket, »a^t az 57 százaiékot. amelyet a választásnál saját listáinak sikerült megszereznie, arról, hogy igenis lehet komolyan koalíciós kormányzást folytatni, lehet együttműködni a marxistia pártokkal, legalább is piftanatnyilag és még hosszú időn keresztül lehet, mert még messze vagyunk I a történelmi fejlődésnek attól a fázisától, hogy ' a demokratikus fejlődés a vagy-vagy kérdését vesse fél a magyar politika irányítóinak, amely majd el fog, következni «a jövőben, amikor tehát a magyar politika vezetőinek dönteniök kell abban az irányban, vájjon a polgári demokrácia alapján akarnak-e tovább haladni, vagy pedig áttérnek a szocializmus megvalósításának az útjára. Érzékeltetni kellett volna azt,, hogy ez az időpont még nem érkezett el és hogy ma mindenki, aki a vagy-vagy kérdést felteszi, rossz magvar politikát csinál, akár jobbról, akár balról teszi fel. (ügy van! VűV van! a :sdabadságpárt oldalán.) Ai magyar politika .ugyanis ma még neíö polarizálható és nem választható el élesei különváló világnézeti szektorokra, mert a két világnézetnek: ,az Individuál-kapitalista és a szocialista világnézetnek -egyelőre együtt, kell dolgoznia az országnak a romokból való kiemelésén és demokratikus újjáépítésén. (Ugy van! Ugy van! — Helyeslés és taps a szabadságpárt és a pár* tonkivüli képviselők aidaián.) évi június hó 12-én, csütörtökön. Ô4ô T. Nemzetgyűlés! Ha Nagy Ferenc ezt a kettős feladatot megoldotta volna, akkor a legnagyobb magyar államférfiak sorában helyezkedett volna el és jutalmul elnyerte volna az ország demokratikus helyzetének akként való megszilárdítását, amelyben két alapelv vitathatatlanul érvényre jutott és revelálódott volna. Ez a két alapelv a következő. Ha Nagy Ferenc mindazt megcsinálta volna, ami történelmi feladatként vállaira nehezedett, akkor nem lett volna vitatható, illetőleg már a mai napon nem volna vitatható az, hogy Magyarország demokratikus ország, amelynek a külpolitikában nincsenek más céljai, mint a világ összes demokratikus népeivel való békés együttélés munkálása, amelyre tehát a világ demokratikus újjáépítése érdekében mindenki biztosan és nyugodtan számíthat és amelynek népére nyugodtan lehet támaszkodnia mindenkinek, akinek jó szándékai vannak a humanizmus és az emberiség irányában. A másik alapelv pedig az lett volna, hogy ilyen körülmények között sem keleten, sem nyugaton senkinek sem érdeke az, hogy be? avatkozzék bármiféle formában is a magyar belügyekbe, merthiszen a magyar nép belső ereje, intellektusa és politikusainak akarata önmagában, külső beavatkozás nélkül is garancia arra, hogy az ország a demokratikus fejlődés útján megy tovább és hogy soha egyetlen demokratikus állam ellen indítandó alattomos támadásnak nem lehet részese, cinkosa, vagy előkészítője. Ezen a módon, ezen az úton elérte volna Nagy Ferenc azt, hogy az ország politikai stabilitását és nemzetközi megbecsülését m a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa és itt benn az egymással szembenálló politikai felfogásokat egy szép és nagy történelmi színtézisbe foglalja össze, hogy a szembenálló politikai pártok és felfogások ne ellenséget, hanem együttműködésre alkalmas munkatársakat lássanak egymásban. T. Nemzetgyűlés! En annakidején, 1946 februárjában, amikor Nagy Ferenc megalakította kormányát, így láttam egy elkövetkező magyar miniszterelnök feladatait, de semmiképpen sem láttam úgy hogy külszínre más politikát kell csinálnia, mint amilyet titokban a föld alatt csinál. Sokkal többre becsültem és értékeltem az ellentétek nyilt feltárását és a rámutatást arra, amiben felfogásaink különböznek egymástól, hogy később ne kell

: jen szeraérehánynunk egymásnak semmit, mindjárt ott az indulásnál tisztán lássuk, mi' ben egyezünk és mibeu különbözünk, s amiben különbözünk, azt békés. — ha kell nyers, de mindig nyilt és jóakaratú — vitában tisztázzuk. Már akkor helytelennek tartottam — és ezért kellett a pártból kiválnom — azt A vonalvezetést, amely kifelé mást mutat, mint amit befelé csináltak. Ha ellentétek vannak köztünk, mondjuk meg egymásnak nyíltam hiszen hozzászoktunk az utóbbi két évben ahhoz, hogy gorombaságokat is szemhunyorítás nélkül el tudjunk tűrni, mert tudjuk, hogy politika üteme meggyorsult, hangneme megváltozott, tudjuk, hogy nem gyerekjáték, nem bábjáték a politika tehát felfogásunkat mindig és minden körülmények között nyíltan és őszintén meg kell mondani és nem mást mutatni s nem jó «root csinálni a rossz játékhoz.