Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-129
841 A nemzetgyűlés 129. ülése 19Í7. T. Nemzetgyűlés! Idevezetett a politika, amely nem ezen az úton indult meg, amelyet én helyesnek tartottam. Oda vezetett külső vonatkozásban, hogy a Szovjetunió kormánya ma bizalmatlan minden magyar polgári politikussal szembea. Bizalmatlan azért, mert a magyar polgári politikusok részéről a Szovjetunió kormányát sorozatos csalódások érték. De bizalmatlan velünk szemben a külföld másik része is. Bizalmatlanok a nyugati hatal-, mak is, amelyek szintén nem értik meg azt a játékot, amely itt ötnegyed éven keresztül folyt és amely államok szintén valami olyasmit keresnek emögött. ami nincs és bennünk ma már egyenesen és fenntartás nélkül a Szovjet csatlósállamát látják. T. Nemzetgyűlés! így lettünk ennek az alul másfelé közlekedő, felül másfelé irá' Rynió politikának áldozataként a nemzetközi közvélemény szomorú szenzációja- (Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Szomorú szenzáció az, amikor a nemzetközi közvéleményben« a nagy világlapokban vezető témaként szerepel Magyarország. Nagyon szeretném, ha minél gyakrabban csak a harmadik és negyedik oldalon kis hírekben emlékeznének meg rólunk, mert az sohasem jelent jót. ha az első oldalon szenzációként tárgyalják egy nép életét. így lettünk szomorú szenzáció és lettünk olyan •nép, amely felé most már keletről és nyugatról egyaránt bizalmatlansággal tekintenek és amelyről olyan tudósítások, olyan valótlan tudósítások jelennek meg bizonyos nyugati lapokban, mint amilyeneket itt Révai képviselő úr tegnap felolvasott. T. Nemzetgyűlés! De nemcsak kifelé vezetett ide a nagyTerenci politika. Káros következményei . a belső arcvonalon semmivel sem jelentéktelenebbek, mint a külső -fronton. Talán a legnagyobb bűne a belső arcvonalon az, hogy szétzúzta, kilúgozta és már majdnem értéktelenné tette az 1945-ös választásoknak az ország jövő politikai fejlődése szempontiából legfontosabb tényezőiét, n független kisgazdapártot. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) T. Nemzetgyűlés! Igaz, hogy ez a párt heterogén elemekből tevődött össze, de hiszen egy forradalom után következő ellenforradalom, egy fasiszta métely és egy vesztett háború után nyilvánvalóan heterogén elemekből áll az egész magyar nép ós maga az egész magyar nemzet. Amikor tehát a kisgazdapárt heterogén elemekből tevődött össze és így szedte össze a maga 57 százalékos többségét, akkor nyilvánvaló, hogy a magyar nép igazi tükörképét adita* A pohár vízben, amelyet a kisgazdapárt jelentett, benne volt az egész magyar tenger, az egész magyar nép híven, hamisítatlanul és ugyanúgy, ahogy a nép a falvakban, a városokban él. (Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Ebben a tömegben, ebben 'az 57 százalékos kisgazdapárti tömegben lehettek hibák és fogyatékosságok, talán nem volit egységes az ideológia, talán a párt stratégiáját és »taktikáját nemit dolgozták ki kellően, de mindenesetre megvolt e kisgazdapártban a legnagyobb történelemformáló tényező, a maximális nemzeti érzés és jóakarat. (Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) annellyer ezt a pártot vezetni lehetett vol ma és amellyel vezetve ez a Párt valóban nagyot és hatalmasat tudott volna produkálni a nemzeti újjáépítésében. Csak az kellett volna, hogy 'a párt és vezetője közt a konszenzus mindig meglegyen, hogy a vezető ávi június hú 12-én, csütörtökön. 842 alkalmazkodjék a párt többségéhez és a Párt többségével szemben ne iparkodjék egy olyan irányzatot ráerőszakolni a pártra, amely neki magának sem kellett, a párt többségének sem kellett, de amelyet nyíltan mégis követett, hogy azután titokban azt kontrakarírozhassa és annak ellenkezőjét csinálhassaMa az a, látszat, mintha a polgári ^többség Magyarországon nem volna másra jó. minit arra, hogy a munkáspártoik részéről felvetett újjáépítési gondolatokat el'őbb megellenezze, azután több-kevesebb vita után — mindig borzalommal olvasom el a. Kis Újság ilyenfajta cikkeit — mégis elfogadja és a végén kijelentse, hogy ők is kezdettől fogva így akarták és ez a kezdeményezés pontosan megfelel az ő politikai vonaluknak és elképzeléseiknek is. A látszat tehát 'az, amit a kisgazdapártnak nefm egés/t'ii dicsőségesen letűnt legutóbbi főtitkára 71 mondott, hogy a munkáspártok a motor, a kisgazdapárt a fék. Abszolút helytelen ez a beállítás és megrágalmazása a magyar polgári tömegeknek. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A magyar polgári tömegekből még nem halt ki a kezdeményező képesség és a kezdeményező erő! (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Tudnak motor is lenni ha kéli és nemcsak a fék szerepét tudják játszani, különösen nem azét a fékét, amely a döntő pillanatban miindig elromlott és fékező hatását sohasem tudtta valóra váltani. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton és a pártonkívüli képviselők csoportjában.) Nagy Ferenc tragédiájának külön fejezete az. hogy ezúttal — nem tudom, hányadszor — megint azt a látszatot kelti, hogy a magyar paraszt nem való a politikai vezetésre. Szinte Doíiátih (íyörgy 7 " tételeit látszik igazolni, aki Bet mondta, hogy a parasztokból az első generáció ne politiz^jou, hanem dolgozzék. Mindjárt megmondom, még mMőtt félreértésre adnék alkalmait, hogy nem fogadom el ezt a tételt, hogy hamisnak, helytelennek, ostobának és gonosznak tartom ezt a tételt, tmert Nagy Ferenc tragédiájából nem lehet a magyar parasztság egye<lemével izemben általánosító következtetéseket Vvonni- (Uoy van! Ugy van! a szabadságpárton és a pártonkívüli ek soraiban.) Énekes azonban az, hogy noha a történelmet minden «reménynél az egyszeriség és a soha nem i inétlödés jellemzi, mégi3 bizonyos történelmi események, ha némi változattal, ha elváltozva is, hogy vissza-vissza térnek, lényegiükben hogyan ismétlődnek meg. Az utóbbi hónapokban divattá vált itt Nagyatádi útjának emlegetése. Óvták Nagy Ferencet jobbról is, balról is, hogy ne térjen rá a Nagyatádi-útra. (Révai József (kp): Jobbról kii) Én. (Élénk derültség a kommunistapárton. — Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Rá is fogok mutatni, Révai képviselőtársam, hogy hogyan és mikor óvtam őt ettől. Ez egy viszonos dolog volt annakidején, mert Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes úr valahol a vidéken — már nem tudom, hol — beszédet mondotit és annak során óvta Nagy Ferencet a Nagyatádipolitikától. Én annak, a felszólalásomnak a vé' gén. amely a mentelmi ügyiekkel foglalkozott, rátértem Rákosi Mátyás beszédére és én is óvtam Nagy Ferencet a Nagyatádi-úttól- (Révai József (kp): A munkássággal való szövetségitől óvta! Ez nem a Nagyatádi útja!) És most (mii történtl Nagyatádi Szabó István politikai pályafutásának végén, az akkori miniszterelnök
