Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-113
75 A nemzetgyűlés Í13. ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 76 a szociális irányban való fejlődéssel — igazi pártja nem (a szabadságpárt felé mutat) az urak, hanem mi vagyunk! A költségvetést elfogadom. (Taps a szociáldemokratapárton. — Pászthory István (msz): Maga kérgeskezű munkás 1 ?) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? (Gyöngyösi János külügyminiszter szólásra jelentkezik' — Felkiáltások a kisgazdapárton: A külügyminiszter akar szólni! — Slachta Margit (pk): Neki is szabad szólni.) Síachta képviselő úrnő bízza az elnökre az elnök-lest. A külügyminiszter urat illeti a szó. Gyöngyösi János külügyminiszter: T. Nemzetgyűlés! Engedelmet kérek, hogy így soronkívül ragadom meg a szót, de ahogy most itt elolvastam Dénes István képviselőtársamnak B felszólalásai (Juhász István (szd): Halandzsa volt! Sötét halandzsa!) mondhatom, alig birom türtőztetni magam, és csak a nemzetgyűlés színhelye és tekintélye, ennek a teremnek a tisztelete kényszerít arra» hogy megfelelő formáik között foglalkozzam a kérdéssel. r Mindenekelőtt az az inszinuáció van Dénes képviselő úr felszólalása ba.n — kértem, hogy maradjon itt, de most nem látom — (Vásáry József (msz) gúnyosan: Megijedt!), hogy én egyszerűen a nemzetgyűlés tudta nélkül, egy levélben, amelyről itt a nemzetgyűlésnek fogalma sincs, vállaltam és engedélyt adtam arra. hogy a lakosságcsere-egyezmény után a magyarokat szabadon deportálják. (Juhász István (Szd): Ezt mondta!) Röviden ez van benne. Kitekintve attól, hogy nem is tudom elképzelni, hogyan megy a képviselő úr fantáziája odáig, hogy ón, Gyöngyösi János, a K/.eiiiél.vemben egy ilyen levélben felhatalmazást adhassak egy idegen állam kormányának, inszinuáció ez alkkor, amikér a képviselő árnak ' számtalan alkalma volt itt s azután a sajtóban is meggyőződni arról, hogy milyen keserves kínnal foglalkozom ezzel a kérdéssel,., mennyi sok ferdítéssel, rosszakarattal kell megküzdenem ebben az ügyben bent és kint; ezek után feltételezni és állítani azt, hogy ezeket a szerencsétlen magyarokat én kiszolgáltattam a csehszlovák kormánynafki és az én intézkedésem vagy levélváltásom alapján most jogszerűen szállítják ki őket, (Juhász István (szd): Ez hazaárulás!) hát ez olyan infámis állítás, amelyet én nem tudok kellően jellemezni« (Zöld Sándor (kp): Elhangzik még egy-két hazugság arról az oldalról!) T. Nemzetgyűlés! A másik dolog, amit a képviselő vir állít, hogy Parisban ez a — idézőjellíen és gúnyosain — »kitűnő« magyar delegáció elmulasztotta azt, hogy a magyar-román lei-iileti bizottság elnökénél idejében bejelentse, hogy személyesen vagy szóbelileg kéri meghallgatását Erdély kérdéséhen. és ennek a mondjuk műhibának v;igy mulasztásnak volt a következménye az, hogy a magyar delegációt nem hallgatták meg. Minden újságolvasó ember innen ennek a histórikumát, tudja, hogy először is a magyar delegációt igenis meghallgatták, másodszor, — minthogy ez nagyon súlyos kérdés volt,'— elég világofia ismertettük 'hazafelé a Távirati Iroda út" ján, hogy tulajdonképpen mi történt. Az történt, hogy aimikor módot nyújtottak nekünk, hogy észrevételeinket megtehessük. ezeknek az észrevételeknek megtételével kapcsolatosan generálisan kértük a konferencia főtitkárságát, hogy bennünket minden kérdésnél szóbelileg hallgassanak meg. Meg kell jegyeznem, hogy semmiféle procedurális szabály nem volt a konferencián és amikor ilyet kértünk vagy tájékoztatást kértünk, attól rendesen el is zárkóztak. Tehát ez a nehézség is fennállott. Igyekeztünk tejhát minden tekintetben óvatosnak lenni, és éppen ezért, mert a csehszlovák ügyre súlyt helyeztünk, fölös óvatosságból és nyomatékkal aznap egy külön levelet intéztein a területi hizotfság elnökéhez, amelyben — n csehszlovák ügyben kifejezetten Levélbe,*! 1 — ismételten kértem, hogy feltétlenül szükséges a személyes meghallgatás. Erre az elnök, amikor az egyi'k delegátus felállott és azt kérdezte, hogy Magyarországot miért nem hallgatják meg ós miért nem hívják meg, azt mondotta, hogy: én úgy látom, hogy Magyarország meghallgatása felesleges, mert ebhen a pillanatban kaptam egy levelet, amelyben Magyarország kéri a csehszlovák kérdésben- való meghallgatását; ebből nyilvánvaló az. hogy más ügyben nem óhajtja magát meghallgattatni. Amikor ez megtörtént, elhiheti az igen t. Nemzetgyűlés, milyen súlyos lelki helyzetben éreztem magam. Ha ezt nem sikerül rektifiká.lni, minden igazságom ellenére senki sem tudja lemosni rólam azt a lezégyent és gyalázatot, hogy ezt az ügyet én tussoltam el. Ezért — edd'g még nem beszéltem erről — felkerestem egy igen tekintélyes angolszász diplomatát és azt mondottam: uram, ön gentleman, velem ez és ez történt, ennek és ennek vagyok kitéve. Az, illető tökéletesen megértette helyzetemet. Méltóztatnak tudni, hogy másnap angolszász közbelépésre relkitifiikált az elnök, a meghallgatás megtörtént: Auer Pál a magyar delegáció nevében el tudta mondaná azt, amit el kellett mondania. (Pásztor Tamás (kg): Ezt a magyar «ajtó is lehozta!) Lehozta a magyar sajtó is, semmi újdonság nincs benne. A képviselő úr eszközeire és módszereire mutat az. — mert annyira tájékozatlannak mégsem merem feltételezni, — hogy ezt a dolgot ilyen elferdítve hozza ide, remélve, hogy a 'közönség már elfelejtette a tényállást. (Juhász István (szid): Az egyik citrommal rágalmaz, a másik békeszerződéssel! Fő- az, hogy rágalmaz!) Én nem vagyak gyakorlati parlamenti ember es nem tudom, hogy mint miniszter hogyan tudok védekezni egy ilyen inszinuáció ellen. — amit nriost már másodszor tosz a kép viselő úr a Házban, — 'hogy Clementisnek egy levele yam tőlem, amelyben én ai magyarságot odadobtam predáuL ami közönséges. valótlanság. Rn a Ház ítéletére hízom, hogy szükségesnek tart-e további eljárást ebben az ügy hen. (Felkiáltások a szociáldemokratapárton: Mentelmi elé!) Végül engedje meg a t. Ház, hogy a képviselő úr harmadik, bizonyos mértékig komolynak látszó kérdésére, amely a románokkal való vámuniót illeti, ezek után ne is válaszoljak. (Helyeslés és taps.) Ellenben, ha már egyszer felszólaltam, felihasználom az alkalmsait, hogy a közben elhangzott néhány észrevételre .reflektáljak. Téve's az, amá kommunista oldalról, a kommunistapárt soraiból most felém, mint mondjuk, enyhe vád hangzott el, hogy túlságosan védem ezt a reakciós külügyi apparátust. Minthogy ennek a külügyminis'ztériumnaik a régi tisztikarát támadták
