Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-113
67 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947 érte!) De továbbmegyek. Ennek .az appará'lus nak, hogy így fejezzem ki magamiat- az igazolása terén a multrü vonatkozólag is bizonyos mértékig felmentést adott a' miniszter úr an »aik a külügyminisztériumnak, amely a német uralom alatt kezében tartotta az ügyekéi A miniszter úr kijelentette, hogy a németek elleni ellenállásinak egyik gócpontja volt a régi magyar királyi külügymin sztérium. (Dajkovieh Ferenc (kg): Az össz-es követek disszidáltak többek között! — Belső Gyula (pk): Kevés kommunista van a külügymiuisztéritiimban, ez fáj!) Nem ez fáj, képviselő úr, hogy kevés a kommunista, (Orbán László (kp): Sok a horthysta!) hanem hogy sok az összeesküvő és az ellenforradalmár! (Orbán László (kp): Az fáj, hogy kevés a demokrata! — Farkas Mihály (kp): Sok a hazaáruló! — Belső Ovula (pk): Ezt a miniszter úr meg fogja cáfol ü) Elnök: Belső képviselő urat kérem, szíveskedj élk csendben maradni. Horváth Márton (kp): Nem kétséges, nem akarom letagadni a tényeket, voltak olyanok a régi külügyminisztérium keretein belül, akiknek nem tetszett a megszállás, nem tetszett az egész fasiszta kísérlet. De miért nem tetszett? Vájjon azért nem tetszetft-e a hivatásos diplomaták jórészének, mert ' meggyőződéses, elszánt, következetes demokraták lettek volna? Csaik nagyon kis részre áll ez az eset. (Nyirjessy Sándor (kg): Erről a kis részről van szó!) Abban kétségtelenül igaza van, hogy igen magas műveltséggel rendelkező tisztviselőkről van itt szó. akik a miniszter úr szavai szerint valóban túlnőttek azon a békaperspektíván, amelyet a Horthy-rendszer jelentett és annál kicsit tovább láttak. De milyen irányban láttak tovább? Azt látták, hogy a német ügy vereségre van ítélve. De hogy ennek messzebbmenően levonták volna a következtetéseit, azt aligha lehet mondani. Volt egy időszak, amikor a horthysta doplomatáik egy részét olyan magatartás jellemezte, — ne haragudjanak a szóért — amelyet a patkányok tanúsítanak a süllyedő hajón. Most, amikor Magyarországon egy komolyan kialakuló"demokrácia kezd kibontakozni, tapasztaljuk, hogy mit jelentett az ő számukra a németellenesség.. mit jelentett a szembefordulás a Horthy-rendszerrel. Egyszerűen a bőrük mentésót jelentette, egyszerűen azoknak a millióiknak a megmentését jelentette, amelyek a zsebükben voltak és amelyek külföldi bankok trezorjaiban hevertek. Ezek között a diplomaták között nagyon kevés olyan van, aki első lépését hajlandó lett volna egy második lépéssel megtoldani. Szembefordultak a Horthy-rendszerrel ós a németekkel, amikor kapcsolataik révén már látták, hogy ezen az úton nincs további lehetőség számukra, de szembefordultak ma a magyar demokráciával is. Ezt a fajta németellenességet nem tudom olyannak tekinteni, v amely igazolást ad akár a múltra, akár a jelenre vonatkozólag. Sajnos, nincs időm túlságosan a részletekbe menni, egyet azonban ki szeretnék hangssúlyozni. Nem fogok neveket felsorolni, diplomatákat, akiknek volt kapcsolatuk az összeesküvőkkel.. A miniszter úr kijelentette, hogy párisi tapasztalatai szerint párisi köveséyüuk vagy az, amit ott látott, nívósabban látja el a maga munkáját, mint Kelet-Európa akármelyik évi március hó 20-án, csütörtökön. 68 követsége. (Gyöngyösi János külügyminiszer: Nem a követség, hanem a külügyi szolgálat, a diplomácia. Nem a párisi követség. A párisi konferencián tapasztaltuk, hogy: általában a mi diplomáciánk!) T. Nemzeitgyűlés! Én nem vagyok diplomata és nem vagyok a külügyminisztérium kötelékében, ennek ellenére most, amikor alkalmam volt néhány hetet Parisban éa Londonban tölteni, magátólértetődően megnéztem egy kicsit közelebbről a dolgokat és bizony szomorúan jelentem be, hogy inkább az ellenkezőjét kellett tapasztalnom annak, amit a miniszter úr mondott, kü önösen párisi viszonylatban. Miről vau szó konkréten? Éppen azokban a hetekben lángolt fel a legerősebben a küzdelem az összeesküvés körül, amikor kinn volt in. ÉLS mit tapasz' alt a ni Parisban? Parisban a követség a? közvélemény és a francia s'njtó informálására rendszeresen bulletint bocsát ki. Ez a bulletin december végiétől vagy január e éjétől k«>zdve, attól a pillanattól kezdve, .atmdkor az összeesküvés nyilvánosságra került, nem jelöni meg és csak máijcius 4-én jelent meg ismét, vagyis decembertől kezdve azokban a hónapokban, amikor á magyar demokrácia bizonyos nyugati sajtóorgánumok részéről a legsúlyosabb és a< leghazugabb, legignzságtalanabb támadásoknak volt kitéve, párisi követséigünknek nem yolt néhány papírlapja, mely géppel sokszorosítható és fillérekbe kerül. Egy ilyen bulletin kiadására, nem kell isem 90.010, .sem 900.000, seim kilencmillió for. t. (Orbán László (kp): Csak demokrata'hajlam!) de ezek a kis papírlapok is hiányoztak, hogy azzal az árad »ttal szemben ál ást foglaljanak. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Nem volt papír! — Orbán László (kp): Demokrat'.ikus meggyőződés nem volt! — Derültség.) Nem, kérem, nem is a papír h iá yzntt (Gyöngyösi János külügyminiszter: A bulletin nem a követségé volt!) Én meg. kérde'ztem párisi követünket, hogy imd az oka ennek. Felhívtam figyelmét néhány hírre, am n ly "t március 4-e után közölt a bu letim Például ilyen 'híreket látót jónak nyugodtan terjeszteni a követség által kiadott közlemény: Az összeesküvők ügyvédeit felelősségre vonták és aziok lemondtak védői hivatásukról. Felolvadhatom, itt van nálam (oH^asaa): »Az összeesküvők védőügyvédjei a negyedik tárgya ási nap kezdetén lemondtak tisztségükből, mert az ügyvédi kamnr a vizsgál' tot indított eillenük.« Ilyen és ehhez hasonló közlemények voltak benne. Ilyen körülmények között március 4-e után sem lett volna túlságosan sürgős, hogy a bulletin megjelenjék. (Orbán László (kp): Erre volt papír, úgylátszik!) Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy ez a magatar ás, ez az O'dia nem állás, ez a kivárása a mrgyar belső eseményeknek bizonyos dolgokra rámutat. Vagy arra mutat rá, hogy a követség informáláisában hibák vannak, vagypedig arra, hogy a helyett, hogy a követség szembefordulna) a magyar demokráciát rágalmazó hangokkal, ami elsőrendű kötelessége egy követségnek, hallgatásával alátám enr totta ezeké a hangokat. De az időm rövid s ezért m »'s kérdésekre akrok áttérni Hallottuk a szabadságpárt deklarációját, amely a semlegesség kiie*entését köve f eli, azt, hogy az ország jelentse ki semlegességét. A m'niszter úr ezzel ,is foglalkozott és kiietentetí'o, hogy ennek nin^enek meg a belpolitikai előfeltételei; mint mondotta. — ha jól éreztem
