Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

67 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947 érte!) De továbbmegyek. Ennek .az appará'lus nak, hogy így fejezzem ki magamiat- az iga­zolása terén a multrü vonatkozólag is bizonyos mértékig felmentést adott a' miniszter úr an »aik a külügyminisztériumnak, amely a német uralom alatt kezében tartotta az ügyekéi A miniszter úr kijelentette, hogy a németek elleni ellenállásinak egyik gócpontja volt a régi magyar királyi külügymin sztérium. (Dajko­vieh Ferenc (kg): Az össz-es követek disszidál­tak többek között! — Belső Gyula (pk): Kevés kommunista van a külügymiuisztéritiimban, ez fáj!) Nem ez fáj, képviselő úr, hogy kevés a kommunista, (Orbán László (kp): Sok a horthysta!) hanem hogy sok az összeesküvő és az ellenforradalmár! (Orbán László (kp): Az fáj, hogy kevés a demokrata! — Farkas Mi­hály (kp): Sok a hazaáruló! — Belső Ovula (pk): Ezt a miniszter úr meg fogja cáfol ü) Elnök: Belső képviselő urat kérem, szíves­kedj élk csendben maradni. Horváth Márton (kp): Nem kétséges, nem akarom letagadni a tényeket, voltak olyanok a régi külügyminisztérium keretein belül, akiknek nem tetszett a megszállás, nem tetszett az egész fasiszta kísérlet. De miért nem tet­szett? Vájjon azért nem tetszetft-e a hivatásos diplomaták jórészének, mert ' meggyőződéses, elszánt, következetes demokraták lettek volna? Csaik nagyon kis részre áll ez az eset. (Nyirjessy Sándor (kg): Erről a kis részről van szó!) Abban kétségtelenül igaza van, hogy igen magas műveltséggel rendelkező tisztvise­lőkről van itt szó. akik a miniszter úr szavai szerint valóban túlnőttek azon a békaperspek­tíván, amelyet a Horthy-rendszer jelentett és annál kicsit tovább láttak. De milyen irányban láttak tovább? Azt látták, hogy a német ügy vereségre van ítélve. De hogy ennek messzebb­menően levonták volna a következtetéseit, azt aligha lehet mondani. Volt egy időszak, amikor a horthysta doplomatáik egy részét olyan magatartás jellemezte, — ne haragud­janak a szóért — amelyet a patkányok tanúsí­tanak a süllyedő hajón. Most, amikor Magyar­országon egy komolyan kialakuló"demokrácia kezd kibontakozni, tapasztaljuk, hogy mit je­lentett az ő számukra a németellenesség.. mit jelentett a szembefordulás a Horthy-rendszer­rel. Egyszerűen a bőrük mentésót jelentette, egyszerűen azoknak a millióiknak a megmen­tését jelentette, amelyek a zsebükben voltak és amelyek külföldi bankok trezorjaiban he­vertek. Ezek között a diplomaták között nagyon kevés olyan van, aki első lépését hajlandó lett volna egy második lépéssel megtoldani. Szembefordultak a Horthy-rendszerrel ós a németekkel, amikor kapcsolataik révén már látták, hogy ezen az úton nincs további lehe­tőség számukra, de szembefordultak ma a magyar demokráciával is. Ezt a fajta német­ellenességet nem tudom olyannak tekinteni, v amely igazolást ad akár a múltra, akár a je­lenre vonatkozólag. Sajnos, nincs időm túlságosan a részletekbe menni, egyet azonban ki szeretnék hangssú­lyozni. Nem fogok neveket felsorolni, diplo­matákat, akiknek volt kapcsolatuk az össze­esküvőkkel.. A miniszter úr kijelentette, hogy párisi tapasztalatai szerint párisi köveséyüuk vagy az, amit ott látott, nívósabban látja el a maga munkáját, mint Kelet-Európa akármelyik évi március hó 20-án, csütörtökön. 68 követsége. (Gyöngyösi János külügyminiszer: Nem a követség, hanem a külügyi szolgálat, a diplomácia. Nem a párisi követség. A párisi konferencián tapasztaltuk, hogy: általában a mi diplomáciánk!) T. Nemzeitgyűlés! Én nem vagyok diplo­mata és nem vagyok a külügyminisztérium kö­telékében, ennek ellenére most, amikor alkal­mam volt néhány hetet Parisban éa London­ban tölteni, magátólértetődően megnéztem egy kicsit közelebbről a dolgokat és bizony szomo­rúan jelentem be, hogy inkább az ellenkezőjét kellett tapasztalnom annak, amit a miniszter úr mondott, kü önösen párisi viszonylatban. Miről vau szó konkréten? Éppen azokban a he­tekben lángolt fel a legerősebben a küzdelem az összeesküvés körül, amikor kinn volt in. ÉLS mit tapasz' alt a ni Parisban? Parisban a követség a? közvélemény és a francia s'njtó in­formálására rendszeresen bulletint bocsát ki. Ez a bulletin december végiétől vagy január e éjétől k«>zdve, attól a pillanattól kezdve, .atmd­kor az összeesküvés nyilvánosságra került, nem jelöni meg és csak máijcius 4-én jelent meg ismét, vagyis decembertől kezdve azok­ban a hónapokban, amikor á magyar demo­krácia bizonyos nyugati sajtóorgánumok ré­széről a legsúlyosabb és a< leghazugabb, leg­ignzságtalanabb támadásoknak volt kitéve, párisi követséigünknek nem yolt néhány pa­pírlapja, mely géppel sokszorosítható és fi­llérekbe kerül. Egy ilyen bulletin kiadására, nem kell isem 90.010, .sem 900.000, seim kilenc­millió for. t. (Orbán László (kp): Csak demo­krata'hajlam!) de ezek a kis papírlapok is hiányoztak, hogy azzal az árad »ttal szemben ál ást foglaljanak. (Egy hang a kisgazdapárt soraiban: Nem volt papír! — Orbán László (kp): Demokrat'.ikus meggyőződés nem volt! — Derültség.) Nem, kérem, nem is a papír h iá yzntt (Gyöngyösi János külügyminiszter: A bulletin nem a követségé volt!) Én meg­. kérde'ztem párisi követünket, hogy imd az oka ennek. Felhívtam figyelmét néhány hírre, am n ly "t március 4-e után közölt a bu letim Például ilyen 'híreket látót jónak nyugodtan terjeszteni a követség által kiadott közle­mény: Az összeesküvők ügyvédeit felelős­ségre vonták és aziok lemondtak védői hivatá­sukról. Felolvadhatom, itt van nálam (oH^asaa): »Az összeesküvők védőügyvédjei a negyedik tárgya ási nap kezdetén lemondtak tisztségük­ből, mert az ügyvédi kamnr a vizsgál' tot indí­tott eillenük.« Ilyen és ehhez hasonló közlemé­nyek voltak benne. Ilyen körülmények között március 4-e után sem lett volna túlságosan sürgős, hogy a bulletin megjelenjék. (Orbán László (kp): Erre volt papír, úgylátszik!) Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy ez a maga­tar ás, ez az O'dia nem állás, ez a kivárása a mrgyar belső eseményeknek bizonyos dol­gokra rámutat. Vagy arra mutat rá, hogy a követség informáláisában hibák vannak, vagy­pedig arra, hogy a helyett, hogy a követség szembefordulna) a magyar demokráciát rágal­mazó hangokkal, ami elsőrendű kötelessége egy követségnek, hallgatásával alátám enr totta ezeké a hangokat. De az időm rövid s ezért m »'s kérdésekre akrok áttérni Hallottuk a szabadságpárt deklarációját, amely a semlegesség kiie*entését köve f eli, azt, hogy az ország jelentse ki semlegességét. A m'niszter úr ezzel ,is foglalkozott és kiieten­tetí'o, hogy ennek nin^enek meg a belpolitikai előfeltételei; mint mondotta. — ha jól éreztem

Next

/
Thumbnails
Contents