Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-126

747 A nemzetgyűlés 126. ülése 1947, rése, (Milassin Kornél (msz): Ruhaletépés!) itt van a kisgazdapárt sorozatos lenyesése, az­után itt van Kiskunfélegyháza. Hódmezővá­sárhely, (Milassin Kornél (msz): »Demokrati­kus« eszközökké] dolgoznaik! és végül említem azt, ami A Holnappal megesett. (Vásáry József (msz): Félnek az igazságtól! Nem tehetnek róla k ha olyan hősök!) Ezek a kijelentések és tények, amelyekre rámutattam, mit mutatnak, milyen következ­tetést lehet ezekből levonni? (Milassin Kornél (msz) gúnyosan: Hogy demokrácia van!) Ezt a következtetést se én vonjam le, vonja le Révai József, aki 1946 július 16-án »Pogrom és nép­mozgalom« című cikkében a következőket írta: (olvassa): »Mi kommunisták, akiket elsősorban ér a kisebbségi r error, a fasiszta módszerek ßilkalmazasanak vádja, annál derűsebb nyuga­lommal térhetünk felette napirendre, mert a társaság, amely közé a váddal száműznek bennünket, nem rossz társaság.« Révai József igen t. képviselőtársam beismerésben van. Mindezen kijelentések és a felsorolt té­nyek után felteszem a kérdést: hol ülnek a fasiszták, melyik oldalon! Joggal mernek-e bennünket vádolni a másik oldalról, hogy mi fasiszták vagy valami neofasiszták lennéaki Ezt a vádat e beismerések, kijelentések és fejsorolt tények alapján a szabadságpárt ré­széről visszautasítjuk, (Ugy van! a szabadsáq­pdrt oldalán.) mert mi mindig a- tiszta demo­kráciát éltük és a jövőben ig a tiszta demokrá­cia t. fogjuk élni. (Mozgás a kommunistapárt oldalán.) A megajánlást a kormánynak nem adom meg, a költségvetési javaslato' nem fo­gadom el. (Farkas Mihály (kp): De nem is szólt bozzá! Hát miér| nem szólt hozzá?! — Vásáry József (msz): Hát elég. ha magukat megénekelte! — Derültség. — Farkas Mihály (kp): Nem magáról van szó! Miért nem szólt bozzá a költségvetéshez? — Vásáry József (msz): Az önök munkáját kri'Mzálta! — Milas­sin Kornél (msz): Nem jó hallgatni a kritikát, ngy-e? — Vásáry József (msz): Fáj az igaz­ság nagyon!) Arról beszélek, amiről akarok. Adtak volna nekem egy órát, hozzászóltam volna. Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Kiss István! Kiss István (pk): T. Nemzetgyűlés! Mi pártonkívüli képviselők érezzük, bogy nem sok szerepünk lehet olyan politikai rendszer­beli, ahol az államéletet koalíciós pártok közös megegyezése irányítja, de ugyanakkor, mint nemzetgyűlési képviselők, történelmi felelős' •éget is" érzünk váltunkon nyugodni. Éppen azért, mi pártonkíviiliek legnagyobbrészt egy külön blokkban tömörültünk, hogv nagyobb súlyt adhassunk azoknak az eszméknek, ame­lyekben a közöttünk fennálló véleménykü­lönbségek ellenére is egyeiértünk, úgyhogy «•zf az én felszólalásomat, amely a niegajáir lási vita során talán az utolsó, ne magán­akciónak tekintse a Ház, hanem annak a huszonöt képviselőből álló csoportnak a meg­bízásából adom elő megjegyzéseimet és olva­sok fel majd a végén egy közös deklarációt. T. Ház! A megajánlást vita, során a szó­nokok részéről többször történt hivatkozás az emberi szabad sá g jogokra. Ezeket az emberi szabadságjogokat az 1946:1. törvénycikk fog­lalja össze és úgy jelöli meg, mint természe­tes és elidegeníthető'len állampolgári jogokat. Ha azonban közelebbről megnézzük ezt az 1946:1. törvénycikket, akkor rögtö.n hiány évi április hó 22-én, kedden. 748 érzet támad bennünk. De előrebocsátom, nem a törvényt fogom bírálni, hanem a törvény­hozótestüleit munkáját és mulasztásait meg­állapítani. Az 1946 : 1. törvénycikk tulajdonképpen a magyar akotmány alaptörvényeit vagy sarka­latos törvényeit tartalmazza és ez a megjelö­lés, hogy »sarkalatos törvény«, annyilt jelent, hogy ezen mint pilléren nyugszik jelenleg a magyar alkotmány vagy mint sarok körül fo­rog az alkotmányos élet és a demokrácia és ha ezen sarkalatos törvények közül akár egyet is feldöntünik, akkor megrendül maga az alkotmányunk, vagy ha valamelyiket elhanya­goljuk és meglazítjuk, akkor labilissá válik tulajdonképpen az élő magyar demokrácia. Ha most közelebbről nézzük ezt az 1946 : 1. törvénycikket, két fő tartópillért fedezhetünk fel benne. Az első, amely meghatározza Ma­gyarország államformáját és szabályozza en­nek szervezetét, a másik pedig egy törvény­csoport, ameiliy meghirdeti az emberi elidege­níthetetlen é« természetjogból származó állam­polgári jogokat. Ha most nézzük ezt a törvénvt* — mast már második esztendejében és további fejlő­désében — akkor azt tapasztaljuk, hogy a demokratikus rend büntetőjogi védelméről a törvény most már azóta fejlettebb formában gondoskodik, éspedig az 1946; VII. törvény­cikk, amely az állami rend megdöntésére irányuüó törekvéseket büntetőszankciókkal és törvénnyel zárja körül, úgyhogy ezen a terü­leten többé »nincs jogbizonytalanság. Ha azon­ban nézzük ezeiknek a sarkalatos 'törvények­nek a második csoportját, a második tartó­pillért, akkor a helyzet a következő. (Dénes István (pk): Halljuk! Halljuk!) Talláílkozunk itt is bizonyos fejlődéssel, mert az 1946 : X. törvénycikk büntetőjogi szankcióval védi az emberi szabadságjogokat, azonban esak egyet­lenegy esetben: akkor, ba ezeket a szabadság­jogokat állami hivatalnok hivatali hatalmával visszaélve korlátozza vagy csorbítja, azonban nincs körülírva ez a jog és biztosítvai abban az eset*ben, ha egyesek sértik meg az embert jogokat, vagy egyes embercsoportok', politikai csoportok veszélyeztetik vagy döngetik. Éppen ezért, t. Nemzetgyűlés, ma az a helyzet, hogy a. demokráciánkat negatíve védő törvényeik nem kerettörvények többé, hanem részletes és szankciókkal ellátott törvények, azonban a demokráciankajt pozitív (tartalommal leltöfltő és éltető törvények, amelyek az emberi sza­badságjogokat biztosítanák: körül Íratlanok» esak általános meghirdetésben látnak napvilá­got (Ugy van! JJgy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Szerény véleményem! szerint, éppen itt, ezen a területen uralkodó . jogbizonytalanságra kell visszavezetni^ demo­jkráciánk jelenlegi belső válságát (Dénes Ist­ván (pk): Ugy vib'i! Igaza van!) és a magyar , demokráciát élő lelkeknek belső nyugtalansá­gát is. (Ugy van! Ugy van! a szabadságvárt és a pártonkívüliek soraiból.) Idáig vezetett a pártok villongása és a balatoniért való ver­sengés, hogy . a' legfontosabb törvényhozói munkát nem tudjuk végezni, demokráciánk vérszegény maradt és megrendült a bizalom a közvéleményben a törvényhozás háza iránt. (Uay van! Ugy van! a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Éppen ezért el kell vé­gezni most ezt a munkát és az általánosan meghirdetett törvényeket iái jogfejlődés útjára kell terelni. Kell ezt tenni két okból. Először is.

Next

/
Thumbnails
Contents