Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-126

745 r A nemzetgyűlés 126. ülése 1947. kívül azt az eljárást, azt a módszert, amelyet itt tapasztaltunk. Kovács Imre képviselőtár­sam a kommunistapártot örökké nyugtalan­kodó, örökké daráló, koptatómialomnaik mondta, amely nem erőviszonyainak arányában dol­gozik és én magam is többször megállapítot­tam már itt a nemzetgyűlésben és a nemzet­gyűlésen kívül is, bogy a magyar demokrácia malmai valóban gyorsain őrölnek és ennek az őrlési munkának legnagyobb részét éppen a kommunista malom végzi el. Kovács Imre figyelmeztetést is küldött enyhe szóval a kommunistapárt felé. hogy ne öntse túl a garatot, ne terhelje túl, mert a malom esetleg el fog fulladni. Kovács Imre képviselőtársam­nak ezt a figyelmeztetését én bizonyos mér­tékben naivnak tartom, mert hiába beszél a juhász ,a. farkasnak, »amely az akla körül ólál­kodik, hogy térjen jobb útra, ne bántsa a báránykákat, annak a természetét megváltoz­tatni nem tudja és Kovács Imre is hiába küldi figyelmeztetését a kommunistapárthoz, amely már felsorakozott a* polgári társada­lom mellé, sőt a polgári társadalom aklán beiül van, hogy változtassa meg módszereit Nem változtathatja meg, mert a kommu* nistapártnak a direkt akciód a közvetlen eselie u kedet pártprogramul jához tartozik. Hogy ezt bizonyítsam, én a kommunistapárt bibliájából fogok idézni. Miért van szükség a pártra? (Oolvassa): »A pártra azért! van szüksége a prov letáriátusnak, hogy a diktatúrát kiharcolja és megtartsa« Hogyan akarja ezt kiharcolni a párti Erre a kérdésre is a párt bibliája felel meg (tovább olvassa): »A diktatúra nem a pol­gári rendszer alapján keletkezik, hanem e rend­szer szétzúzásai folytán, (Vásáry József (msz): Tiszta munka!) a polgári életforma megdön­tése után, a földbirtokosok és kapitalisták ki­sajátítása folyamán, a fő termelő eszközök szocializálása folyamán és a proletariátus erő­szakos forradalma alapján. A proletárdiktatúra forradalmi patalom, mely a polgárság elleni erőszakra támaszkodik.« A kommuniistapárt valóságos célja tehát a diktatúra, eszköze pedig a direkt akció Aki ma Magyarországon politizál, annak ezeket a tételeket tudomásul kell venniew- vagy le se üljön a magyar demokrácia póker játékasztala; hoz. (Vásáry József (msz) gúnyosan: Esakn nem fogadja el, az fasiszta! Ez egész természe­tes!) Ezt a megállapítást egyszer mar nyíltan meg kellett tenni itt a nemzetgyűlé­sen, mert maguk, kommunisták, erről nem be­szélnek. (Vásáry József (msz): Miért!) A tak­tika ma más, mint ami 1919-ben volt. Most nem mondiák azt. hogy »minden a mienk«, most. a demokráciáról beszélnek. (Farkas Mihály (kp): Szeretné, ha mondanánk, ma? — Vasary József (msz) : Van, amire mondják, hogy a maguké! — Farkas Mihály (kp): Maga beszel­jen a, csikóról!" 9 — Vásáry József (msz): Na­gyon jól ismerik magukat!) Megállapítom azonban, hogy amikor ipa a demokrácia kalóz­lobogója alatt hajóznak, a hajón az iránytű a diktatúra kikötőjére van irányítva. (Vásáry József (msz): Kis diktátorfiókak!) Amiket állítottam, bizonyítani is kívánom. A bizonyítékokat a Szabad Népből veszem, amelynek nemcsak hű olvasója, hanem előfi­zetője is vagyok. (Derültség a szabadságpárton. —• Vásáry József (msz) gúnyosan: Na. ezt 9®ak megköszönik talán!) Révai József 1945 június 22-én »A deomkrácia támadásban« című évi április hó 22-én, kedden. 746 cikkében megállapította, hogy aki antikommu­nista. az reakciós. (Derültség a szabadságpárton. — Milassin Kornél (msz): Jó vicc!) Természe­tes, hogy egv reakciós csak antidemokrata te­het, demokrata nem. Nem egészen egy év múlva. 1946 május 20-án a következőt írj a Révai a »Zsákban macskát nem veszünk« cimű cikkében (olvassa): »Nem minden többségi uralom de­mokrácia Ha a többség antidemokratikus« —- értsd: reakciós, antikommunista — »a több­ség uralma nem demokrácia.« (Slachta Mar­git (pk): Hanem mi? — Milassin Kornél (msz) gúnyosan: A kisebbségé az lenne!) Augusztus 4-én »Paris és Miskolc« című cikkében arra, az esetre, ha egy »új szellemű« koalíció a Magyar Kommunista Pártot izolálná,, polgárháborúval fenyegetőzik. Ugylátszik azonban, Révai József emlé­kezőtehetsége nem egészen tökéletes vagy talán ez is a módszerhez tartozik. (Milassin Kornél (msz): A dialektika!) Már 1946 október 19-én egy helyreigazító nyilatkozatában kijelentette, hogy a demo-demokrácia, — ahogyan ők mond­ják: népi demokrácia — nem jelent szocializ­must. (Milassin Kornél (msz): Ő maga mondta, Révai, hogy a népi demokrácia szocializmus! — Vásáry József (msz): Nem mennek ők a szomszédba egy kis változtatásért! — Milassin Kornél (msz): Maga Révai mondta azt, hogy ;i népi demokrácia szocializmus!) Vasárnp megjelent cikkében, amelyben Balogh István államtitkár úrral vitatkozik- (Milassin Kornél (msz): Még vele is vitatkozik?) a nemzeti alap felett, ezt bizonyítja, # amit én el is hiszek neki, hogy a kommunistapárt éppen olyan nemzeti alapon áll, mint a többi pártok. En nem akarok beleavatkozni (Vásáry József (msz): A családi perpatvarba!) ebbe a perpat­varba, mindössze csak annyit jegyzek meg, hogy Révai József fejtegetése sokkal meggyő­zőbb lenne, ha a. cikk felett nem olvasnám laizt, hogy »Világ proletárjai" egyesüljetek!« (Derült­ség és tetszés a szabadságpárton. — Slachta Margit (pk): Éljen!) De, nemcsak Révai József szolgáltatja a /bizonyítékokat; hanem "bizonyítékokkal szol­gál a kommunistapárt legfőbb irányítója, Rákosi Mátyás is, (Slachta Margit (pk): Na!) Rákosi Mátyás 1946 március 7-én, azon a nép­gyűlésen, amely elhatározta a kizárásunkat. (Vásáry József (msz): »Hősi« feffivonulúst csinál­tak!) bejelentette, hogy a demokrácia, tehát a kommunistapárt alapforrásának tekinti a tömegakciókat és március 12-én, azon a napon, amikor minket a kisgazdapártból kizártak, a kommunistapárt politikai bizottsága megállapí­totta, hogy a tömegakció hatalmas segítsége a kommunistapártnak. Végül még idézem Rákosi Mátyás 1946 jú­lius 21-én Miskolcon mondott beszédének elő­részét, amelyben a kommunistát jellemezte. A következőket mondotta (olvassa)^ »Nagyon kér­jük azokat az elvtársakat, akik azt hiszik, hogy a kommunista mindig csak fenyeget, min­dig csak az öklét rázza, mindig csak az asztalt veri, hogy ne csak ezt csinálják.« Ezek voltak a pártkorifeusok megáliapí tásai, kijelentései. De most lássuk a tényeket. Ezekkel rövi­den végzek. Itt van Gyömrő, (Vásáry József (msz: Mi történt ott?) itt van Szentes, itt van­nak a tüntetések a parlament előtt, a káposzta tüntetés, a szövetkezeti tüntetés, a kapu betű

Next

/
Thumbnails
Contents