Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

(»1 A nemzetgyűlés It:',, ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 62 gazdapárt oldalán.) Ezt annál bátorságosabban teszem, mert megfigyelésem szerint ez ma már n

'em csupán a katolikus egyház tömegeinek szívügye, hanem az egyetemes magyar kereszténység is meleg érdeklődéssel és sürgető vágyakozással (Ügy van! Ügy van! a kisgazda-, és g. szabadságpárt oldalán-) kéri annak rendezését. Legyen szabad feltételeznem — ez magánügyem —, hogy a magyar kormány lelkéből nem hiányzott a jószándék, hogy megvalósítsa ezt a kapcsolatot. Legyen szabad feltételeznem és a magam nevében kijelentettem, hogy a zsenge magyar demokrácia kezdeti nehézségei és lázai okozták ezt a késedéi met, amelynek tanúi vagyunk. Azt azonban ' már nemcsak mint magánember mondhatom» hanem állítom, egyetemes közvélemény, hoigy lassankint e kérdés rendezésének elhalasztása európai botránnyá válik (Felkiáltások a kommunista párt oldalán: No! No!), hiszen ha csak a Dunavölgyét hozom fel példának, nem is katolikus keresztény többségű, hanem pravoszláv álkimok vettek fel a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal, Romániában és Jugoslav iá ban a Szentszéknek viszonosan külföldi *é Dviselete vau. Mélyen t. Ház! Kifejezem azt a reményemet, tho,gy a magyar kormány e kapcsolat megvalósítását sürgősen napirendre tűzi, úgyhogy számomra, mint pártonkívüli képviselőnek, már csak egy dolog van' hátra, pártok feletti fekvésbe helyezni és e kapcsolat felvételének siii'KŐsséigiétíétH l'niiitosságát nie«'in<l()kolni. Az első indok az, hogy az ügy rendezetlen- ; sége félreérthető és félreértésekre lehetőséget adó helyzetet teremt a közvélemény előtt, mégpedig a magyar közhatalom birtoklóinak s a magyar katolikus egyháznak és az egyetemes világegyháznak a viszonylatában. Nyugtalanul szemléli a közvélemény, hogy vájjon a közhatalom nem ismétli-e meg azt az olyan gyakran látott történelmi tragikumot, hogy állampolgárainak lelki igényeivel és várakozásaival szembehelyezkedik jogos kívánságai teljesítését megtagadja. Különösképp élénk a közvéleményben a félelem a hasadás veszélyétói az egyházak és az állam közt. Ha e hasadás veszélyének szinte látomásig érő sötét következményeit ábrázolni akarnám, akkor a föld ÍTeológiai őstörténetéből vennék egy hasonatot , Ha ránézünk a térképre, akkor azt látjuk, n

?gy valamikor Afrika és Európa egy földJeget képezett és közöttük "ma a Földközi "'ígérnek nagy mélysége és nyugtalan vizei vannak, s szakították ketté ezt a világrész; v

alami tektonikus erő következtében. Amikor e

? a >iörés és szakadás bekövetkezett, Európa ^ járt, mert belső vadvizeit levezették és tii a mélységek, a Kárpátok medencéje is akkor száradt ki és lett termővé, azonban dinkának a lelke elszaharásodott és alig van De

nne oázis, ahol a magános vándorló vizet 'fialhat magának. Nem kétséges előttem és sokak elölt, hogy ha ez a szerencsétlen tragikus kettétörés megtörténnék az egyházak és az állam között, melyik fél szahnrásodúék el, • melyik fél száradna ki és melyikkel szemben támadna olyan bizalmatlanság, amely nemcsak a demokrácia vezető embereit rázná meg, nanem az egész demokráciával szemben is elviselhetetlen bizalmatlanságot támasztana. lUgy van! Ügy van! a szabadságpárton és a Partonkívüliek csoportjában.) • A második, ami sürgőssé teszi és támogatja ennek az ügynek rendezését, lelkemben úgy él, mint egy látomás: látomás erről a vérbeborult emberi történelemről. Ez a történelem az elmúlt néhány évtized alatt szinte vérözönné fajult el, és csak zárójelben mondom, a legutóbbi háborúban is egyedül a Vatikán sziklája állt ki ebből a vértengerből, ahol a háború csúcsán is ötven külföldi és ellenséges állam diplomatái fértek meg együtt és képviselték hazájuk érdekeit. És ha ennek a nagy vérözöunek, vérbeborulásnak a méreteit, súlyát ós rettenetességeit ábrázolni akarnám, akkor még egy másik hasonlatot is kell kölcsönkérnem a föld geológiai őstörténetéből. Ha ránézünk a térképre, akkor látjuk azt, hofirv Afrika és Amerika között egy vékony szigetcsoport vonul el: a Bahama-szigetcsoport. — mint, egy vízbeszakadt » nagy híd, amely összekötötte valamikor ezt a két világot; Északamerika és Északázsia között pedia- az Aleutáknak ködbeboruló szigetvonulata húzódik és beszél arról, hogy ez a két földrész is valamikor egy egészet alkotott s ezt a nyelvészeti kutatások is alátámasztják, tanítván, hogy Amerika őslakói, az ősindiánok éppen úgy szerkesztették a naptárt és állították össze számrendszerüket, mint Európának kelta őslakói. ' Arra vonatkozóan, hogy mi történt itt, számomra egy merész — és nem szükséges, hogy közhitelű legyen, mert csak illusztrálásul hozom fel — hipotézis azt mondja, hogy valamikor a földnek két kisérő csillaga volt, két holdja, amely az éjszakában világított s egy kozmikus erő odataszítot:a az egyiket a tenger mélységébe, és akkor földuzzadtak a vizek és szét szakadtak a földrészek. A görög hitregékben elősejlő Atlantisz legendájának és múltjának ez a szomorú 'története. T. Ház! Ugyanez történt Európában az elmúlt néhány évtized folyamán. Akkor is a nemzetek ege fölött két életadó és iránytszabó eszme uralkodott, még^a boldog keresztény univerzalitás idejéből; az egyik a keresz ténység, a másik pedig a nemzeti gondolat. Ezt a nemzeti gondolatot éppen szemünk láttára bűnösen, erőszakosan leverték onnét a magasból, bedobták ide á népek tengerébe, eltorzították, meghamisították. Gyűlölet, indulat és vérözön lett belőle, amely bennünket ^s eltak-Mi-1 és népeket szakított szét egymásból. így élünk ma is, elszigeteltségben. Tehát, ha ezt a vérö/önt megszakítani és azt az igazi univerzálitást és nemzetköziséget visszaállítani óhajtanok, legelső do]gu»:vk minden erővel kiemelni a dühnek és indulatnak ebből az örvényéből a nemzeti gondolatot és 'felemelni a méltó helyére s a keresztény eszmének sízelid társává avatni, kettesben nézni és kettesben engedni, hogy. hasson a nemzeteknek és népeknek történetére, mint ami volt a boldog középkorban a keresztény univerzalitás idején. (Zaj a szociáldon okra lapárt soraiban. — Buchinger Manó közbeszéd.) Mélyen t. képviselőtársam, én a történelmet tanultam és nem k.tanítottak rája, és éppen ezért más a/. én s emiéietem róla. (Némethy Jenő (msrz): Buchi

nyviviek akkor jobb dolga volt, vagy rosszahb dolga volt?) Éppen azért, mivel úgy látom, hogy ennek a nemzeti és^ keresztény gondolatnak, mint szelid testvérpárnak a fölemeléséhez és. megvalósításához a legelső lé-