Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

689 A nemzetgyűlés 125. ülése 1947. gyakat, cte az utolsó pillanatban gyorsan menekülvén, rohanván, nem tudták elvinni, itt hagyták Magyarországon. Annak kezelésére, ama a zűrzavar után még megmaradt, a magyar kormány az Elhagyott Javak Kormánybiztosságáti állította fel. és elhatározta, hogy ezeket a Javakat állami kezelésbe veszi, egyelőre megőrzésre, ha pedig tulajdonosaik nemi jelentkeznek, akkor kiadja használatra. Amint a földművelésügyi vita során láttam, az elhagyott javakból befolyt kártalanítási vagy használati összeg nagyon kevés, (Zsedényi Béla (pk): Hová lett a lista?) ési határozottan kijelenthetem, hogy ha a kormány, illetőleg a miniszterelnökség, — ahová ennek •a kormánybiztos s ágnak felügyelete tartozik — nagyobb gondot fordított volna az elhagyott javakra, iákkor legalább tízszerannyi bevételnek kellett volna befolynia az ország javáxia ezekből az elhagyott javakból. Kéremi tehát a miniszterelnök urat, hogy az elhagyott jiavak körül egyszer vé^re teremtsen rendet, ne majd esak akkor, amikor már mindenki megszedte magát ezekből az elhagyott javakból. A belügyi [tárcánál kellett volna szóbahoznom, de most a miniszterelnök úrhoz szólok, és kérdezem a miniszterelnök urat. hogy az általa is és ,a többi pártvezető által is annyiszor bejelentett önkormányzati választásokat miért nem tartották meg a múlt őszi megegyezés értelmében? Mikor óhajtja a magyar kormány ezeket a választásokat megtartani vaery mikor fogja a miniszterelnök úr ezt a kérdést! felvetni? Nem is foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hiszen talán nem is volt a parlamentiben olvan felszólaló, aki ennek szükségességét ne érezte volna és ne fejtette volna kiA miniszterelnök úr figyelmébe ajánlott kérdések közül utolsónak hagytam azt n kérdést, amely valamennyi közül a legfájóbb, amelyet a kormány, vagy valamelyik párt részéről nem tudom vetett fel valaki: a fakultatív hitoktatás kérdését. ' Sokan azt mondják, hogy ez mar elcsépelt dolog, és azt kérdezhetnék tőlem sokan, hogy miért foglalkozik minden felszólaló képviselő ezzel a kérdéssel? Mielőtt erre rátérnék, azt 8zeretném megkérdezni és tisztázni, hogy van-e erre egyáltalában szükség most. Mivel indokolja a kormány, hogy szükség van erre? Azzal, hogy Nyugaton így van. Fel tudok sorolni egy pár nyugati országot, amelyikekben például nem így van: Írország, Norvégia, Svédország, Dánia. Belgium, Olaszország, Portugália és a többi nyugati országban például kötelező a vallásoktatás. (Zaj. — Kiss Roland (szd) álüamtitkár: Írországra nézve téved!) Lehet. (Rudas László (kp) gúnyosan: Jó haladó ország az! — Derültség a kommunistapárton.) . ,. ,. -. A másik tétel az, hogy Nyugatról hozzuk he, gondolván talán, hogy ' a magyar nép ennek megörül. De miért ezt az egyet hozzuk he Nyugatról? Miért nem hozunk többet? Van ott sok minden, amit ide kellene hozni Magyarországra. Miért ezt hozzuk, amivel felzavarjuk a magyar közvéleményt? (Zaj a szociáldemokrata- és a kommunistapárton,) En másokat tudnék ajánlani, hoerv mással kezdje amasrvar kormány. (Rudas László (kp) : De ezzel is lehet kezdeni.) De nézzünk szembe a másik valósággal is, még pedig a történelmi igényekkel. A fakultatív vallásoktatás mellett ugyanis, amint mondtam, két komoly érvet lehet es szokás is felhozni. Az egyik az, hogy a lelkiismereti NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ \'U. évi április hó IS-án, pénteken. 690 szabadság kívánja meg és éppen ezért a legtöbb nagy nemzet már régen meg is valósította. Ez valóban súlyos és tiszteletreméltó érv volna» és az első tekintetre perdöntőnek látszanék, főleg nekünk keresztényeknek, akiknek a lelkiismereti szabadság, a természetjognak ez a legszentebbike annyira szívügyünk. Valóban, ha csak egy kicsit hihető, hogy csakugyan a lelkiismereti szabadság védelméről van szó, csábítóan érdekes és izgató volna számunkra elvi eszmecserébe bocsátkozni és megpróbálni szótérteni ellenfeleinkkel, akiket így közös elvi alap. a lelki szabadság tisztelete és szerelme kötnek, de sajnos hivatalos nyilatkozatokon kívül éppenséggel semmit sem látunk, ami meggyőzhetne bennünket erről, annál többet azonban, ami az ellenkező feltevésre kényszerít. Az országban egyelőre következtésen folyik a katolikus egyesületek feloszlatása, sőt körmenetek rendőri betiltása. A fa.kultatív hitoktatás melletti propaganda szabad, sőt nyomatékos;) n javasolta tik felülről, az ellene való azonban elnyömattatik, sőt internálással fenyegettetik. (Egy hang a szociáldemokrata" pártról: »Tatik-tetik — a magyarban nem használtatik.«) A készülő tervezet megtiltja ugyan a szülők elhatározásának befolyásolását az iskolábam de így ezeel megenigedi a külső oldalról, a hivatalokban, pártokban és szervezetekben ebben a kérdésben való befolyásolást. (Milaissin Kornél (msz): Csak a szülőknek nem szabad!) Lehet ilyen körülmények között hinni, hosry valaki komolyan veheti a lelkiismereti szabadságra való hivatkozást? Nem. De a nagy nyugati demokráciák csak komolyan vették a lelkiismereti szabadságot, amikor behozták a fakultatív vallásoktatást? A legkomolyabban, csakhogy ebből pontosan az ellenkező következik, mint amit támogatni akarnak ezzel az érvvel. Ezekben az országokban tudniilik a fakultatív hitoktatás behozatala éppen ellenkező célzattal történt, mint amilyennel nálunk felvetették. (Egy . hang a szociáldemokratapárt oldaláról: Na! Na! Hogyan?!) Ezekbeni az országokban a múlt századokban a kifejezetten egyház- és vallásellenes forradalmak teljesen megszüntették a vallásoktatást és amikor később fakultatív formában behozták, aikkor ez a lelkisz-abadság nevében a vallásoktatás visszaállítását jelentette. (Slachta Margit (pk): Ez a történelmi igazság!) Ott tehát ez a vallás szempontjából nem kevesebbet, hanem többet adott a meglévőnél. (Slachta Margit (pk): Igen, igen!) De nálunk, ahol a kormányzat félreérthetetlenül leszögezi, hegy nem vezeti vallás- és egyházellenes szándék, ahol az országban ezt jól tudják azok is. akik nem látszanak tudomást venni róla, egészen elei.yésző azoknak a szama, akik kívánnák a meglévő állapot megváltoztatását. (Milassin Kornél (msz): Fé

1 százalék sincs az országban!» Felteszem tehát a kérdést, vállalhatja-e valaki a felelősséget a harc felidézéséért, inert, hogy hívő ember számára erkölcsi lehetetlenség a belenyugvás, azt úgyhiszem mindenki megértette az előbbiekből. És én azt szeretném kérni, hogy ha >a fakultatív vallásoktatás kérdése ide kerül a parlament elé, törvényjavaslat formájában, akkor adjon módot és lehetőséget a t. Ház a házszabályok értelmében, hogy ennek a nemzetgyűlésinek minden egyes tagja 44