Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
663 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. Elnök: Csendet kérek! Németthy képviselő urat rendreutasítom Nagyiván János (msz) : Hiszen ezek " a gyerekek az ő édesanyjuk tanítását, parancsát követték. Az édesanya az első hitoktató, amikor összeteszi az ő kicsinyeinek kacsóit és tanítja őket arra az imádságra, hogy add meg Uram a mindennapi kenyerünket ma. Ezt a tanítást követték. (Pászthory István (msz): Ez már bűn!) Ezt akarják elvenni a néptől és ebbe akarnak beleszólni, amikor ennek a nemzetnek több mint 63°/o-a keresztény katolikus és még a többi is túlnyomórészt keresztény. Egy pár százalék akar itt rendelkezni afelől, hogy milyen legyen a vallásoktatás 1 ? Amikor ezt a fakultatív vallásoktatást kívánják, kérdezem, hogy miért kötelező az írás-olvasási (Rudas Lásziló (kp): Nem kötelező! — Felkiáltások a szabadságpárton: Nemi Látszik!) Eddig nem volt kötelező a vallásoktatás, mert aki nem akart keresztény lenni, elment más vallásba. Kérdezem, miért, köteles az tírvos az életuntat is megmenteni? (Rudas Lásaló (kp): Nem kötelező! Elmehet javasasszonyhoz!) Itt csak rámutatok arra, hogy elsősorban is a kötelező közmunkaadót meg a többi terhet kellene megszüntetni, nem pedig a fakultatív 'vallásoktatást behozni. (Zaj a kommunistapárton. — Rudas László (kp): A középkort visszaállítani!) Van nagyon sok kötelezettség, amely a népet terheli. Miért kellett éppen a keresztény nép lelkéhez nyúlni'? (Pászthory István (msz): Ezt rákenik Balogh páterre, hogy ő akarja! — Zaj a kisgazdapárton.) Ez a rákenés olyan dolog, hogy a kisgazdapárt készséggel kiszolgálja a baloldalt, mint ahogyan Szegeden a polgármesterválasztáson történt. (Gyurkovits Károly (szd): Bízza csak ezt a kisgazdapártra!) Amikor Szegeden kénytelenek voltak a kommunistapárti polgármestert megválasztani, és azt kívánták, hogy mi, a kisgazdapárt üdvözöljük, kereken megtagadtam. Miért tagadtam meg? Azért, mert mi nem kívánjuk. Amikor a választás megtörtént, a polgármester úr magához kéretett azzal, látja, hogy baj van. Mi nem tapsoltunk egyszer sem, nem üdvözöltük, kiálltunk gerincesen. Azt mondtam: polgármester úr. ha megmutatja, hogy a polgároknak mestere lesz, akkor én a népet 'Odavezetem, de ha nem mutatja meg, akkor mi a néptől nem fogunk elszakadni. Viselkedjék úgy, hogy érdemes legyen arra, hogy a népet odavezessem. Meg kell mondanom, jó kommunistapárti polgármestere van Szegednek, (Felkiáltások a szociáldemokrataés a ^kommunistapárt oldalán: Na látja!) de nem szolgálja a gazdatársadalmat. Legutóbb például az esküdtkérdéssel kapcsolatban nem valósított meg semmit. Miident ígér. de csak a kommünistapárf programmját tartja szem előtt. (Pászthory István (msz): Párt-polgármester!) így van a kisgazdapárt is. Ráfogják, hogy ő kéri' a fakultatív vallásoktatást. Ezt kár volt előhozni. (Tombácz Imre (kp): Kár volt csakugyan!) Rá kell mutatnom ezzel kapcsolatban arra, hogy miért ragaszkodik a magyar nép az ő hitéhez. (Gyurkovits Károly (szd): Ki akarja elvenni a hitét? Senki sem akarja elvenni! Csak maguk izgatnak ellene! — Pász tor Imre (szd): Csak maguk izgatnak ellene!) Ilyen pártoskodások vannak, hogy a kenyérterroron keresztül kényszerítik az embereket, a munkásokat a pártokba. A szegedi híd építésében is csak az a munkás vehet részt, aki évi április hó 17-én, csütörtökön. 664 belép a kommunistapártba. Vannak kint a tanyákon Budapestről elsőrendű szakemberek, de nem hajlandók a kommunistapárt tagjai lenni. Vannak elsőrendű géplakatosok és egyebek, akik az elvüket nem adják fel. Ezért ragaszk adunk tehát a felfogásunkhoz, mert ha bevezetnék a fakultatív hitoktatást, akkor megnéznék még azt is, hogy a munkás, tisztviselő járatja-e a hitoktatásra a gyermekét. Ez ellen akarunk védelmet keresni, hogy ne lehessen belenyúlni a családi életbe, a kereszény hitbe. (Gyurkovits Károly (szd): Csak a privilégiumot akarjuk megszüntetni!) Eddig sem volt kötelező a dolog; aki nem akart valamelyik vallásban megmaradni, az elment más' vallásúnak, elment szombatosnak. De ha valaki magát kereszténynek vallja, akkor tanulja meg a hit alapjait, legyen tisztában a hitével. (Zaj a szociáldemokratapárt oldalán.) igenis mieink a gyermekek, mi mondjuk meg, hogy mi legyen az ő sorsuk. Az is baj, ha arra tanítják a gyermekeket, hogy tiszteld apádat és anyádat, szeresd feíebará'odat? (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Az is baj, ha arra tanítják, b.3gy ne lopj, ne csalj? (Kárpá*i Antal (szd): Kun páter mire tanította őket?) 68 És önök mire tanítják? (Zaj) és ellentmondások a szociáldemokratapárt oldalán.) Az előbb mondta Pfeiffer t. képviselőtársunk, hogy aki kifelejti számításaiból a parasztságot, az mind elbukik. Ez különösen a hitre áll: aki még eddior a keresztény hithez nyúlt, az mind elbukott Néró császáron, Napóleonon át egészen Hitlerig. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés és taps a szabadságpárt oldalán.) Aki ezt teszi, az nem lesz hatalmon sokáig. (Felkiáltások à szociáldemokratapárt oldalán: Ez demagógia!) Ez a hatalmaskodás nem ha'almaz fel senkit sem arra, hogy a nép beleegyezése nélkül az ő hitével rendelkezzék a kormány. Vájjon miért ragaszkodik a magyar ember a hitéhez? (Gyurkovits Károly (szd): Ki akarja a h'tét bántani? Ne beszélien mellé!) Az ember éltető ereje a hit. (Gyurkovits Károly (szili: Nevetséges doloor! Hogy lehet ilyet mondani! Még a nemzetgyűlésen is izgat, hát akkor a hordó tetejéről mit mond?) A hitben gyökerezik a remény, annak gyümölcse a BWH retet. A mostani nehéz szenvedéssel teli életet hit, remény nélkül elviselni lehetetlen volna. Az életküzdelmet mindig azok adják fel először, akiknek nincs hitük. így természetesen nem is lehet reményük a jobb, biztosabb, emberségesebb jövőre. Azok pedig, akik hit nélkül küzdenek tovább, az életúton eltévednek és életük sorsa olyan emberek áldozatául esik, akik önző és hatalomratörő szándékukkal az emberiséget félrevezetik. (Pásztor Imre (szd): Maga már eltévedt!) Ezek az emberek 1 még a remény kipattanó rügyeit is eltapossák és hogy elégedetlenséget, szítsanak, hogy sötét szándékú terveiket megvalósíthassák, képesek a bajkeverés minden formájára, még arra is, hogy a néptől az általa választott vezetőiket elválasszák'. (Mónus Illésné (szd): Ez az!) A jelen hibáira mutatok rá. (Egy hang a parasztpárt oldalán: A képviselő úrra vonatkozik, hogy »mindenre képes«!) Azzal próbálnak a szenvedő népnél hatást elérni, hogy azt mondják: miért nincs ez vagy amaz, nincs elég kenyér, elég zsír, tüzelő, "stb., nincsenek meg az elsőrendű életszükségleti cikkek. De miért nincsenek? (Mónus Illésné (szd): De miért?!)
