Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

645 A nemzetgyűlés 12Í. ülése 19Í7. évi április hó 17-én, csütörtökön. 646 biajjban is azt fogja jelenteni, ami szintén eb­ből a vizsgálatból tűnik ki, hogy a Wünseher­rezsim reprezentációs alapját 100%-ka.l megha­ladó kiadásokat eszközöltek, akkor mégis csak azt kell mondanám, nézzük meg, mit produkált a magyar parasztiság a Felvidéken a csehszlo­vák demokráciában, amelynek gazdasági ha­talma, éber volt, szakszerű volt és egyik/ Európa legbriliánsabb közigazgatásainak és ezzel szemben a; magyar parasztság mégis ki tudta építeni a maga gazdasági szervezeteit. A Felvidék visszacsatolásakor a felvidéki Hanza­sfcövetkezet több mint százmillió aranyp^iigő vagyonnal rendelkezett. Igaz, hogy az igazga­tók fizetését ezer pengőben maximálták béké­ben a felvidéki szövetkezeteknél, pedig ez egy igen nagy koncentráltsága vállalat volt, s még­sem volt magasabb fizetés, mint ezer pengőnek megfelelő összeg. Az is igaz, ami a demokrá­ciában szinte csodálatos, hogy ez a nagyvál­lalati igazgató, — irányító igazgató — szintén Nagy Ferenc — nem ez a Nagy Ferenc — bi­ciklin járt és remekül el tudta látni a dolgát. (Tetszés és derültséa a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Erre a bicikli-demokráciára van szüksége a miagyar parasztságnak és nem az egy központra. fagyon megnyugtatott volna engem a mi­niszter úr, ha érveinek felépítésében legalább ennek a látszatát meg tudná teremteni, mert ezt kellett volna mondania és ez talán meg­nyugtató lenne azoknak, akik nem latnak a kulisszák mögé és nem tudják, hogy az egy központ mellett a kommün isi apart ujbol mégj s 0& ak a maga pozícióit tolja dőre. En nagyon jól tudom és kérem, higyjék el. hogy ez részemről nem kommunistaellenes beállí­tottság. (Gúnyos felkiáltások a kommunista­Párton: Nem! Nem!) Majd azt .is kifejtem, hogy miért nem és nem is reakció. Tisztában vagyok azzal, hogy mit mutat az a kép, hogy a 241 kisgazdapárti képviselő 1945 év őszén nemhogy nem tudta a maga többségi jogait érvényesíteni, de meg azokat a koalíciós megállapodásokat, sein, amelyekben a munkáspártokkal megegyezett. Hat Hogyan tehető fel ilyen célratörő, ilyen nagyszerűen szervezett és irányított kommunistaparti gaz­dasági apparátus mellett, hogy a központokban 46 százalék erejéig képviselt kisgazdapárt me? tudja tartani a pozícióit? Nem fogja tudni megtartani és én biztos vagyok abban, hogy ennek a megoldásnak össze kell majd om ama, de súlyos árat fizetünk érte tapasztalatokban. Súlyos árat fizetünk majd a hatalmi politika Hltengéséért, pedig most, amikor minden Pártnak, mindenkinek ebben az országban kö­telessége az újjáépítést nemcsak meggyorsí­tani, hanem -olcsóbbá és- keresztulvihe obbe tenni, akkor ne terpeszkedjenek el egy ilyen bürokráciával. ,,,,-, Sokszor hivatkoznak a tuloldalro a wei­mari demokráciára, de kifelejtettek azt a leglé­nyegesebb elemet, h<MY a weimari rendszer pemesak azért bukott meg, mert például a kommunistapárt. a szélsőségekkel együtt csi­nált politikát, amit később -bölcsen -a kommunistapárt azután revideált mert a we ­naari demokráciát, a cent rumpartot es aszociai­deniokiratapártot egyszerre támadta a Kom­munistapárt és a feltörekvő nemzeh szocializ­«*us. (Ugy van! Ugy van! a partonkivuheknél és a szabadságpárton.) De nemcsak ezért bu­kott meg a weimari demokrácia. Megbukott azért is, mert nem tudta kiválasztani a maga szakembereit, nem tudta megválogatni azt, hogy kit hova ültet, elterpeszkedett, elkényel­mesedett, a weimari demokrácia polgári élet­mód után vágyott. Egymásután jöttek a gaz­dasági botrányok ós a weimari demokráciát tönkretette a korrupció is (Ugy van! Ugy van! a vártonkívülieknél és a szabadságpárton.), az a korrupció, amelyről Vas ZoM4n igen t. képviselőtársunk éppen a napokban emléke­zett meg, figyelmeztetve talán saját pártját ie. Reánk mindenképpen figyelmeztetőleg hatott, hogy^ az irányított gazdálkodás, a kitenyész­tett és csúcsszervezetekben kiépült bürokrácia mellett egy szörnyű korrupció húzódik meg. (Ugy van! Ugy van! — Taps ai p{írtonkívüliek és a szabadságpárt oldalán.) Ha az igen t képviselőtársam ennyire ismeri talán már az adatokat is, miért nem siet segítségünkre, miért .nem tárja fel a helyzetet, miért nem tisztítja meg a demokrácia gazdasági rendszer rét? Azt hiszem, egyikünk sem fogja megaka­dályozni azt, hogy ez a korrupció eltűnjék, megszűnjék, amely mint féreg rágja a demo­. krácia gyökereit Erre a weimari demokrácia nekünk intő például szolgál. Fel kell hívnom a nemzetgyűlés figyelmét arra, amit különösen kifogásolhatok a mun­kás- ós parasztegységet hangoztató kor­niánnyal szemben,, hogy a mezőgazdasági munkavállalók biztosításának és az ipari mun­kások biztosításának volumenje között igen nagy különbség van. A mezőgazdasági mun­kás csak addig a határig esik a biztosítás ha­tálya alá, amit egy hold föld tulajdona, vagy egy hold föld bérlete jelent, A mai nyomorú­ságban mezőgazdaságunk elmaradottsága mel­lett ez olyan létminimum, amely nem meg­nyugtató a magyar mezőgazdaság munká­saira? Ugyanakkor «nem sajnálom az ipari munkásoktól s boldog és büszke lennék, ha el tudnánk érni az ipari munkásoknál azt az életszínvonalat, amely különösen a nyugati országokban ismeretes, de ugyanakkor, amikor az ipari munkásnak akár háza, akár földees­kéje van, részesül a biztosításban, ezzel szem­ben a mezőgazda>sagban egy hold (tulajdon vagy egy hold bérlet már kiüti őt* a biztosí­tás vívmányaiból és előnyeiből. Pedig a falu egészségügyi viszonyai összehasonlítha^aifcla­nni rosszabbak, mint a város f egészségügyi viszonyai, hacsak azt a különbséget vesszük is figyelembe, amelyet az ipari munkásnak jelen­tenek itt Budapesten és az ipari centrumokban a legnagyobb egészségügyi intézmények és ugyanakkor mit jelent a falu lakossága ré; szere az a hiányos, kezdetleges egészségügyi apparátus. Fel kell hívnom még a nemzetgyűlés, es a kormányzat figyelmét arra, hogy a tizenöt­holdas gazdának akkor is fizetnie kell a járu­lékát, ha csak a család tagjaival együtt dol­gozik. Hát hol van itt a szociális kiegyenlí­tődés, hol van itt a szociális igazság? Mert ha nézzük a mezőgazdaság szerepét az ipari tőké­vel és az ipari munkavállalókkal szemben, ak­kor megállapíthatjuk, hogy az ipar összes szo­ciális terheit, összes adóját a fogyasztó meg­fizeti, mert a cipőben, a ruházatban az ipari cikkekben benne van az ipari munkásság tel­jes szociális járuléka, benne van a nagytőke haszna benne van az ipari kölWg, benne van minden és evvel szemben a mezőgazdaság, amely maximális árakkal dolgozik, nemcsak viseli az ipari dolgozó réteg szociális terhét, hanem ugyanakkor, amikor a saját szociális biztonságát növelhetné, abból ki van zárva I (Kőműves József (szd) : Ez persze nem így van !) 41*

Next

/
Thumbnails
Contents