Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

635 'A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. tevékenysége, növelte 1945-ben a parasztság táborát ilyen nagyra. Es ha nézzük, hogy a parasztság gazdasági szervezetében milyen volt a kiválasztás, meg keli mondanom, hogy ott sohasem érvényesült a politika. A parasztság gazdasági szervezeteiben, a közbirtokosságban, a legelőtársulatokban, azokban a szövetkezeteikben, amelyeket maguk építettek ki, a retrográd politika nem érvényesült. (Ügy van! ügy van! a szabadságpárton.) Ott a paraszti politika érvényesült és a parasztság mindig a legkitűnőbb embereit küld e vezetésre. (Nagyiván János (msz): Gazdasági politika volt, nem pártpolitika!) Ennek a Független Kisgazdapárttal együttműködő parasztságnak köszönhető, hogy 1935-ben már 570.000 nyilt szavazója volt, szemben a kormánypárti erőszakkal, csendőrrel, főszolgabíróval összeszedett 1,200.000 választójával. Nekünk már nem kellett megküzdenünk az egész világgal, mint Kossuth népének és azért vagyunk sokkal előnyösébb helyzetben. de a felelősségünk ezért nagyobb is. Felelősségünk nagyobb, mint <az 1918-as demokrácia vezérkarának, nagyobb, mint az 1848-as demokráciáé, mert részünkre a sors, a nemzetközi viszonyok változása sokkal jobb helyzetet teremtett. Bíztunk ugyan mi is az Atlanti Chartában, mint ahogyan bízott Károlyi októberi forradalma a wilsoni elvekben, s bennünket is olyan súlyos csalódás ért, mint Károlyit. Csak itt mutatkozik a különbség a megszervezett társadalom s a szervezetlen politikai és társadalmi erők között, hogy az 1945-ös magyarság nem veszítette el a fejét, a nagy feladatok bennünket niagyobb munkára, nagyobb nyugalomra és nagyobb áldozatkészségre kell, hogy kötelezzenek. Pedig Károlyi Mihály kétségbeesetten viaskodott egy jobb békeszerződésért, jobb békefeltételekért. Sikerült is neki nagy diplomáciai ügyességgel a fegyverszüneti szerződés feltételeit megjavítani, sikerült a szlovák turócszentmártoni kongresszus kiküldöttével, Hodzsával 1918 novemberében a magyarság felvidéki határait a néprajzi elv alapján rendezni, megállapodott ta déli, balkáni hadsereg francia vezérével a békeszerződésig egy magyar statusquo fenntartásában. Mégis összeomlott, mert nem tudta elviselni akkor a magyar közvélemény a demarkációs határoknak szörnyű lelki megterhelését és a .magyarság az 19l9;es demarkációs 'határokkal, amelyek később véglegesekké váltak, fizetett nemcsak a feudális ós reakciós Magyarországért, de fizetett azért a forradalmi kísérletért is, amelyet nekünk a kommunizmustól irtózó ántánt megszabottba stratégiai határok képében. Mert az együttélő magyarság kérdéseinek rendezése nemcsak a néprajzi elv alapján, hanem velünk szemben a történelmi elv alapján is, sőt stratégiai szempontok figyelembevételével történt. Azért csodálkozom néha, Ina egyes politikusok e erről megfeledkeznek, mert valóban demokráciát kell nekünk hirdetnünk, valóban a népi erők egyesüléséből, a népi tömeigek szelleméből kell kiindulnunk, de nem lehet jó demokrata, nem lehet jó magyar, nem lehet jó pártpolitikus az, aki azt igyekezett néha magyarázni, hogy a néprrajzi elvek hangoztatása, ónnak hangoztatása, hogy a magyarság a maga tömegeivel milyen határok felé tekinthet, reakciós revízió. (Ügy van! ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Rámutatok ama, hogy ugyanakkor, amikor mi egyes szomszédországainkban a demokráciát, dicsértük, megfeledkeztünk arról, hogy az o demokráciájuk is a nemzeti igények kielégiévi április hó 17-én, csütörtökön. 636 tése, mert az ő demokráciájuk például eltűrte azt, hogy az ezeréves településű magyarságot ki lehessen üldözni a helyéről. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán.) Nem jó szolgálatot tett az sem, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor a magyarság ezt a kálváriáis útját járja, akadtak egyes buzgó hírlapírók, akik megtekintették azt a szörnyű deportálótábort és az volt csak a megjegyzésük, hogy egészségügyi szempontokból megfelelő. T. Nemzetgyűlés! Amikor el kell tűrnünk és el kell szenvednünk hétszázezer magyarnak ezt a szörnyű sorsát, amelyért nem a demokrácia felel, hanem felel egy huszonötéves reakciós rendszer s az 1918 előtti feudális < és reakciós Magyarország, akkor ne akadjon egyetlen újságíró sem., aki azt dicséri, hogy szépen csillognak a kilincsek a fogdában, hogy szépen fel van állítva a. prices és talán meg muskátli is van a cella ablakában. A magyarság ezeréves történelme bebizonyította hogy nem nagyon nézte so'haisem a kényelmi széni; pontokat. Nagyon sokszor félre tudott tenni mindent, kiállt egy gondolat mellé, kockáztatott mindent, emberi létét és biztonságát. S hogy mi most itt magyarul tárgyalunk, mint a független magyar nép szuverenitásának letéteményesei, azt sok ilyen bátor, ilyen kemény, ilyen elszánt mártírnak, katonának és politikusnak köszönhetjük. (Taps a szabadságpárt és a pártonkívüli képviselők soraiban.) Mert ha 1848-ban olyan kalkulátorok intézték volna a magyar sorsot, mint az 1944. év előtt, akkor hol lett volna a magyar nép? Mi lett volna, ha Kossuth népe elkezdi számolgatni az osztrák ármádiátf Hol lettünk volna akkor, ha az első felelős kormány azt kezdte volna vizsgálgatni, hegy Isteneim, bennünket esetleg megszállás is ér. Ennek a szellemnek, ennek a magyar tömegek talajából fakadt szellemnek köszönhetünk niindent, és akkor, amikor mi itt a demokráciát össze akarjuk kapcsolni a nemzeti gondolattal, nem külön úton megyünk, hanem megyünk azon az úton, amely ezer éven keresztül biztonságot adott ennek a népnek. Néha előfordult sok évtizeden Keresztül, hogy a magyarság nyomorúságos, helyzetben volt, de ezzel büszkélkedhetünk és ezt nem kell szégyelnünk. A magyarságot szabadságától mindig osiak a túlerő tudta megfosztani, de akkor sem szűnt meg a magyarságban a szabadság iránti bajiam, vágy és áldozatkészség. Szomszédaink tulajdonképpen szerencsés történelmi fordulatnak köszönhetik létüket Mi a balsors közepette is megmaradtunk gondolkozásunkban, vágyainkban önálló népnek. Amikor demokráciáról beszélünk, ne ítéljük el a nemzeti gondolatot, annál kevésbbé. mert bárhova nézünk, bármilyen veretű és rétegezödésű demokrácia munkáját, .életét, szellemét és gondolkodását vizsgáljuk, végül min; denütt kicsillan a nemzeti gondolat, a nemzeti szellem, és ez ad nagyobb erőt, ez ad nagyobb elszántságot, de ez ad tervet is egy népnek a jövőre. (Ügy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton és a pártonkívüliek oldalán.) Károlyi Mihály nem tudta intézményesíteni a demokráciát Károlyi Mihály nem vállalta a kockázatot a választásért. Az 1918-as októbrista forradalom, amelynek valóban egészséges, de" mokiratikus szeUemű vezérkara volt, — meg kell mondanom róluk, hogy egyénileg, tisztességükért, képességükért, meggyőződésükért még ma is büszkeségei a magyar népnek (Ugy van! Ugy van!) — nem tudott választást tartani.