Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

637 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, csütörtökön. 638 Az oktob'risita forradalom nem olyan biztos köztársasági államformán nyugodott, mint a, mienk, nem olyan népakaraton nyugodott» amelyeit egy tiszta választás alapján összehívott nemzetgyűlés biztosított. Az októbrista forradalom nem tudta megvalósítani a társadalmi békét, nem tudta megvalósítani a szociális igaz" ságot, és amikor 1919 elején a 18-as demokrácia társadalmi 09 politikai erői dekomponálódtak, átadta a hatalmat, akkor adta át, amikor a tömeg teljesen elszakadt tőle, amikor a helyzet már felborult; átadta a hatalmat egy kis társasiágnak, amely végeredményben nem a demokráciát szolgálta, hanem inkább indoka és érve volit a huszonötéves Horthy-rezsimnek. A harmadik köztársaság, a mi demokratikus köztársaságunk, amely 1945 elején indult el. az 1848-as dicsőséges és az 1918-as, feladataira^ fel nem készült köztársaságnak köszönheti létét és erejét, biztonságát s a nemzetközi megbecsülést, amelynek révén kölönösen, elsősorban a Szovjetunió jóvoltából meg tudtuk teremteni függetlenségünket. Tőlünk, ettől a nemzetgyűléstől, a népszuverenitás letéteményeseitől várja most a magyar nép, hogy teljesítsük kívánságát, hogy megteremtsük részére a történelmi ha^vományainak és adottságainak megfelelő jobb, emberibb életformát, a demokráciát. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a köztársasági kormány magatartására, ténykedésére kitérnék, ugy érzem, meg kell emlékeznünk az ideiglenes kormány szerepéről is. A köztársaság kormánya — pedig sokazor volt rá alkalma — nagyon megfeledkezett azokról a férfiakról, akiknek köszönhető, hogy 1944 őszén és telén, amikor úgyszólván minden magyar elcsüggedt, amikor már szinte feladtuk a függetlenség iránti reményünket, mégis akadt Debrecenben egy kisded politikai együttes, "mely megteremtette a. magyar nép számára a függetlenséget azzal, hogy fegyverszüneti egyez niényt tudott kötni a Szovjetunióval, hogy elismertette magát mint ideiglenes kormányt es hadat üzent Németországnak. Ha az ideiglenes nemzeti üprmány belpoli. tikai vonalon elért, eredményeit nézzük, es összehasonlítjuk az 1946. február H állapotot «a !947 áprilisi állapotokkal, akkor néha bizony azt kell mondanunk, hogy a nagy nehézségek,. a szörnyű gazdasági nyomorúság ellenére a néhai ideiglenes nemzeti kormány sokkal tob. bet produkált, mint a jelenlegi. (Ugy van! Ugy Van! a szabadságpárt on.) ... , . . , Meg kell mondanom, mert ez történelmi erdeme az ideiglenes nemzeti kormánynak, hogy megvalósította a földreformot, leszámolt a múlt rendszer háborús ós népellenes bűnöseivel; demonstrálta kifelé és befelé egyaránt, hogy a magyar nép szakított a múlttal es, az többe vissza nem térhet. Elindította a mezőgazdasági és ipari termelést, előkészíttette az országot a választásra és azt lebonyolította ugy. hogy 1945 végem, amikor az ideiglenes kormány, szerepe megszűnt, meg kell állapítanunk, hogy tisztességes, jó munkát végeztek- (Egy hang asznbad ságpárton: Ugy is van!) Meg kell mondanunk, nogy az ideiglenes kormány és az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke (Éljenzés a szabadságVárton) elvégezte azt a feladatot, amelyet tőle f magyar nép kívánhatott. (Élénk taps a, sza. °o4ságpárton és a pártonkívüli képviselők csoQ°rtjában, szórványos taps a kisgazdaparton.) Mielőtt a kormány magatartásának vizsgálatára rátérnénk, meg kell meg emlékeznem arról is, hogy a kormányzat részéről sokszor hangzik el dicséret —a saját magatartását illetőleg. Nagyon kevésszer választódik el az, hogy mindabból, amit a magyar nép idáig produkált, mennyit produkált a kormányzaitaiak, a demokráciának a segíts'égével, és mennyit saját elszántságából, saját életerejéből, saját vitalitásából. Ha csak az 1946. évi augusztusi helyzetet vizsgáljuk, — mert hiszen akkor zárult a szörnyű infláció — meg kell állapítanunk, hogy a magyar nép Európában sziinte csodálatosan .egyedülálló teljesítményt produkált 1946 augusztusában a magyar munkás másfélóvi koplalás, éhezés és rongyoskodás után már elérte békebeli teljesítményének 50%-át, és a magyar paraszt 1945-ben és 1946 ban a megművelhető szántóföldterület 93%-át vetette be iga hiányában, gazdasági eszközök és gépek hiányában, nagyon sokszor a szája.ól elvont vetőmaggaL Ugyanakkor pedig Európáiban a sokkal jobb gazdasági és politikai helyzetben lévő népek ennél sokkal kevesebbet produkáltak. A békebeli teljesítménynek az osztrákok csak 8%-áta németek lü%-át, az olaszok 20%-át, a gazdag, a f

yöztes és világhatalma felé újból közeledő ranciaország népe pedig csak 40%-át tudta nyújtaniEnnek köszönhető azután, hogy a demokrácia apparátusa már nem akadozott. Ennek köszönhető az, amiről különben Nagy Ferenc is megnyilatkozott És ez az igazság nemcsak a múltra vonatkozik. A magyar nep tömegei mindig sokkal értelmesebbek, józanabbak és bölcsebbek, mint a vezetők. Mert mi let|t volna, ha a magyar nép néha követi azt az izgaiott vitát, amelyet 1945-ben és 1946-baai a demokratikus pártok vezetői egymással szemben elindítottak? Mi lett volna, ha követi azt az éles hangot, amelyet egyes politikusok jónak láttak megütni? És mi lett volna, ha a magyar nép olyan kézitusába keveredett volna, mint a koalíció egyes sötét napjain itt a koalíciós pártok képviselői és vezetői? (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Ilyen szerencsés kezdet ellenére, amikor a magyar nép úgyszólván mindent produkált ami tőle telt és ami tőle kívánható volt, amikor az ideiglenes nemzeti kormány előkészítette a köztársaság kormánya részére az ösz szes politikai ós gazdasági lehetőségeket mégis súlyos kifogásokat kolll emelnem a kormányzattal szemben és a bizalmi kérdés felvetésével kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy mire alapítom ezeket a kifogásokat Mi volt az 1946 február első napjaiban elindult koalíciós kormány kötelezettsége és feladata? Egy koalíciós munkaprogrammot kellett volna teremtenie. Habár a függetlenségi nyilatkozatban a demokratikus pártok közöllek, hogyan képzelik az együttműködés politikai és gazdasági tartalmát, az 1946 februárjában elindult koalíciós kormány minden külső megnyilatkozás nélkül, kapkodva, amatőr módjára kezdett hozzá a munkához. Ez okozta azután azt, hogy hónapokon keresztül folyt a vita, olyan Programm és magatartás tekintetében, amelyet a koalíciós partnerek nem voltak hajlandók leszögezni. Ez volt az oka, hogy néha aggódva kellett arra gondolnunk, — különösen a béketárgyalások idején — hogy azok a panaszok és kifogások, amelyeket az egyes demokratikus pártok a demokrácia hiányára alapítva, egymással szemben