Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

633 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. évi április hó 17-én, csütörtökön. 634 nyék felé igazodtak és megküzdöttek a túlerővel, megküzdöttek az erőszakkal és a hatalommal. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kisgazdaVárton, a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Az első erdélyi földmívelő egyesület alapszabálya 1760-ban már a rangkülönbség eltör; lése mellett rendeli, hogy kerékasztal mellé ülve tárgyalják meg a jobbágyok és az urak a földmívelés közös ügyeit. A XVII. században a hunyadmegyei falvakban a közös erdőbirtoklás akként történt, hogy nemzelségenkint osztották ki az erdőt és a XIX. század végéig megmaradtak az erdőknek azok- a nyilasai, amelyekből megállapítható, hogy már a XVI., XVII. és XVIII. században a parasztság gazdasági kérdésekben eltörölte és kiiktatta ma; gából a rendiséget ugyanakkor, amikor a városi erdőkben még különbség volt a városi tanácsnok és az egyszerű polgár szolgáltatása és járandósága között. T. Nemzetgyűlés! A magyar paraszti községek demokratikus erejét mutatják azok a tények is, hogy a szabad- és mezővárosokban az ipari foglalkozásúak nemcsak személyi jogokat élvezlek, hanem ugyanaz az eietinód volt részükre biztosítva, mint az alsóbb nemességnek. , ,-...; Különösen mutatkozik a demokrácia a protestáns egyház éleiében. Már 163U-ban a mezőtúri presbitereket népképviseleti alapon választották, jobbágyok és gazdák egyuU. (Hegymegi Kiss Pál (msz): ügy van!) Ha arra gondolunk, hogy a protestáns gyülekezetekben a jobbágyok maguk választották meg prédikátoraikat (Hegymegi Kiss Pal . (msz) : Ugy van!) sőt, ha a prédiká or vallási ieiiogása és a jobbágyság vallási meggyőződése között különbség mutatkozott, akkor a prédikátort elbocsátották. Vagy gondoljunk arra, hogy a XVII. században a pro esians gyülekezetek már úgy választották prédikátoraikat, hogy a bocskoros bíró szedte a szavazatokat — Piros és fehér kukoricaszemekkel jeleztek a »ttern« és az »igen« szavazatokat — es na a bocskoros bírónak a szűrje ujjaban több volt a piros kukoricaszem, azaz a »nem« szavazat, akkor a prédikátor elmehetett. A ^ékezetben bizonyos időszakonkiat megerőltettek a Prédikátorokat. „ ,•, .,. ,, Mindebből tehát megállapíthatjuk, hogy valóban kialakult a magyar jobbágyság, a magyar parasztság éleieuen a uomoia-uca kezdetleges megoldása és szervezete, läppen ez mutatja, hogy a magyar parasztság részére a demokrácia nem ujdousag. Ks ha tigyeijuü az egykori feljegyzéseket amelyek arról oe&zei nek, hogyan él a nep, hat akkor az egykori Írásokból megállapíthatjuk, hogy a lalu jegyzője az esküdtekkel borozgat, ugyanakkor a Prédikátor és a tanító a köznéppel társalog es süvegeli a kanászokat. Ebben hogy süvegeli a kauászokat, nagy demokratikus ero van s Jó volna, ha most száz vagy kétszáz ey után a demokrácia virágkorában « jelen kéznek úgy, hogy a közigazgatási tisztviselők, az állami funkcionáriusok süvegeljek a kanaszokat. (Ugy van! Ugy van! — Helyesles es taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a partonkívüliek oldalán.) A magyar szabadságharcnak száz évvel ezelőtt olyan hallatlan tömegerőié volt, hogy Európának .csak ket legnagyobb katonai ereje tudta eltiporni, pedig egy elmaradt .nép parasztsága, értelmisége es kiváltságosai álltak ki fegyvertelenül egy gondolat mellé., Az 1918. évi demokráciának hetven év táyla'ából tudtak erőt, eszmét és megoldást adni. Sajnos, a függetlenségi párt nem készült fel feladataira. Az 1918. évi demokrácia, az októberi forradalom csak a munkásság és a polgárság egy vékony rétegére támaszkodott, nem tudj

1 a megszervezni maga mellé a parasztság millióit. Ez a bizonysága annak, hogy az 1918. évi demokrácia miért volt gyenge a bizonysága mindenkor árinak hogy Magyarországon nem lehet tartós egy olyan rendszer, amely a parasztságot poli ikai számításából kifelejti. (Ugy van! Ugy van! — Elénk helyeslés és taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban.) Az azt követő kísérletnek is az, volt a tragikus veszte. — amin különben nem kell csodálkoznunk — hogy nem tudott együti'érezni és együtt gondolkodni a magyar parasztsággal. Végeredményben a Horthy-rezsim is ebben az eredendő bűnben és hibában szenvedett, nem volt hajlandó a parasztsággal és a munkássággal együ't dolgozni, együtt kormányozni, nem tudta azt magának megnyerni és ezért elbukott, mint ahogyan el fog bukni Magyarországon mindig minden redszer, — ha néhány évig sikerül is erőszakkal fenntartania a hatalmát — amely a parasztságot nem tudja maga mellé állítani. (Ugy van! Ugy van! — Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüliek soraiban, — Vásáry József (msz): Sohasem volt úgy elnyomva a parasztság, mint most! — Spitálszky Károly (szd): Na, talán mégse! — Vásáry József (msz): Soha ké százzázalékos agrárolló nem volt! Koldussá tették, hogy parancsolhassanak! — Zaj és ellentmondások a szociál' demokratapárt oldalán. — Spitálszky Károly (szd): Arra gondol, hogy maga verte a cselédséget, ugye! — Vásáry József (msz): Ugyan, ezeket a hülyeségeket hagviák már el! — Derültség a szabadságpárt oldalán. — Spitálszky Károly (szd): Unja márt Kellemetlen? — Vásáry József (msz): Nem unom! Megmondtam a bíróság elő t! En nem nyaltam a talpát Hortihynak, mint ahogyan maguk nyalták! — Andrássy Dániel (kg): Minek zavarni az ilyen komoly beszédet? — Zaj. — Az elnök csenget.) Az 1945-ben elindult demokrácia már szerencsés körülmények között startolt. A Szociáldemokrata Párt hetvenötéves működése nyomán a munkáspártok már komoly, megszervezett ipari munkástömeggel rendelkeztek és tudtak a demokrácia mellé állni. A Független Kisgazda pár', amely a parasztság többszöri sikertelen kísérlete után 1931-ben bontotta ki zászlaját, tizenö éves munkája utá.n szintén megszervezett paraszti milliókat tudott a demokrácia mellé adni. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárt oldalán.) A szervezett parasztság és munkásság milliós tömege a hozzájuk kapcsolódó értelmiség és polgárság adja meg ennek a demokráciának az alapját, súlya

1 és erejét. Hogy a kisgazdapárt ilyen nagy tömegekben tudott az 1945. éyben felsorakozni, annak nemcsak ezek a történelmi adottságok, nemcsak a történelmi hagyományaink voltak az alapjai és az oka, hanem a parasztság élő és eleven szeretete minden olyan megmozdulás iránt, amelyben igényeinek és érdekeinek megvalósulását látta. T. Nemzetgyűlés! Ez a tizenötéves munka, amelyet megelőzött az olvasóköröknek, a füg]' getleiiségi egyesületeknek és számos más paraszti kulturális és politikai szervezetnek