Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

631 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. minden gazdasági nehézséget rövidesen lehet pótolni, de egy nemzet életében a legnagyobb veszteség a vérveszteség. (Ugy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Veszteségünk több mint négyszázezer katonai és polgári halott, a hadifoglyok több százezre, g a nyugatra me­nekült ifjúság, a magyarság színe-virága, akik egy ostoba politika^ s egy rosszindulatú, utolsó és aljas agitáció következményeként még most is nyugaton tengődnek, pusztulnak ós sínylődnek. Nem tudom elfelejteni, hogy az ifjú leventék nagy tábora, fiaink és leányaink most arra a sorsra kényszerülnek', hogy mivel feladták a hazatérés reménységét és leneíősé­geit, fehér rabszolgákként járjanak ezres tö­megekben kikötőről kikötőre és jelentkezzenek gyarmati munkára. És még sorolhatnám to­vább ezt a szomorú karavánt, amelyben ia be­tegek, a rokkantak és a vékony kenyér áldo­zatainak nagy tömege vonul el szemünk előtt. Ez a veszteség, amely szintén a magyiarság erejét fogja érinteni, valószínűleg még évtize­deken keresztül fog jelentkezni a magyarság veszteséglistáján. Az egy üt telő magyarság nehéz helyzetbe került, — tényleg megnehezült az idők járása feleitünk — de sokkal súlyosabb és fájdalma­sabb az elmúlt rendszer magatartásának kö­vetkezményeképpen, határainkon kívül szorult, közel hárommillió magyar sorsa. Már csak a szomszédállamokban uralkodó demokrácia és humanitás színvonala biztosíthatja részükrle az emberi létet és biztonságot. Most majdnem hétszázezer szlovákiai magyar hátán csattan az ostor a miatt a politika miatt, amelynek előidézői eltűntek. Nekünk, a megtépázott, az anyagilag is tönkretett, szegény demokratikus Magyarországnak kell- segítenünk, — mert kö­telességünk segíteni, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton és a pártonkívüli képviselők soraiban.) — hogy részükre az emberi létet és biztonságot biztosíthassuk. Az elmúlt rendszer cselekedeteiért a ma­gyar nép a maga tömegeiben nem felelős. "Végeredményben természetesen minden nép felelős azért a rendszerért, amelyet kitermel, vagy megtűr, azokért a vezetőiére 'akiket ki; választ, vagy el«zenved, mégis éppen az Atlanti Charta szelleme nyomán, úgy éreztük, hogy talán sikerül a magyar népet az elmúlt rend­szer felelősségétől elválasztani. Sajnos, nem sikerült és ennek a múltnak huszonötéves dá­ridózásáért most a magyar paraszt, a magyar munkás és a magyar értelmiség fizeti a szám­lát. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Az a magyar nép, amely nem választotta, ha­nem elszenvedte, eltűrte a föléje terpeszkedő reakciós rendszert. Ez a magyarázata annak. hogy 1945-ben és 1946-ban egy szörnyű infláció pusztított bennünket, ezért drágább rma az élel­miszer, ezért drágább az élet; ezért küszködik az ipari munkás a sovány bérrel, ezért szakad le a ruha a magyar paraszt és a magyar ér­telmiség testéről. Ez 'az oka a mai helyzetnek, nem pedig az. amit vagy az elvakult reakció, vagv a túlzott pártszenvedély ad egyes nép­gyűléseken az agitátorok szájába. Nemcsak a fizikai romok és nemcsak ez a ször­nyű veszteség jelezte enm'k a politikának hátrá­nyait és kárait, -hanem gondoljunk csak arra, hogy egy antidemokratikusan gondolkodó kor társadalmában megmaradt a reakció összes mérge, az elvakultság köde még ott van az agyakban és az igazi demokrácia erős ventil­lációjára van szükség, hogy a köd elpárologjon évi április hó 17-én, csütörtökön. 632 az agyakból, hogy a gyűlölet lángja kialud­jék a magyar szívekben, hogy erősödjék az emberi élethez való igény s hogy a magyar népet jellemző józansággal és reális politikai érzékkel fogjunk hozzá országunk és a demo­krácia megépítéséhez. Ez annál könnyebb részünkre, t. Nemzet­gyűlés, mert a magyar népnek a demokrácia nem újdonság. Az 1848-as forradalmi demokrá­cia és az 1849-es szabadságharc emléke adott erőt egy évszázadoiu keresztül ahhoz, hogy a magyar paraszt, az értelmiség és a munkás megmaradjon a demokrácia szeretetében. És ezt nem kell szegyeinünk, mert ez a nii büsz­keségünk s ez ennek a demokráciának valu­tája és fedezete is, hogy a mi demokráciánk történelmi hagyományokon épül fel. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Az 1848-as forradalmi demokrácia sem az egyik napról a másikra pattant ki. A magyar­ság színe-virága, a magyarságnak azóta sem tapasztalt valóságos szellemi vegetációja ké­szítette elő, a reformkorszak, a magyarság leg­nagyobb szellemi erői, írók, költök, politikusok, tudósok készítették elő a magyar népet a jog­egyenlőségre, készítették elő a szabadságra, az önállóságra és a függetlenségre.. A szabadságharc és a 48-as idők emléke mutatja, hogy mit jelent egy nép életében, ha teljes erejével odaáll egy gondolat mellé. A parasztság, az értelmiség, sőt még a rendi ki­váltságosok is megmutatták, hogy mit jelent egy nép életében az összes társadalmi erőknek egy nemzeti szemléletben való egyesülése. T. Nemzetgyűlés! A demokrácia kezdete Magyarországon nem 1848-tól datálódik. Már régebben mutatkoznak nyomai annak, különö­sen a parasztságban, hogy a demokratikus élet felé. az egyenlő élet felé van igénye. A XVIT. és XVIII. században, de azt megelőzően is «n alföldi mezővárosokban megalakulnak a pa­rasztközségck és paraszttanácsok. Es ha a török megszállásra, a török hódoltság alatti időkre gondolunk, nem szabad megfeledkeznünk a paraszt vármegyékről, amikor a parasztság ön­állóan vette át az ügyek intézését. Nemcsak védett a déli és nyugati martalócok ellen, ha­nem közigazgatási funkciókat is végzett, Hegymegi Kiss Pál (msz): Ugy van!) sőt bí­ráskodást is látott el. Az úgynevezett paraszt­kapitányok a parasztságnak nemcsak katonai, hanem politikai vezetői is voltak. Hivatkozhatnék arra is, — mert ez is a magyar paraszti mozgalmak megerősödését jelzi — hogy 1945-ben miért tudott a parasztság milliós tömegekben, megszervezetten a demo­krácia mellé állni. Megvannak ennek a törté­nelmi előzményei Budai Nagy Antaltól kezdve egészen az utóbbi hónapokig, sőt ha végigme­gyünk a magyar történelem során, majdnem minden 30—40 évben akad egy paraszti mozga­lom, amely bőven ontja a mártírokat és most, amikor az egyes pártok a mártírokat annyira számontartják, számolgatják és regisztrálják, nem oktalan dolog hivatkozni arra, hogy a ma­gyar parasztságnak súlyos százezres tömegei mint mártírok jelzik az elmúlt időkben a pa­rasztság igényét. És ha partizánokat állítanak össze, hány ezer vagy százezer magyar parti­zánt tud felmutatni a magyar parasztság, hány százezret, akik szintén nem nézték, hogy milyen erővel kell szembenállni, csak egyet teljesítettek: a parasztság szívében rejlő igé-

Next

/
Thumbnails
Contents