Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

55 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 56 valamelyik rossz pártnak a tagja volt, nem dobják ki, ha előzőleg is annál a gépnél szolgált. Igen t. Nemzetgyűlés! Nem lakairok tovább foglalkozni apróbb résziéi lekkel. Ha, nem lettek volnia ezek a dolgok annyira kiütközők, hogy már nem lehet rajtuk segíteni és hogy itt a törvényhozás előtt kell felemelnem szavannát, akkor nem is beszéljem volna róluk, mert az a véleményem« hogy a külügyi apparátus belső hivatali dolgai nem a törvényhozás nagy nyilvánossága elé, hanem a törvényhozás által kiküldött külügyi bizottság elé valók. Ezekkel azonban mondom, mégis foglalkoznom kellelt egyrészt azért, mert felvetették & témát, másrészt azér)!, mert már olyan jelenségek mutatkoztak és muta/tkoznak, amelyeik elé gátafc kell vetni. Van azonban egy kéirdés, amelyre reflek- , tál nom kell már csak alkotmányos okokból is. és ez Sulyok Dezső igen t. képviselőtársam határozati javaslata. Igen t. Nemzetgyűlés! AzítJ hiszem, talán niines ebben a parlamentiben egyetlenegy képviselő sem, akiben akkor, aimikor az ország sorsai felett elgondolkozott, ne vetődötlti volnai fel az a gondolat, hogy a leghelyesebb, a legészszerűhb az lenne, ha 'az ország magát semlegesnek nyilvánítaná, merit így ia naigy hadikiadásokat megtakaríthatná, okosabb célokra fordíthatná különösen ebben ai nehéz helyzetben és hogy úgy mondjam, a magy- és kishatalmak támogatása mellett biztonságban élhetneT. Nemzetgyűlés! A javaslat feltétlenül rokonszenves, a javaslat olyan* amire nem mondhatom azt, hogy a leghatározottabban szemben állok vele, de már itt a vitában lát(bam nzit. amire nem is számítottam, hogy nines mick meg ennek a belpolitikai feltételei. (Sulyok Dezső (msz): Elég sajnos!) Ezeket talán még ki lehet küszöbölni, mert hiszen ha az igen t. másik oldal helyesnek gondolja, átvehetné a javaslatot és ezzel talán ez az aggály megszűnnék. (Nagy Vince (msz): Javasolja Buchinger, akkor elfogadják! — Buchinger Manó (szd): Maguktól nem veszünk át semmit! — Sulyok Dezső (msz): Elég korlátoltság! — Spitálszky Károly (szd): Nem márkás a cégük! — Nagy Vince (msz): Adják be márkás cégtől! — Vásáry István (msz): Ki spekulál a háborúra?) Meg kell mondanom azonban, hogy a javaslatnak nines meg a külpolitikai időszerűsége. (Mónus Illésné (szd) : Erről van szó. nem a belpol

itikáról!) Csak arra akarok rámutatni, hogy amikor Parisban a katonai kérdéseket tárgyaltuk, akkor kétféle tendencia nyilvánult meg. A szövegezésnél még az volt a tendencia, hogy az úgynevezett csatlósállamok revizionisták, fasizmussal voltak telítve, stb. és így, minél kisebb hadsereget kell számukra engedélyezni. A béketárgyalások alatt ez a tendencia mintha megváltozott volna. Rágondolva arra a veszedelemre, amelyre éppen Andies képviselőtársain mutatott rá, megnyilvánult egy olyan tendencia, hogy a volt ellenségéé államok hadseregét magasabb létszámban állapítsák meg. Ebből méltóztatnak látni hogy tárgyi okai is vannak annak, hogy minden jószándékunk ellenére sem lehet elfogadni, vagy még ha elfogadnánk is. megvalósítani azt a ma még utópisztikus gondolatot, hogy Magyarország semleges államnak deklarálja magát. Éppen ezért, mert ennek nincsenek^ meg a belpolitikai feltételei, mert amint már látom, gyanút is kelt belpolitikailag és nincs meg a külpolitikai időszerűsége, nem tudom támogatni Sulyok Dezső képviselőtársam javaslatát és kérem annak elutasítását. (Kondor Imre (pp): Sajnos, még nincs likvidalva a háború! Ezelőtt hat évvel kellett volna!) Egyébként a költségvetést elfogadásit ajánlom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Az ülést féítórára felfüggesztem. (Szünet délután 2 óra 18 perctől 3 óra 28 percig.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést újból megnyitóin. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Futó József jegyző: Dénes István! Dénes István (pk): T. Nemzetgyűlés! Sulyok Dezső t. képviselőtársam beszéde után inni volt szándékomban felszólalni, a külügynniiniszlter úr beszéde azonban arra kényszerít, hogy mégis hozzászóljak a külügyi tárca költségvetéséhez. Valamennyi képviselőtársam, aki ebben a vitában felszólalt, a dunamenti államokkal való megbékélést, gazdasági, kulturális kézfogást sürgette és emlegette, mint demokráciánk egyik helyes irányát és törekvését. Meg kell álliapí" ; tanom a külügyimiiniszter úr beszédéből, hogy e tekintetben az elmúlt két ós negyed esztendő alatt semimii sem történt. Ez a magyar demokratikus parlament, amely állandóan mint a demokrácia követelményét állította be, hogy a dunamenti népekkel fogjunk már össze, lépjünk velük szövetségre, hozzuk létre veink a gazdasági kapcsolatokat, pontosan ott áll ma is, ahol két évvel ezelőtt állott: (Egy hang a kisgazdapártról: Igaz!) egyetlenegy lépést sem tett a kormányzat, a külügyi kormányzat ezeknek a dnnamenti államoknak összefogása érdekében. Ha ez így megy tovább, pontosan úgy fogunk járni, mint a Horthy-rendszer járt, A Horthy-rendszer is kormányzati megnyilatkozásaiilban, parlamenti viitáibam évről évre sürgette, hogy fogjunk öissze ezzel-azzal. de tevőleges lépést soha egyetlenegyet sem tett. Románia miniszterelnöke, Groza Péter nároimr ízben ajánlotta fel Magyarország számára a vámunió*, ;ami magyar szempontból életkérdés, elsőrendű fontosságú kérdés. T. NemzetgyűHéfi! Groza Péter felkínálkozása három ízben meddő és hiábavaló volt, és most, amidőn először volt alkalma a külügyminiszter úr aészéről külpolitikai tájékoztatót kapnia ennek a nemzetgyűlésnek, mert eddig autokratikus módon ezt a nemzetgyűlést soha nem informálta, egy szót sem hallottunk arról hogy imi a külügyuniniszter úr álláspontja Romániának e felajánlásiai tekimtetében. T. Nemzetgyűlés! A Romániával kötendő vámunió kérdése a magyar munkásság, a magyar ipar szempontjából életkérdés. Ha mi el akarjuk indítani az ipart itt, megcsonkított határaink között, nkkor nem zárkózhatunk el az elől, hogy a nyersanyagokban s elsősorban faés sóanyagban oly hallatlanul gazdag Romániával meg ne kössük a vámuniót. Nagyon szeretném, ha az igen t. külügvminiiszter úr a külügyi vita során módot és alkalmat találna arra, hogy végre végleges választ adjon Romániának, vagyis mondja meg, hogy a vámunió létrehozását a magyar kormányzat