Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-123

611 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. Most azonban meg akarom indokolni, hogy tulajdonképpen miért hoztam én mindezeket a nemzetgyűlés elé. Miután többször intézték azt a kérdést hozzánk, hogy mit cselekedett a katolikus egyház az üldözöttek érdekében, legalább egy részében előadtam azt, hogy mit tett a Szentszék, mit tett a nunciatura. mit tett a hercegprímás, mit tett a püspöki kar, mit tett a papság, mit tettek a világiak és majd a következőkben fogják meghallani, hogy mit tettek a szerzetesházak, amelyekre vonatkozólag a nyilasok azt mondták, hogy meg kell rendszabályozni a^zerzetesnők és a szerzetesek házait, mert amíg azokban rendet nem csinálnak, nem tudják a zsidókérdést megoldani. Elmondtam tehát, hogy mit tettek ezek és miért. Én a magam részéről azt gondolom, hogy sok mindenféle történt már eddig a katolikus egyház ellen azért, mert nem volt meg a kellő tájékozottság. Hiszen akkor, amint mondtam, a legnagyobb csendben kçllett ezt az élethalálharcot folytatni, nehogy a legnagyobb veszedelembe sodorjuk magukat a megmenteiteket; tehát azért akartam tájékoztatni a nemzetgyűlést, hogy most pedig tudjuk, hogy mi minden történt akkor. És miért akarom tájékoztatni a nemzetgyűlést? Ha mindez az ostrom után köztudomású lett volna, gondolom, hogy a^ negyedmilliós budapesti zsidó lakosság szót emelt volna a katolikus egyház gazdasági letörése ellen. Ha ez köztudomású lett volna, gondolom, hogy többször tiltakoztak volna az ellen, hogy a menekítésben olyan sokszor résztvett családok fenntartóit vagy tagjait B-listázzák, nyomorba döntsék; gondoskodtak volna arról, hogy az igazságtalanul internálótáborokba hurcoltakat vagy fogházakban sinylődőket — mondom, az igazságtalanul odahurcoltakat — családjuk visszakaphassa; gondoskodtak volna arról, hogy ezeknek a családfőknek özveigyei ne jussanak nyomorba azáltal, hogy még a férjük után járó nyugdíjat is megvonják tőlük. De hiszem» hogy nem tudtak mindent, azonkívül bizonyos fokig megértem a forradalmi idők féktelen hangulatát, hiszen a német propaganda egy negyedszázadon keresztül demoralizálta és aknázta alá a néptömegek erkölcsi tartalékát, amellyel a kísértéseknek ellen tudtak állni. Mindezeknél a felsoroltaknál az anyagi szempontok szerepelnek. Tudomásul vesszük, hogy mindezektől megfosztották a katolikus egyházat és a katolikus hivőket. Az igazság alapján úgy érezzük, hogy nem szolgáltunk rá erre, és mást várhattunk volna, (Farkas Imre (kp): Botbüutetést!) a keresztény tömegek mégsem zúdultak fel a történtek miatt. Most azonban egy olyan ponthoz jutottunk el, amikor nem anyagi értékekről van szó, tehát még az a mentség sincs, hogy itt talán a kenyérküzdelem miatt hoznak rendelkezéseket és törvényeket, a kenyér miatt felejtik el azok, akik ma itt élnek, hogy életüket kinek köszönhetik. Most arról van szó. hogy meg akarják akadályozni — és itt már nem csak a katolikusokról, hanem a kálvinistákról, az evangélikusokról, sőt a hívő zsidókról is beszélek. (Derültség a szociáldemokratapárton.) — gyermekeinknek, a magyar ifjúságnak istenhivő neveltetését azzal, amit fakultatív hitoktatásnak mondanak. (Egy hang a kommunistapárton: Ezt maga sem hiszi!) de amiről nagyon jól tudják, hogy csak arra vezető út, hogy egy idő múlva azokat, akik önkéntesen taníttatják évi április hó 16-án, szerdán. 612 gyermekeiket vallásra, terrorral visszatartsák ettől. (Pászthory István (msz) gúnyosan: Dr. Ligeti Magda majd megtanítja a gyermeke-' ketl) T. Nemzetgyűlés! A lelki javaknak más a természetük, mint az anyagiaknak, a gazdaságiaknak. A lelki javaknak nem az a termé" szetük, hogy ha valaki megszerezte őket. azzal a többinek kevesebb jut; az a természetük, hogy minél többen szerezzük meg őket, annál több marad belőlük mindenkinek. (Gróh József (pk): Nagyon szép gondolat!) Minél több a jó ember, az istenes ember, annál nagyobb, annál jobban van biztosítva mindenkinek a joga é* a kerék — ne felejtsük el — a történelemben folyton forog. (Derültség a szociáldemokratává'

ton. — Szamay Lajos (szd): Fenyegetőzik?) A jogelviMígre mindig igen nagy szükségünk van, mert hol az egyik oldal, hol a másik oldal kerül alul. Ezért én azzal a kéréssel fordulok a nemzetgyűlésnek zsidó eredetű vagy talán most is zsidó tagjaihoz, hogy amint a keserves 1944-es esztendőben az Egyház, annak vezetői és hívei olyan nagy 'számmal, annyira küzdve, olyan kínok között — hogy milyen kínok között, azt csak azok mondhatják el, akik ebben a munkában benne voltak — odaálltak, odaálltunk a zsidó testvérek védelmére, most ők legyenek azok, akik ideállnak az ország lelki tartalékának, lelki kincseinek védelmére, az Egyház meillé, most már nem a földbirtokért, (Egy hang a kommunistapártról: Azt sirat.i'a!) hanem csak azért, hogy az Egyház gyermekeinek, híveinek, mindenkinek lelkiségét, isten-gyermek' ségét megvédhessük. , T. Nemzetgyűlés! Én számítok arra, — hiszen annyi megmentett embertársunk kedvességével, hálájával, nemeslelküségével találkoztunk azóta mindnyájan — bízom abban, hogy ez a negyedmilliós zsidó, lakosság, — felvilágosítva arról,^ hogy mi minden történt az ö érdekükben, és hogy a deportálás elkeiiülését Serédi hercegprímásnak, életüket pedig annak a sok szerzetesháznak és a sok keresztény családnak köszönhetik — nem is engedi meg azt, hogy a fakultatív hitoktatásról szóló törvényjavaslat idekerüljön, hanem amint a hercegprímás its előzetes direkt-tárgyalásokon érte el az eredményeket, úgy fogunk összejönni mi is zárt megbeszélésre, ahol szenvedélyek nem fűtenek, ahol nem gondolunk a nyilvánosságra, hogy megbeszéljük országunknak, nemzetünknek ezt a legvitálisabb, legdöntőbb kérdését, amely, mondhatom, sokkal jobban dönti el a jövőt, mint a gazdasági kérdések megoldása, bármily fontosak legyenek is azok. (Mozgás « kommunistapárton.) En tehát az egész nemzetgyűlésnek. de mondom, különösen a nemzetgyűlés zsidó és a zsidóságból származó tagjainak ajánlom szerető, igazságérző védelmébe ezt a nagy ügyet, a kötelező hitoktatást és a tankönyvkiadás szabadságát. (Taps a pártonkívüli képviselők és a szabadságpárt oldalán. — Egy hang a kommunistapártról: Vége a mesedélutánnak! — Parragi György (pk): Egyetlen férfi a nemzetgyűlésben!) Elnök; Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Ternay István! Ternay István (msz): T. Nemzetgyűlés! Az appropriáció tárgyalása egybeesik felszabadulásunk kétesztendős évfordulójával, önként adódik, önkénit kínálkozik tehát, »hogy mérleget csináljunk a demokrácia két esztendejéről,