Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
°°9 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947. uálni!) A miniszterelnök úr a csepeli munkásoknak azt a választ adta, amikor küldöttségben nála jártak, hogy nem szereti az ilyen felvonulásokat. (Némethy Jenő. (msz): A káposzta-felvonulásokat szereti!) Kérdem, miért nem szereti, ha a nép akarata megnyilvánul 1 ? A kultuszminiszter úr pedig leírt a főigazgatóságokhoz és ia) tanfelügyelőségekhez, nyugtassák meg az ifjúságot ezt a kérdést illetően. Miért kell megnyugtatni az ifjúságot? Nyilván azért, mert nem akarja, a többség nem alkarja, nem akarja ia< nép a fakultativ hitoktatást. Lelkiismereti szabadságról beszélünk, és ugyanakkor a kultuszminiszter úr beszédvázlatot közöl a főigazgatósággal, amelyet megküld a főigazgatóság az. összes iskolák igazgatóinak és elrendeli, tíbgy ezen és csakis ezen beszédvázlat alapján szabad, sőt kötelesek a fakultatív hitoktatás kérdéséről beszélni. Hogyan lehet lelkiismereti szabadságról beszélni? Hát ha valamelyik iskolaigazgatónak vagy tanárnak nem ez volna a meggyőződése 1 ? Hogyan lehet kötelezően előírni a lekiismereti szabadság hangoztatása melùeitt, (Némethy Jenő (msz): Ez a gondolatszabadság! — Ügy '. van! a szabadságpárton.) hogy csakis ezen, beszédvázlat alapján tarthatják meg az előadásokat, amiről talán jelentést kíván a kultuszminiszter úr. A kultuszminiszter úr különben a fakultatív vallásoktatásról szólva azt Ígérte, hogy majd azok, akik nem járnak hitoktatásra, erkölcstant fognak tamulni. MGróh József (pk): Ligeti Magda könyvéből!«^- Derültség a szabadságpárton.) Kérdezem, ki írja meg ezt az erkölcstant*? (Gróh József (pk): Majd a kultuszminiszter megírja!) Kérdezem, ki tudja az erkölcsi szabályokat mindenkire kötelező erővel megírni, amikor éppen a közelmúltban láttuk, mennyire változó az ember által meghatározott erköcsÄ jó vagy rossz. (Némethy Jenő (msz): Majd a doktori értekezését átadja neki.) De egyébként is előrevéti az árnyékát ez az erkölcstan dr. Ligeti Magda könyve folytán, amelyből éppen tegnap hallottunk szemelvényt. Ezzel a könyvvel kapcsolatban még csak azt szeretném megjegyezni, hogy ez a szociáldemokratapárt jelvényével ékesítve jelent meg a Népszava kiadásában a propagandaminiszterne'k jóváhagyásával. Nem volt sürgősebb dolga a propagandaminisztériumnak, mint erről a kérdésről tájékoztatni a nyolc- és tizennégyéves gyerekeket! De előreveti árnyékát ez az erkölcstan azokból az újságcikkekből is, amelyek nap-nap után napvilágot látnak. T. Nemzetgyűlés! Ilyenekkel fel lehet nevelni egy gátlásnélküli nemzedéket, de egy demokratikus gondolkodású nemzedéket nem. Azt sem értem, hogy miért demokráciaellenes a szegedi diákoknak a kötelező ; hitoktatás mellett való felvonulása és miért nem demokráciaellenesek a Mindszenty hercegprímás úr ellen való heteken át tartó tüntetések. Az egyik újság, a Képes Figyelő; amelyik a revolveres diákról hozott képet, a kép alatt címlapján ezt a felírást hozza: »íme a reakció kivitte az ifjúságot az utcára tüntetni a demokrácia ellen.« Kérdezem, mióta egyenlő a fakultatív hitoktatás a demokráciával? (Tetszés a .szabadság párton.) Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, hiszen azt a sajtó pro és contra megtette, csak pedagógus-szívem fájdalmát akarom kifejezni, hogy amikor egy évi április hó 16-án, szerdán. 590 márciusi ifjúság — talán éppen 48-as elődeinek a példáján lelkesedve — kimegy az utcára egy eszme mellett tüntetni, akkor gumibotokkal akarják helyreigazítani, meggyőzni az ifjúságot. Kérdezem, szabad volna ezt megtenni, mégha az az eszme rossz is? (Némethy Jenő (msz): A kultuszminiszter ezt helyesli!) Nem megnyerni kellene a helyes gondolkodásnak azt az ifjúságot? — örülni kellene annak, hogy egyáltalán annak az ifjúságnak, amely annyit csalódott a felnőttekben és amely végigélte ezt a borzalmas háborút, még vannak eszméi. Micsoda fájdalmas az, amikor apákat vezényelünk az ifjúsággal szemben. T. Nemzetgyűlés! Félő, hogy ez az ifjúság, amelyik így találkozott a demokráciával, hogy amikor egy eszméért lelkesedett, akkor gumibotokkal verték szét, amikor íegyelmezetten felvonult, akkor szétverték, (Némethy Jenő '(msz): A kultuszminiszter helyesli!) mondom, félő, hogy ez az ifjúság, amely lelkesedése közben így találkozott a demokráciával, ennek a demokráciának nem lesz a híve. De ha csak egy kicsit is túlnézünk a határokon, akkor mindjárt meglátjuk azt is, hogy mennyire éppen keresztény és vallásos irányban van megerősödés. Mutatják ezt az országok keresztény kormányai. Amikor Japánban Krisztus király ünnepét ünnepelték, a körmenetben a megszálló hatalmak magasrangú tisztjei vitték a baldachint az oltáriszentség fölött. Csak a minap hallgattuk az orosz rádióban, hogy a 'feltámadás ünnepén százezrek es százezrek tolongtak a templomok körül. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nem az egyházat féltjük, mert hiszen az egyház eddig minden sírásóját eltemette, de igenis féltjük a demokráciát ettől az antidemokratikus szellemtől és ennek megnyilvánulásaitól. Itt kívánok Losonci egyik képviselőtársunk megjegyzésére válaszolni. Azt mondotta képviselőtársunk, hogy a demokrácia első számú ellensége nem egyszerűen a reakció, hanem a klerikális reakció, a demokrácia harcát tehát elsősorban ellene kell vezetnünk és megvívnunk. T. Nemzetgyűlés! Valójában a,demokrácia első hirdetőié és tanítója a kereszténység meg : alapítója, Krisztus volt, aki maga is kétkezi munkásember volt, akT tanítványait., az egyszerű kisemberek köréből, a halászok köréből válogatta ki, a jó hírt, az evangéliumot a szegényeknek hirdette, — ezt az örökségat azután tőle az egyház vette át — s ő volt az, aki először nevezte az embert testvérének s aki az embert nemzetiségre, rangra, osztályra való különbség nélkül egyenlőnek mondotta, de nemcsak mondotta és tanította ezeket az elveke 1 , hanem igenis cselekedte. Az egyház nyitotta meg kapuit a szegények előtt a legmagasabb állásokig, hisa»n meg rabszolga pápa ás volt. rabszolgasorból papai székig emelkedhetett valaki: Sze^t CaLlixtus személyében. De a mi magasraimú egyházi méltóságaink közül is sokan szegénysorból kerültek ki, így Csernoch, aki halálos ágyán Klebelsbergnek azt az örökségét hagyta: hirdesse mindig, hogy ebben' az országban, ahol egy tót napszámos fia az ország első zászlósura lehetett, nincs és nem is volt soha nemzetiségi elnyomás! Serédi Juszt i ni á.n mint mezítlábas gyermek postát hordott. Simor hercegprímás egy csizmadia fia volt. Vas/.ary Kolosról tréfásan azt mondották, hogy puttonyban született, mert egy szőlőmunkás napszamos gyermeke volt.
