Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-122
573 A nemzetgyűlés 122. ülése 1947. évi április hó 1.) én, kedden. 574 heure lejlodött. annak ők voltak elsősorban » napszámosai. És hogy élő emberről, élő inwznienyről emlékezzem meg, a zircieknek egyik dunántúli birtoka, amelyet Hagyó Ko vacs Gyula, egy egyszerű számtántanár igaztfat>tt évtizedeken keresztül, a mezőgazdasági Kultúrának olyan csimborasszójára emelkedett, hogy joggal voll bámulal tárgya tfcfész Európában. T.:,^ az ! Magyarországon évszázadokon keresztül az állam és az egyház egy egységei alKototi. Az egyház képviselte az állam kulturálls letét, nein mint a magáét, hanem mint a nemzetét- A római katolikus egyházban ennek katolikus jellege és magyarsága soha el nem Különült, az mindig .'«v egységei alkotott. S> uasem gyengítette, iianem mindig támogatta egymást. .Ezer esztendőn keresztül gyakorolta a római katolikus egyház az 5 iskoláiban a tehetségkutatást, azi a müveletet, amelyet néhány evvel ezelőtt vezetett he nálunk a kultuszminisztérium s amellyel olyan nagyra voltunk. ^nnek a tehetségkutatásnak volt az eredméJjve az, hogy a katolikus egyház az ő iskoláiban mindig meg tudna találni azokat a szellemi erőket, amelyek szükségesek voltak az ország jgazgatásához és az államélel vezetéséhez. Ebben a vonatkozásban a lehető leginesszcbbnienő demokrácia jellemezte a katolikus egynazat. Nem volt számiiásha vehető körülmény az, hogy valaki magyar volt-e vagy más nemzetiségű, hogy katolikus volt-e vagy református vagy zsidó, (Pászthory István (msz): Hogy Szegény volt-e vagy gazdag!» kivétel nélkül niegtaláltu ;i maga érvényesülését. , Elég legyen itt csak a magyar történelem'r°k egyik legnagyszerűbb alakjára, Fra'knói Vilmosra hivatkoznom, aki zsidógyermek léJere a katolikus egyházon keresztül lett nagy történetíróvá, vagy Pázmány Péterre, aki pro testáns gyermek volt s a katolikus egyház eni j°in nemcsak magyar, hanem európai vonatkozásban is n így tekintélyre emelkedett. T. Ház! Amikor néháuv évtizeddel, talán Kettővel ezelőtt az oxfordi tudományegyetem Meredi Jusztiniánt. falusi cserepesmester tizedik sryermekét díszdoktorrá avatta, Edennel, az angol külügyminiszterrel és még két világF^û tudóssal együtt Serédi Jusztinián meg köszönte az ő díszdoktorrá avatását és azt jnondotta. különös köszönettel tartozik az oxfordi tudományegyetem tanácsának ezéri a kitüntetésért, mert hiszen őt egy anglikán egyel em avatja díszdoktorává, őt, a magyar szer z etc&t és kardinálist, 'de megköszönte azért is. m ert abban az időben «*ndVvdl Mirlódásos Í°-t a politikai érintkezési felület, Anglia és Magyarország között. Az oxfordi egyetem l 'ektopa erre azzal válaszolt, hogy az oxford egyetem mély hódolattal hajtja meg összss Jelvényeit Serédi Jusztinián magyar tudós Személye előtt és amilyen mértékben mee-tiszl elv e érzi magát Serédi .Juszf.'iuiáu ezzel a kitüntetéssel, ugyanolyan mértékben találja az egyetem tanácsa megtisztelve önmagát és Jj oxfordi egyetemet, éspedig azért,- mert Sej' e( li Jusztinián személyéhen a világ egyik le gnagyobb tudósát tisztelte meg. Es sem a tt ?litlkai súrlódási Felületek, sem az angol kil 'alyi korinánv tefezése vagy nemtetszése, nem determinálhatták az egyetemei (elhatározása ban. 0 T. Ház! Ahhoz, hogy a pannonhalmi ^Jzent Benedek-rend a kiválasztást ilyen módon gyakorolhassa s hogy fel tudjon nevelni embereket ilyen méltóságra és a tanulás ilyen magaslatára, mindenesetre vagyonra is volt szükség és az egyház — mondom — ebben a vonatkozásbaíi sohasem volt tekintettel arra. hogy ki honnan származik. A legteljesebb demokráciát képviselte az a Vaszary Kolos, aki egy szűcsiparosnak a gyermeke volt, az a Vaszary, aki egész életén keresztül minden vagyonát a szegényeknek osztotta szét és aki annyira hordozta magában a demokrácia szel" lemét, hogy ő volt az egyetlen ember, aki a koronás királyt minden ünnepélyes alkalomkor te-nek szólította. Amikor ez először megtörtént, a bódeni tótól egészen a galíciai határokig felhördültek, hogy hogyan meri ezt megtenni egy magyar csuhás szerzetes? Ö azonban következetes maradt és mindig té'nek szólította a királyt. Vagy ott van Csernoch János, aki egy szakoleai tót napszamosnak a fia volt. Ezek a padok nagyon sokat tudnának mesélni axról, hogy mennyire kezében tartotta a magyar politikát, mennyi bölcseséggel. türelemmel és megértéssel irányította; de nemcsak magyar vonatkozásban emelkedett jelentőségre, hanem világviszonylatban is. amikor kardinál ; s lett(Pászthory István (msz): TJgy van!) T. Ház! Csak egy-két mondattal térek ki a török hódításra. amiko,r minden elpusztult; elpusztult az állarnélet: azi lehet mondani, szétszaladt és elpusztult a nép is és újra kellett kezdeni Magyarországon az életet. Ezt a munkát egészében és tökéletesen a katolikus egyház és annak szerzetesei végezték el. Amikor tehá; a miniszterelnök úr azt á zárókövetkeztetést mondja az egyház ezeréves működésével kapcsolatosan, hogy a latifundiumokból nem volt az egyháznak haszna. (Némethy Jenő (msz): Honnan tudná azt?) erre azt mondhatom, hogy az egyháznak haszna valóban nem volt; nem is lehet itt olyan haszonról szó, amelyet el lehet könyvelni vagy pedig meg lehet mérni a kalmáréi et mérlegén, de mindaz, ami ebben az országban ezeresztendőn keresztül hitéletben, kultúrában, tudásban, erkölcsi vonatkozásban, művészetben, művészi alkotásokban létrejött, legnagyobb részben, és nyolcszáz esztendőn keresztül kizárólag a római katolikus egyháznak volt köszönhető és mindez annak réven valósulhatott meg, hogy a római katolikus egyháznak volt vagyona. T. Ház! Most bátorkodom rátérni arra, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy Magyarországon ő és kormánya minden vonatkozásban tökéletesen biztosítja a vallásszabadságot és tőle távol áll az a gondolat, hogy az egyháznak szabad működését bármilyen vonatkozásban is akadályozza. En teljes mértékben meg vagyok arról győződve, hogy a. miniszterelnök úrnak egyénileg ez a meggyőződése, de a mi korunknak az a nagv tragédiája, hogy lényegében nem egyéb, mint erőszak az ember szelleme ellen is, és ennek egyik megnyilvánulása az, hogy végeredményben mindig mást teszünk, mint amit mondunk. Ezt a szomorú jelenséget látom megvalósulva abban az ellentétben, amely a gyakorlati élet és a miniszterelnök úr említett megnyilatkozása között fennáll. Bátor vagyok ugyanis megkérdezni : lehet-e vallásszabadságról szó akkor, amikor a keresztény vallásfelekezetek minden vagyonát elvették? Azzial természetesen Tisztában vagyunk, hogy nem azért vették el iái keresztény egyhá
