Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-122
575 A nwmeigyfîléë Î22. iilcse 19Í7 z&k mezőgazdasági ingatlanait es t'rdöit ègyelőre minden megváltás nélkül- (Gyurkovits Károly (szd): Mindenkiét elvették, akinek volt'.f mintha azokra szükség lett volna ;l földbirtokreform céljára, mert hiszen olyan óriási területek szabadultak fel, ho;rv az egyházi birtokokra semmiféle v.matkozá -.Lan nem lett volna szükség. Nagyon jól tudjuk, hogy a debreceni tanáeskozások"' 7 alkalmával történi is felszólalás olyan irányban, hogy ezt ne tegyük, ne ve gyük el a szerzetes rendek birtokai. Vájjon mi lesz azzal a Pannonhalmával, ibová mía ie elvisszük minden külföldi vendégünkéi azzal. hogy nézd, szemléld a (magyar kultúrái, amely itt kézzelfoghatólag. szemmel láthatólag meg van testesítve?! Nemi azért vették el az egyházi vaigyont, mert az a magyar nemiek kel lett, hiszen a magyar nép azt nom hinta felvenni, — m megközelítőleg sem hozza ma az ;' föld azt a termést, amelyet korábban hozott ' — hanem el kellett venni ezt a. vagyont azért. hogy leterítsék az egyháznak azokat az erkölcsi erőit, nmelyekkel támogatta a hazát. (Slachta Margit (pk) : Ez a valóság!) Az volta cél. hogy hűljön ki a hitélet, hogy apadjanak el azok a források- (Gyurkovits Károly (szd): Miért?) amelyekből a magyar katolikus egyház és a szerzetesrendek fenntartották az iskoláikat, mert egészen bizonyos, hogy ha ezek az erkölcsi erők elhalnak, akkor nem a keresztény világnézet fog megerősödni, baueni az az ateista világnézet- amelyről szólottam. (Gyurkovits Károly (szd) : Sok hasznunk nem volt a huszonötéves »nemzeti és keresztény« irányzatból. — Perr Viktor (kg): Csak huszonöt évet lát? Ezer évet neun lát? — Gyurkovits Károly (szd) közbeszól. — Efjy nana a kommunistapárt soraiból; Annál rosszabb, ha ezer évig tartott!) Mi az eredménye az egyházi vagyon tolá ÜK elvételének 1 ? A templomok romokban vannak és hatalmas, monumentális épületek, amelyek a művészet nagyszerűségeit, foglaltaik magukba, talán egy-két év múlva odajutnak, oblova az Árpádnkori esztergomi romrík jutottak, hogy csak egy-két boltív és egy-két falfestmény maradt belőlük, és unokáink már csak ezekhez fognak zarándokolni, mint a magyar , művészeti alkotás nagyszerű, de még megmaradt romjaihoz. Mi van az iskolákkal? A célzat az, hogy a felekezeti lislkolákat lehetőleg meg kell szüntetni. Amikor olyan nagyon nagy súlyt kívánunk helyezni a népoktatásra, ebben a vonatkozásban egészen «szomorú tünetekkel állunk szemben. Amikor az adózást, annak égés/ íviutezerét megváltoztatta) a pénzügyi kormányzat és mássá lett ia földadó, a házadó és a kereseti adó, amelyek után a vallásfelekezetek ki tudták vetni egyházi adójukat és Lehetségessé vált ennek együttesi adókezelésbe való vétele, ez az adókivetés az új pénzügyi rendszer «mellett egészen lehetetlenné vált. Az egyházközségek, amelyek fenntartották iskoláikat, nincsenek abban a helyzetben, hogy kivessék az adóikat, ezért az iskolák romokban vannak; vagy ha nincsenek is romokban, nem áll az egyházközségek száimára semmi néven nevezendő anyagi eszköz rendelkezésre, hogy fenn tudják tartani azokat az elemi iskolákat, végeredményben az egyetemes kultúrát (Gyurkovits Károly (szd): Majd az állam fenntartjat Jó helyen lesz! — Nyirjessy Sáttdor (kg): Dehogy tartja fenn! évi április hó lö-étt, kedden. 5Ï6 Nincs az államnak ahhoz ívénze. iiogv fenn tartsa t) T. Nemzetgyűlés! A magyar jognak egy kardinális tétele az volt, hogy a kegyúri kötelezettségterheli az ingatlant és attól el nem választható. Ezt a kötelezettséget mindig mindenki teljesítette Magyarországon, még a zsidók is, legtöbbször örömmel. Amikor pzonban, az állam, átvette a birtokokat, ezeknek a kegyúri kötelezettségeknek teljesítését megtagadta. Hiába mondotta ki a magyar Kúria, hogy az államkincstár mint jogutód, felelős a jogelőd tartozásaiért; hiába írt át ;i miniszterelnök úr a kultuszminisztériumhoz, hogy a Kúria által kifejtett jogelv alapján most már tegye ítélkezés tárgyává azokat a jogeseteket, ahol egészen a. porig földi szegénységben élő plébánosok kérik járandóságaik megítélését» (Nyirjessy Sándor (kg): Meg felekezeti tanítóK — de legfőképpen tanítók, mint ahogyan az igen t. képviselő úr mondja — ezeket a járandóságaikat nem kapják meg. Én még azt is megérteném« hogy nem kapják meg ezt a járandóságot, de hogy a kultuszminisztérium, amely ályen vitás kérdésekben legfőbb ítélő bíró, nem gyaikorolja az ítélkezés jogát, tehát az ilyenirányú panaszoknak nincsen bírája, ezt — azt hiszem — sem a jog, sem az erkölcs, sem a demokrácia tiszteié« t étiek nem lehet nevezni. Amint az előtbb mondottam, a vallásszabadság lényegében a, szabadságjogok csokra. Vájjon lehet-e szó a tanítás és tanulás szabadságáról akkor, amikor elveszik a tanítómestereknek, a szerzetesrendeknek és az egyháznak minden vagyonát, amikor lehetetlenné teszik a templomok összeomlása miatt a hithíroetést és iaa iskolák tökéletes elpusztulása miatt az elemi ismeretek tanítását? T. Ház! Ezek akut kérdések. Most szükségesnek tartok felhozni egy tételt, amelyet mindig, minden időben katolikus képviselők, mint állandó és permanes sebet a törvényhozás elé tártak» és ez a Pázmány Péter Tudományegyetem helyzete. Ezt az egyetemet ,— mint mondottam — Pázmány Péter katolikus forrásokból alapította és katolikus forrásokból dotálták. Ennek az egyetemnek lényegében katolikus egyetemnek kellene lennie, de hol többé, hol kevésbbé, hol majdnem száz százalékig eltér a katolikus vonaltól. Ha ma megvolna az az egyházi vagyon, amelyet elvettefkj, semmi akadálya sem volna, hogy ezt az egyetemet az állam adja át a magyar katolikusoknak, akik a nép <>3%-át teszik ki. (Perr Viktor (kg): Többet!) Adja át pedig azért, mert hiszen — ahogyan ezt a szegedi egyetem átiratából tudjuk — minden egyetem és így a Pázmány Péter Tudoimányeigyetem is, összes tudományos intézeteivel és kísérleti állomásaival együtt valóban mizerábilis helyzetbei van. Épületei háborús károkat szenvedtek, berendezései elpusztultak, elhasználódtak, a tanszékek, de különösen a segédtanári állások nincsenek betöltve, kétezer orvostanhallgató mellett egy pár aszszisztens áll számos tanszéken egy-egy > professzor rendelkezésére, az anyagi dotáció a lehető legmizerábilisabb, a kísérletig intézmények egyálfcaüán nem jutnak semmi fedezethez- (Pászthory István (msz): Ezért nem ismeI rik el a diplomáikat külföldön!)
