Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-122
571 A nemzetgyűlés t$2. ülése Í947. évi április hó 15-én, kedden. amint ezt átéljük, akkor erre valóban neun tudnék jobb kifejezést használni a gyermekszobámak annál -a közismert kifejezésénél: anyám, én neim ilyen lovat akartam. T. Nemzetgyűlés! Ami a polgárnak kormánya iránti bizalmát illeti, annak alapja áz, hogy a kormány mennyiben viseli gondját népéneik és mennyiben nyújtja azokat az elemi szabadságjogokat, amelyek közismertek és nem szorulnak felsorolásra. Az kétségtelen, hogy az ember élete, amióta a földön van. sohasem állott egyébből, mint állandó harcból ezekért a jogokért, de amikor ezeket a szabadságjogokat a múlt esztendőben iaz 1848-as törvények szabadságos kertjéből átültettük a múlt évi T. törvényeikikbe, akkor azon a véleményen voltunk, hogy most ezek a szabadságjogok ebben az íu kertben állandóan májusi napfényben és májusi harmatban fognak fürdeni. Akkor nem gondoltuk azt, ami bekövetkezett, hogy ezek a szabadságjogok olyan súlyos sérelmeket fognak szenvedni» mint amilyeneket most már egy esztendőn keresztül átéltünk, sőt nem egyszer e szabadságjogoknak keserves arculveretését kellett megszenvedni. (Ugy van! TTpy van! a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Távol áll tőlem annak gondolata, hogy ezeknek a szabadságjogoknak egyenkinti sérelmét előadjam. Ezek a szabadságjogok mind kórházban feküsznek és egry kórházi rendelő-orvosnak előadását végighallgatni, hogy milyen betegek, mit panaszkodnak: valóban nem volna kellemes. (Nagy Vince (msz): Jó azt. hallani!) Éri pusztán As kizáró lag egy szabadságjoggal, és pedig a vallásszabadság kérdésével fogok foglalkozni, amely lényegében e szabadságjogoíknak egész csokrát magában foglalja. (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) Foglalkozni kívánok vele éppen azért, mert ezt egyrészt aktuálissá tes.zi a fakultatív hitoktatás, de másrészről azért is, mert ezzel a kérdéssel a miniszterelnök úr egészen kimerítően foglalkozott. -A miniszterelnök úr kijelentette: távol áll tőle annak; gondolata, hogy ellenséges cselekményeket kívánjon elkövetni az egyházakkal szemben; semmi vonatkozásban nem akarja gyengíteni a magyar népnek Istenbe vetett hitét, még kevésbbé akarja meggyengíteni azt a nemes erkölcsi kapcsolatot, amely a polgár és az ő egyháza között fennáll, (Nagy Vince (msz) gúnyosan: Szép tőle!) az egyház szabadságát tökéletesen kívánja biztosítani, semmi akadályt sem kíván.emelni az egyház tagjainak működése ellen, mert úgy az egyháznak, mint papjainak tevékenységét az országra nézve áldásosnak tartja, különös nyomatékkal hangsúlyozta ki, hogy semmi vonatkozásban sem kívánja az országot kormányzatával az istentelenség' világa felé vezetni és légióként nem akarja materialista irányba terelni az ifjúság neveléséit. (Nagy Vince (mez) gúnyosan-: Milyen szerény a kormány!) Használta a miniszterelnök úr azt a kifejezést i», hogy amiképpen á katolikus egyháznak nem volt haszna a latifundiumokból, éppen úgy nem lesz haszna abból sem, ha a fakultatív hitoktatást mereven ellenzi. T. Nemzetgyűlés! Az a mondat, hogy az egyházinak nem volt haszna a latifuudiumokbjól, végeredményben az egyház ezeréves^ műÜödéaének bírálata volt és annak Olyan értelmezést is lehet adni, hogy ezekből a latifundiumokból senkinek sem volt haszna, még a/, egyháznak sem, s ezért a miniszterelnök úrnak ezzel a. mondatával kénytelen vagyok bizonyos mértékig foglalkozni. Vájjon miért kapta a katolikus egyház ezer évvel ezelőtt azt a földmennyiséget, amelyet két év előtt tőle elvettek? Azért, mert a korabeli magyar államhatalom nem tudott mit csinálni azzal a földdel. Most, amikor ötmillió hold földet szétparcelláztunk, most is, hogy ez' megtörtént, azt látjuk, hogy ezzel a földdel nem tudunk semmire sem menni, hanem kell ott létesíteni szövetkezeti szervezetet és annak élére tenni egy központot, egy nagy pénzintézetet és szövetkezeti kamarákat, hogy valami módon azt a földet művelni lehessen és hasznossá lehessen tenni az országra nézve. Ezer évvel ezelőtt tehát az államhatalom azért adta az egyháznak azt a földet, hogy azon kultúrát teremtsen. És az egyház megfelelt ennek a rendeltetésének. A föld jövedelméből templomokat létesített, amelyek részben még ma is állnak és művészeti nagyszerűségükkel csodálatot keltenek nemcsak a magyarság, hanem az idegen kultúrnemzetek fiaiban is. A katolikus egyház annak a vagyonnak a jövedelméből az iskolák legkülönbözőbb fajait létesítette. Hétszáz esztendőn keresztül nem volt más iskola Magyarországon, csak kizárólag olyan, amit a katolikus egyház^és a. szerzetesrendek létesítettek. És azután isaz iskola talán 80—90% erejéig kizárólag az egyház kezében volt és annak jövedelméből tartattak fenn air. nak összes intézményei. Pannonhalma, Jászó. Zirc Csorna megtestesítői annak a magyar kultúrának, amely ezer esztendőn keresztül kifejlődött és amely legnagyobb részben az egyház és a szerzetesrendek működésének volt a gyümölcse. Ezek a szerzetesrendek létesítettek könyvtárakat, múzeum oka ti és ma is kizárólag az ő intézményeikhez, levéltáraikhoz és könyvtáraikhoz kell fordulnia annak, aki un 1 «- akarja államtani Magyarország történelini'nek igazi fejlődését. Amikor száz évvel ezelőtt olyan nagy je lentőségre emelkedett a középiskolai oktatás, az is egészen a magyar szerzetesrendek kezében volt letéve. De ezenkívül Pázmány Péter, az esztergomi érsek alapította meg a róla élne vezet\\ egyetemet is, és utódai az egyházi vagyonim! dotálták ennek az intézménynek a fennállását és tették lehetővé működését. És a vér nem válik vízzé, mert akkor ezer esztendőn keresztül az eervház kezében volt a népoktatás és a középiskolai oktatás, most az elmúlt esz tendőbcn Csepel munkásai is a pannonhalmi rend tanárait hívták meg gyermekeik oktatására. Lehetetlen meg nem emlékezni a Pálosok rendjéről, amelyet annakidején megszüntetett II. József, amely évszázadokon keresztül nemcsak Magyarországon, hanem Dalmáciában. Stájerországban, Csehországban. Lengyelországban is olyan kulturális életet teremtett, olyan építészeti alkotásokat hozott létre, amelyek ma is hirdetik a Dalmát-parton, Grác környékén, Lengyelországban, vagy Olmützbcn azt a magas barokkművészetet, amelyet a Pá' losok reprezentáltak nemcsak Magyarországon, hanem általában az osztrák-magyar monarchiában. És nem voltak utóisók azok a gazdasági eredmények sem, amelyeket ezer esztendőn keresztül az egyház elért, mert hogv a mezőgazdaság oly magas fokra fejlődött, mint ami-
