Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-122

m À nemzetgyűlés 122. ülése 1.047. évi április hó 15-én, kedden. 570 tapasztalaitok azt bizonyítják, hogy 1500 óta, e directoire korszakát leszámítva, egyedül Svájcnak volt módjában fenntartani semlegességét. Mi végeredményben, geopolitikai szemPontból nagyon kényes helyen, a fajok nagy vízválasztó vonalában vagyunk, ahol ß aemlegességet nem deklarálhatjuk. Látjuk, hiába deklarálta az 1930/31. évi londoni konferencia Belgium semlegességét) végeredményben ai Népszövetség ellenére a semleges Belgiumot a Porosz csizma kétszer is letiporta és legázolta. Sajnos, ez nekünk nem reálpolitikai tézis, hajiam csak olyan valami, amiről legfeljebb álmodnunk szabad, fin ezt ilyen álomnak minősítem. De éppen azért, m/ört reálpolitikát kell jolytatnunk a külpolitikában, nem tartom helyesnek azok ábrándozását sem, akik azt mondjak, hogy Magyarországot fel lehet kínálni a ^huiichill-fétle •elgondolása egyesült államoknak. f Ez az elgondolás ma szovjetellenes célt szolgál. Magyarország öngyilkosságot követne e

l abban ia& esetben, ha bármilyen szovjetellenes konstrukcióhoz és kapcsolathoz odaszegődnék csatlósnak. (Ugy van! Ugy van! a kisQazdorpárl és a szabadságpárt oldalán.) Xe künk Európa szellemi egységét kell mindig magunk előtt látnunk, ebben a ezellemd egységben kell élnünk és az egyetlen reálpolitikai út, amely a magyar függetlenséget nemzetközi jogilag is biztosítja, az aa út. amelyet Gyöngyösi külügyiminiszter jelölt meg a minisztertanácshoz tett előterjesztésében, amikor ja minisztertanács engedélyét kérte' arra, hogy , megindíthassa a lépéeekei az Egyesült NemI zetek Szervezetébe való felvételünk ir^nt. (Taps a kisgazdapárton és a pártonkirüliek csoportjában.) Ez a reálpolitika útja. és önmagammal jutnék ellentétbe, bár nnvst is of side állásban állok, hiai nem vállalnám a fele lősséget mindazért, amit a kormány, elsősorban Nagy Ferenc miniszterelnök, de a koalí eió» pártok is a kormányzáson belül elvégeztek az elmúlt év alatt és ha az apprópriácios törvényjavaslatot nem fogadnám el. A javaslatot elfogadom. (Nagy taps a kis. uazdívpárton és a pártonkívüli képviselők csoportjában. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Hegyesi János jegyző: Glroh József! Gróh József (pk): T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) A miniszterelnek m úr részletes expozéjában tüzetesen 'beszámolt immár második esztendeje tartó kormányzásáról és az elért gazdasági eredményekről, amelyek előttünk is ismeretinek. (Állandó mozgás. — Hegymegi Kiss Pál (msz): Halljuk!) De részletesen vázolta ,

a jövőbeli reményeket is és reális megítélése* szerint úgy taltallta. hogy & gazdasági viszonyok úgy fogniak javulni hazánkban,, hogy már a legközelebbi időben abban a helyzetben lesz a kormány, hogy az ögyels tárcáknak jelentékenyen nagyobb juttatásokat fog tudni adni. Ez nyilván azt jelenti, hogy a miniszterelnök úr remein az adóbevételek jelentékeny .szaporodását. A gazdasági élet mai isivára ágában felette megnyugtatók egyrészről az eredmények, másrészről a miniszterelnök úrnak remléaiyei. Miot

a beszédét elmondta, az újsághírek szerint 510 darab «mozdonyt kaptunk az Egyesült Államoktól, valamint két tekintélyes bankunk revén 6—7 milliós pamutbitëlt. Bizonyos, hogy az ilyen tételek jelentékenyen előbbre viszik gazdasági életünket, amit különös örömmel ós megnyugvással kell fogadni. Mégiis egészében véve ugy kell megítélnem a miniszterelnök úr hosbzú beszédét,- hogy annak lényege nem a gazdasági kérdések fejtegetése volt, _ a gazdasági kérdések nálunk mindig ;) politika után következnek — hanem inkább a törvényhozás politikai «zcmléleite. Ebben a vonatkozásban a miniszterelnök úr ama véleményének adott kifejezést, hogy ,a törvényhozásban a reakció vert fészkel, a reakció erősödik és arra, törekszik, hogy megbuktassa, a kormányt, miértis e reakciós erőkkel szemben radikális eszközöket helyezett kilátásba. A törvényhozás politikai tevékenységének lényegét én másképpen ítélem meg. Az a véleményem, hogy itt nem'ia mai demokrácia van ellentétben a tegnapi vagy tegnapelőtti reakcióval. Miként az egész világon mindenütt két világnézet áll egymással szemben, éspedig az ateista és a keresztény világnézet, amely utóbbiról az* előttem szólott képviselő úr oly szépen megemlékezett. Ugy látom, ennek -a két világnézetnek megnyilvánulását és nem a reakció kibontakozását szemlélhetjük itt. Az egyik oldalon van äz ateizmus, a másuk oldalon a keresztény, hívők sokmilliós tábora. Az egyik oldalon van a marxizmus, a másik oldalon a magántulajdon híveinek, mondjuk, nehezen mozgó csoportja. Az egyik oldalon vannait a kommunisták, a maguk rendkívül eredményes, gyorsan cselekvő, új harci eszközök kel dolgozó rendszerével, a másuk oldalon a magyar nép számos milliói, iakik azonban még abban a helyzetben sincsenek, hugy a világnézeti felfogásokról értesüljenek, mert hiszen vezetőiknek sajtó vagy rádió nem áll rendelkezésükre. Éppen azért én abszolúte nem tudnám fel találni itt a Házban a reakció nyomait. Vagy ha volna is ilyen, az olyan jelentéktelen tényező, amelyre azt mondja a római jog, hogy minima non curat praetor. Szúnyogból nem érdemes elefántot csinálni. Mi, akik az idősebb korosztályhoz^ tartozunk, semmi vonatkozásban sem kívánjuk vissza az elmúlt évtizedek politikai rendszerét, sem a nyilt választásokat, sem az ott végbeimient telekvásárlásukat, még kevésbbé azt a gazdasági rendszert, amely 1931-ben a bankzárlathoz vezetett, amely óriási károkat okozott a nemzetnek és amely éppen úgy el; kerülhető lett volna, mint a múlt esztendei infláció, amelynek kárai még nagyobbak voltaik. De ha 'abban az időben volt erőnk megmondani a véleményünket és eltűrni azt, hop

7 végigkardlapozza a honvédség és a csendőrség azt a közönséget, amely a választások alkalmával például mellettünk akart szavazni, most sem szűnt meg politikai önállóságunk és ha abban az időben, a szabadságjogok erős elnyomása idején és a gazdasági nyomorúságnak sok tekintetben a kormány imnködésére visszavezethető kifejlődése idején volt erőnk megmondaná a magunk véleményét, akkor ezt most is meg kell tennünk- (Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Áll pedig a véleményünk abból, hogy abban az időben sem volt minden rossz, de most sem minden jó. (Nagy Vince (msz): Bizony nem! — Pászthory István (msz): így van!) És ha abban az időben a szabadságjogoknak és a gazdasági életnek egy jobb korát reméltük és ha nem is annak az időnek természetes folyományaként ugyan, de nagy törésekkel részünkül jutott a mostani időszák a szabadságjogoknak oly nagy volumenjével,