Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-122
$67 A, nemzetgyűlés 122. ülése 1!tí? ellenségének nyilvánítottak (Andrássy Dániel (kg): Szó sincs róla!) s aikinek ezen a címen kiütötték kezéből a tollat. Ezekro az egyéni »érelmékre nem térek ki; nem is érdekes ez, megmondottam véleményemet Ű bevezetésben, meigmondtam, hogy mi a felfogásom minderről. Csupán azt szeretném megmondani, hogy aki a demokráciát bírálja, az még nem a demokrácia ellensége. Mi nem a demokráciát bíráltuk a sajtoltán és népgyűléseken, hanem •a •demokráciának bizonyos jelenségeit, amelyek ;i demokráciát lejáratiak é9 diszkreditálták. {Úgy van! Taps a szabadságpárton.) Mi nem a demokratikus rendőrséget támadtok, hanem ennek a rendőrségnek egyes olyan tagjait, •akik igenis, viszaéltek a majïuk hatalmával (Ügy van! a szabadságpárton.) és akiknek köszönhető, hogy sok helyen a tömegek bizalma megrendült a demokráciában. (Űüy ran! a szabadságpárton.) Es kérdezem, vájjon ki a demokráciának nagyobb ellensége, az-e, aki jóhiszeműen, se" gítenitakarásból, azért, (Kovács István (kp): Csak a jóhiszeműséget vonjuk kétségbe!) hogy ez a demokrácia megerősödjék, bírál, avagy az, aki az ilyen túlkapásokat, hatalommal való visszaéléseket elköveti,^ meglapul egy pártban és azt hiszi, hogy ezáltal büntetlenséget élvezhet? (Ügy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton. — Jármay Gyula (msz): És nem bírja el a bírálatot!) A magam részéről az a felfogásom, hogy nem az járatja le a demokráciát aki bírál, mert a bírálat szabadsága a demokrácia lényegéhez tartozik. (Ügy van! Ügy van! a a szabadságpárton és a pártonkívülieknél. — Pászthory István (msz): Enélkül-nincs demokrácia!) Ezt elsősorban Rákosi Mátyás ismerte el, kecskeméti beszédében, amikor — nagyon helyesen — követelte a kommunistapárt számára ia koalíción belül is a bírálat szabadságát Ha mi, amíg bent voltunk a koalícióban, néha bizonyos jelenségekre rámutattunk, nem a koalíciót támadtuk, mert a koalíciónak most is, amikor a koalíción kívül vagyok, meg vagyok győződve a történelmi szükségességéről és legnagyobb elismerésem illeti meg azokat jí pártokat, elsősorban a kisgazdapártot, amelyek ennek a koalíciónak a fenntartásáért olyan nagy, sokszor megalázó áldozatot hoztak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárton és a nártonkírüliéknél) De végeredményben a bírálat még nem azt jelenti, hoqry ellenségei vauvnnk a demo kráeiának. Éppen ellenkezőiéi*-: mi vagyunk a barátai, mert ezt a demokráciát meg akarjuk tisztítani a fojtogató levegőtől. A demokráciának azok az ellenségei, akikről Szakasits Árpád beszélt nagykanizsai beszédében, akiknek három- wártigazolvány is van a zsebtikben, (Ugy ran! a szabadságpárton.) akik három helyen keresik érvényesüle süket. (Pászthory István (msz): Biztosították magukat!) biztosítják magukat és három tóra La tesznek, hogy azon a lovon, amely a végén befut, az ő nyomorult anyagi érdekeiket biztosítsák, (voie ran! Cgy ran! Élénk taps a kisgazdapárton és a szabadságpárton, valamint a pártonkívülieknél.) Megbízhatóbb demokratáknak tartom az ihen hárompártigazolványos »demokratá«-nál azt, aki igenis nyíltan kiáll és nyíltan meg mondja a maya' véleményéi akkor is, ha eset-, leg egynek', másnak, egyik vagy másik pártnak nem tetszik, mert végeredményben nem az ilévi április hó 15-én. kedden. 568 lető pártokat támadja, hanem azokat a jelenségeket, amelyek a demokrácia ártalmára vannak. (Pászthory István (msz): Es nem egy párt a demokrácia! — Vásáry József (msz): A pártok még nem mindenhatók talán? Nem futottunk odáig!) Nem tartom reakciósnak, igen t. Nemzetgyűlés, azt sem, aki ezt a szót. hogy »keresztény«, ki meri mondani a száján, aki azt meri hirdetni, hoírv keresztény világnézeti alapon áll. Éppen az ta Henry Wallace, aki olyan natív erőfeszítéseket követ el, hogy megakadályozza az új világkatasztrófát, aki most Angliában a maga nasry feltűnést keltő beszédeit mondja, amelyekkel nicer akarja akadályDzni, hogy a világ két ellenséges blokkra szakadj on szét. ez^ a Herny Wallace a maga politikai filozófiáját christian democratic philosophynak. keresztény demokrata filozófiának mondja és szerinte a kereszténység igazi formája nem is lehet más. mint a demokrácia. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a kisgazda»árion és a szabadságpárton, rata m int a pártonkí riilieknél.) Természetesen a magam részéről is a legmélységesebben elítélem és szemben állok — ahogyan a múltban is szemben állottam -— annak a kurzuskereszténységnek felélesztésére irányuló kísérletekkel, amelyei azok hirdették, akiik keresztényt mondtak ugyan, de ugyanakkor zsidóverést, és egyéb brutalitásokat, elsősorban pedjg a maguk önző politikai és hatalmi céljainak szolgálatát értették ezen. .Ugy van! a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) A kereszténység végeredményben egy kétezeréves nagy eszme, amely nagyon is összehangolható a szocializmus szintén magasztos eszméjével. Legyen szabad itt hivatkoznom éppen . Spaak belga szociáldemokrata miniszterelnökre, aki legutóbbi kormányalakító beszédében programmatiknsan jelentette ki: a keresztény civilizációt összhangba kell hozni a szocializmussal. ^jNVégül hadd mondjak néhány szót külpolitikai kérdésekről is. Fenntartás nélkül helyeslem azt a külpolitikát, ame'yet Gyöngyösi külügyminiszter képvisel a kormányban és amely külpolitika alapelveit éppen a mostani leglényegesebb és legkényesebb kérdésekben Nagy Ferenc is elmondotta. Teljesen aláírom mindazt, amit Nagy Ferenc miniszterelnök apronrációs beszédében a nagy külpolitikai kérdésekről mondott. Éppen ezért ki kell jelentenem: végzetes tévedésbe esnénk, h-a követnénk a mull idők külpolitikáját, amikor felkínáltuk magunkat bizonyos nagyhatalmaknak és amlikor sajnos, a fasiszta nagyhatalmak játékilabdájává váltunk. Magynrszág nem kíván játéklabdája vagy felvonulási terepe lenni egyik nagyhatalmi csoportnak sem. (Ugy van! Ugy ran! Helyeslés és taps a kisgazdapárt és a sia badságpárt oldalán.) Magyarország a maga függetlenségét, szuverenitását mindenkivel szemben fenn kívánja tartaná. (Nagy Vince (msz): És semlegességét!) Éppen ezért, sajnos, ebben az egy kérdésben külpolitikai vonalon nem érthetek egyet Sulyok Dezső igen t. barátom Felfogásával, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) mert bármennyire is tiszteletreméltó elgondolás, hogy Magyarország mondja ki a maga örök semlegességét. ez sajnos, nem miránk tartozik. A lörténelmi