Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-122
559 A nemzetgyűlés 122. ülése 1947 és az értelmiségi proletariátusban. Ezért tehát, aki a komjnunistapártot a magyar közéletből száműzni akarná, az valóban megérdemli, hogy reakciósnak nevezzék, mert nincsen tisztában .«> demokrácia legelemibb szabályaival. (Zsedényi Béla (p'k): Helye«!) Azéirt azonban, inert nem értek egyet a marxista doktrínával vagy taktikával, azért, mert ha véletlenül kommunista követ el valamit, ha kommunista követ el túlikapásokat vagy izgat népítéletekre • és ezért támadom, én még nem vagyok reakciós, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) mert nem a kommunistapártot, nem a kommunista gondolatot támadom, nem a kommunistapárt létjogosultságát vonom kétségbe, hanem személy szerint azt a kommunistát támadom vagy azzal a kommunista taktikával ál'ok szemben, amely szerény véleményem szerint é demokráciával ellen tótben áll. (Ügy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton és a párt önki vüliek csoportjában.) A legnagyobb készséggel elismerem e helyről is, hogy a kommunistapárt enneà a fiatal magyar demokráciának :i motorja. Nem akarom azonban elfogadni azt a tételt, hogy a kommunistapárt egymagában legyen ennek a demokráciának az ökle. A demokráciának àz ökle legyen a törvény, (Ugy van! Ugy vavtJ a 'szabadságpárton.) legyen a független bíróság, a nópbíróság, de ne legyen semmiféle párt (Taps a kisgazdapárt, a szabadságpárt és a pártonkívüli képviselők oldalán) Az ellenkező olyan egyoldalúságra vezetne, amely a ltom monistapártot is. — ha erre a saerepre vállalkoznék — előbb-utóbb elszigetelné, ha nem is itt a nemzetgyűlésben, de a magyar közvéleményben. Mi nagyon is tisztában vagyunk azokkal az értékekkel, amelyeket a kommunistapárt hozott be a magyar politikáiba és a gazdasági életbe, Csak a legnagyobb tiszteletté! tudok beszélni azokról a nagy gazdasági erőfeszítésekről — ha mindjárt nem is értek egyet mindegyiknek! a vö1 na Iá val — amelyeket a kommunistapárt a gazdasági stabilizáció megteremtése körül és újabban a hároméves terv elindítása körűi kifejtett. Tudjuk, hogy a kommunistapártnak vannak tehetséges káderei, és a magyar demokráciának szüksége van ezekre az emberekre. Tudjuk azt is. hogy a kommunistapárt a szoeiáldeniokrat a párttal együtt valóban) igen nagy szolgálatokat tett az egész nemzetnek azáltal, hogy amikor végeredményben forradalomban éltünk és élünk talán még ma is - egy két hely kivételével megakadályozta ;i veres jelenségeket. és itl sa.i nálaittal emlékezem meg Gyömrőröl — (Nagy Vince (msz): Ugy van! Gyömrő!) ímega'kia.dályozta, hogy ez a forradalmi hullám olyan áldozatokat okozzon emberéletben és anyagiakban, amelyeket a nemzet talán nem tudott volna kiheverni. Én elismerem azt a nagy erőfeszítést is, amelyet a két munkás])ári abban a vonatkozásban tanúsított, hogy az ipari munkásságot meggyőzzék arról, hogy érdekük most fogcsikorgatva, lemondva, súlyos, embertelen ál dozatokat hozva dolgozni a/, újjáépítés front ján, mert tudják, hogy n demokráciáért te szik, a demokráciáért dolgoznak. Megértein azt az aggodalmat is- amely érthetővé, teszi, hogy éppen a kommuui<stapárt az, amely min deukiben. aki nincs vele egy 1 véleményen, egy nézeten, akár a legegyszerűhb kérdésben is, reakcióst vagy fasisztát sejt. Én tudom azt évi április hó I.i-én, kedden. '5Ô0 is, hogy meg akarják védeni a demokráciát, (Malasits Géza (szd) : Nem akarunk mégegyszer 11 aj máskort!) Igaza van kép viselőtársaumak : nem akarunk mégegyszer HajmJálskért.' nem akarunk mégegyszer Mauthiausent és meim akarunk Orgoyányt, de ebben egy velünk a szabadságpárt is (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) és a független kisgazdapárt is. Valóban merni akarunk mégegyszer üzemi parancsnokokat a gyárakban. Azt kívánjuk- hogy az üzemi bizottságok maradjanak meg és az üzemi bizottságokon keresztül a munkásiságnaíki Hegyen beleszólása a vállalatok irányításába. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán.) különösen pedig a vállalatok haszna feletti osztozkodásba. (Helyes, lés a szabadságpárt oldalán) Igazságérzetem azonban tiltakozik az ellen, hogy fasisztának mondjanak egy pártot, amelynek élén Sulyok Dezső áll, aki elsőnek leplezte le a magyar történelem legszánalmasabb és legvégzetesebb alakját, Szálasit: igazságérzetem tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha Nagy Vince vagy Vásáry István, aki Szentiványi Lajossal és BajcsyZsilinszky Endrével egyedül szavazott ellene az antikomintern paktumnak, vagy Hegymegi Kiss Pál, a kossuthi eszméknek ez a régi harcosa, (Ügy van! a kisgazdapárt olda'án.) ezek az emberek, ezek a politikusok valóban fasisztapártot akarnának létesíteni. Nekem tehát az a kívánságom, az a kérésem a munkáspártokhoz, hogy ezt az igazságtalanságot ne folytassák, ne nevezzék ki ennek a demokratikus parlamentnek — amely valóban a nép parlamentje — egyik pártját fasisztának, mert ha* ez lenne a meggyőződésük, végeredményben ;1 kommunista belügyminiszternek, ha ez a párt valóban fasiszta volna, kötelessége hmm; ezt a pártot feloszlatni és a Szövetségközi Ellenőrző Bizottságnak is, amelynek éppen az a feladata többek között, hogy megakadályozza a f, sizmus újjászületését, szintén az lenne a feladata, hogy ezt a fasisztának neveaétt pártot feloszlassa. Itt van azután az a párt- aaneiyüek ón is tagja voltam hosszú időn keresztül, amely párthoz ifjúságom és férfikorom legszebb harcainak emléke fűz: a független kisgazdapárt. Amíg a független kisgazdapártban voltam, elég gyakran kritizáltam, gyakran tettem szóvá bizonyos jelenségeket, gyakran kifogásoltam a tempót, de most. hogy a párton kívül állok, nem tartanám ildomosnak, hogy azt a pártot, amelynek hűséges tagja voltam, amelynek eszméit változatlanul hirdetem, amely eszmékhez változatlanul ragaszkodni fogok, most itt kritizáljam. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton. — Némethy Jenő (msz): Akkor miért kellett a pártból kimennie 1 ?) Ehelyett inkább a kisgazdapártnak ama történelmi hivattására és szerepére akarok rámutatni, amely rendkívül komoly tényezője annak, hogy demokráciánk a megerősödés útján halad, amely rendkívül fontos tényezője a munkáspárti vezetők IVleJősségérzette mellett annak, hogy itt nem került sor polgárháborúra. (Ügy van! Ugy run! a kisgazdapárton.) itt a forradalom konszolidálódott, nem a rossz értelemben véve olyanformán, hogy megáporodott, hogy visszafejlődnék, hanem inkább előre megy a maga diadalmas útján. Ebben a kisgazdapártnak igen nagy érdeme van. Hogy a magyarságnak olyan nemzetközi presztízse van. amilyen kevés országnak.
