Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-122
&Ö1 'À nemzetgyűlés 122. ülése 1947. 3440/1947. M. E. számú rendeletben azután közzé is tették. E terv szerint holdankinti ternienybeszolgáltatás 100 kilótól 205 kiló. Ha figyelembe vesszük, hogy ez búzaértékben, gabonában van megállapítva és ha figyelembevesszük továbbá azt iß, hogy a búza 100 kg-ja 110 kg rozs, vagy 120 kilogramm árpával, illetőleg 130 kilogramm kukoricával egyenlő, akkor azt kell látnunk, hogy lesznek olya.u földek, amelyeket holdankint 250 kilogramm beszolgáltatással terhelnek meg. Benne van ugyan az Ígéretben, hogy ha a termés eléri átlagosan a hat mázsát, akkor beszolgáltatás nem lesz. csak az ár lesz irányított, de azt is tudjuk, hogy rendelőt írja elő, hogy a gaJbonabeszolgáMatásnak 1947 augusztus l"től 15-ig kell kamatmentesen megtörténnie és 'tudjuk azt is, hogy az úgynevezett cséplés! eredmények majd csak a december hónapban lesznek tudottak, tehát csak akkor ftudjuk meg, hogy vájjon elértük-e a hat mázsát, tehát csak akkor fogjuk megtudni, hogy a (miniszterelnök ÚJ* és a közellátásügyi miniszlter úr Ígérete szerint vagyunk-e beszolgáltatásra kötelezve vagy nem, de ekkorra a terménybeszólgáltatás már megtörtélik. Az állam tehát igenis, erősen irányítja és befolyásolja a (termelést, ami nagymértékben hátráltatja a mezőgazdaság talpraállítását, megerősödését és azt, hogy az újjáépítést teljes erővel szolgálhassuk. 1947 március 29-én nagy napja volt a magyar parlamentnek, mert a mhiis-zterelnök úr hosszas távoliéit /után, megjelent, kifejtette programmját, előadva a multat és a jövendőt. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a miniszterelnök úr hosszasan foglalkozott a múlttal, rilibénk tárta a jövőt, de nem szólott a jelenről, magáról a mostani mehéz életről. Mi mezőgazdák, csak úgy tudjuk megbecsülni a multat, ha a jelenben is élhetünk. Viszont csak úgy tudunk reménykedve nézni a jövőre, ha a jelent átélve, reményünk lehet arra, hogy erőinket megfeszítve, éjt nappallá téve, minden egyes terményinéi tudjuk, hogy mi lesz munkánk értéke. Szeretnék pár olyan dolgot megemlíteni. apnelyet a ímániefzferelnöjk hír Inem semlítefct, de amiknek bekövetkezését minden egyes vidéki ember erősen szeretné. Nem szólott az igen t. miniszterelnök úr az önkormányzati választások megtartásáról. Az 1946. év nyarán az egész országban visszhangzott az, hogy őszre válasz" tunk, ősszel választás lesz. A képviselők mindegyike ezzel a témával foglalkozott beszámoló jában és — hogy úgy mondjam — Ígéretet tett a választók milliós tömegeinek, hogy őszre meglesz a választás. Annak • ellenére azonban, hogy a szövetkezeti törvény félév alatt, kétszer is idekerült, a választójogi törvény még mindig késik az éji homályban. A miniszterelnök úr csak pár szóval érintette, hogy szükség van a tulajdonképpeni választói törvény átállítására. Azt mondotta (olvassa): »A demokratikus berendezkedés erősíté sere erősíteni kell az autonómiákat. Nagy feladatot jelent a belügyi kormányzat számára a közigazgatás reformja és a mind sürgetőbben esedékes önkormányzati választások szabályozásának kérdése.« De hogy ez az esedékesség mikor lép hatályba, erről a mélyen t. miniszterelnök úr egyáltalán nem szólott. Nem szólott, pedig én 1946 október 23-án interpellációit nyújtottam be ezirányban. hogy a miniszterelnök úr szíveskedjék megmondani, vájjon mikor lesz a választás és hogyan akarja évi április hó 15-én, kedden. 652 megrendezni. A házszabályok 101. §-a akként intézkedik, hogy a miniszterek a hozzájuk intézett kérdésekre a képviselőknek 30 nap alatt válaszolni kötelesek, vagy a választ meg kell tagadni ok. Egyik sem történt meg. A miniszterelnök úr az eltelt hat hónap alatt a házszabályok 101. §-át figyelmen kívül hagyva, nem 'tartptta érdemesnek személyemet arra, hogy erre a kérdésre vagy válaszoljon, vagy pedig megtagadja a válasz adását. De magában a költségvetési vitában, amely erősen bizalmi jellegű, sem szól erről a falut, várost egyaránt érdeklő kérdésről. Nem volt szó a mezőgazdaság által any«íyira remélt és vánt jobbulást hozó érdekvédelmi törvényjavaslatról sem. Hogy a magyar mezőgazdaság ennyire elhagyatott és hogy úgy mondjam, talán teljesen magárahagyva fizeti az előbb felsorolt természetbeni beszolgáltatásokat, fizeti a rettentő sok dézsmát, hogy móg ma is robotot kénytelen teljesíteni, a burgonyáját, gabonáját, mindenét dézsmálják és fölözik, ez arra vezethető vissza, hogy a magyar parasztságnak, a termelőknek nincs meg az az érdekvédelmi szerve, amely őket meg tudná védeni, amely útba tudná indítani á termelés nagy és nehéz munkájában. Neon szólott a mélyen t. miniszterelnök úr a mostan behozott és a mezőgazdaságra jóformán c=«k úgy próbaképpen reárakott munr kásbizitosításról sem. Mindannyian átérezzük azt, hogy mit jelent bármelyik munkás életét öregségére biztosítani', mit jelent az, hogy a hatalmas és nagy erőkif ejtés* igénylő paraszti munkában ingerokkant, emberek (tömegei betegségük esetén orvoslást, öregségükre pedig aggkori ellátást kapjanak. És éppen ezért, mert annyira nagyfontosságú a mezőgazdasági munkavállalók társadalombiztosításának keresztülvitele, igen csodálkoznom kell azon. hogy a kormányzat nem lá f ja szükségesnek, hogy ezt egy törvényjavaslatban hozza ide a nemzetgyűlés elé, megbeszélve minden eshetőséget, amely hivatva van a szegény mezőgazdasági munkásság részére jobb és biztosabb megélhetést biztosítani; ne rendeletben próbálják rendezni. A miniszter úr azt mondja, hogy: »A (mezőgazdasági biztosításba be tudtuk vonni a parasztság jelentékeny részét.« A 3050/1947. számú rendelet azonban tulajdonképpen ellentmond ennek, mert ennek 5. §-a, azt! mondja, hogy akiknek földadó alá eső ingatlanuk nincs, ae munkaadók, átalánydíjat lesznek köteleseik fizetni, az átalánydíjak mértékét pedig az in'tézet önkormányzata állapítja meg. Tehát maga a biztosító intézet, ebben az esetben az Országos Társadalombiztosító Intézet fogja majd megállapítani, hogy mennyi biztosítási díjat, illetve mennyi adót, — mert ezi végered ; menyben adó lesz —/ lesznek kötelesek fizetni az illetők, ismétlem, nem maga az áll'imihiatalom, a törvényhozás fogja ennek az adónak a nagyságát megállapítani, hanem a biztosító intézet önkormányzata. Hhhez hasonló az is, hogy a rendelet 10 ; §-a szerint, ha a munkáltató a munkavállaló bélyeglapján a megbetegedést megelőző két hónapban legalább négyheti egységes gazdasági díjat nem rótt le, akkor a szolgáltatásra az illető munkaválllalp. rtem jogosult. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Aki ismeri a m<; zőgazdasági napszámos sorsát, az nagyon jól tudja, hogy az ilyen szerencsétlen szegény
