Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-122

549 A nemzetgyűlés 122. ülése 1947. évi április hó 15-én, kedden. 650 kárnak tudnia kell, valóságé az, amit odakint a mendemondákban beszélnek, hogy a keres kedelem terén csak úgy dobálóznak százmilliókkal. Hát kinek a kötelessége volna ezeknek a százmilliós behozataloknak ellenőrzése, iUletőleg annak megakadályozása, hogy ezek illetéktelen emberek kezére jussanak? Az egyszerű képviselőknek, akik talán nem is tudják, hogy milyen kiviteli és behozatali ügyletek vannak az országban, vagy pedig annak a kormányzatnak, amelyet úgy hívnak, hogy kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztérium? (Nagy Vince (msz): Felelős!) Ezek azok a kérdések, amelyeket igeiiiis ide kell hozni. Ide kell hozni azt a kérdést, hogy ezek ta lefölözési alapok hogyan és mint kezelik azokat, hogy az ilyen százmilliók sorsáról ne döntsenek az emberek olyan könnyen má ró l-hol napra és ne dobálózzanak ezekkel a százmilliókkal. De nemcsak a hitelpolitikája ingadozó^ a a mélyen t. kormányzatnak, hanem gazdaságpolitikája is hasonló. Mindannyian tudjuk* hogy a stabilizáció érdekében elrendeltek, hogy mindenféle ügylet az életben csak forintban köthető. Amikor ezt elrendelik és — nagyon helyesen — szigorúan ellenőrzik és betartják, ugyanakkor az állam természetben veti ki az általam az előbb említett földadót, a beszolgáltatás és dézsmák címén szedett mindenfajta termék szolgáltatására vonatkozó kötelezettséget és a lefölözéseket. Az államhatalom kiadja a rendelkezéseket, az emberek el vannak tiltva a különféle csereberélésektől, maga az állam pedig nem forintban szedi ezeket a szolgáltatásokat, hanem gabonaértékben, természetbenGazdasági szabadságot is hirdet a kormányzat és ugyanakkor embereket rendel ki robotra» mezőgazdasági munkáknai Beszolgáltatást ír elő, nem törődve azzal, hogy a rosszabb földek után kivetett terményt egyáltalán be lehet-e szolgáltatni, vagy nem lehet. Az egyforma beszolgáltatási kötelezettség eredményezte azután azt a mérhetetlen károsodást, amely a gyengébb földek termelőit, sújtotta azáltal, hogy elszámoltatásuk során a beszolgáltatásban , nem vették tekintetbe a földek különbözőséget. Emiatt büntetik a termelő osztályt es meg lehetetlenebb helyzetbe juttatják, mint amilyenben VOlt. Az állam folytonosan propagálja, hogy ezt az ipari növényt, azt az ipari növényt jkell termeszteni. Ugyanakkor az álllam — sag at magának ellentmondva — megakadályozza ezeknek a növényeknek termesztését, mert azáltal, hogy előírja, hogy miből milyen mennyiseget kelil beadni, lehetetlenné teszi, hogy a gazdák azt a növényt termesszék, amelyet az állam propagál, hanem azt kell termeszteniük, amelyből eleget tudnak tenni beszolgaltatasi kötelezett ségüknek. tehát kenyérmagvat, vagy egyéb magvakat. , . . De terhet ró az államhatalom a maga polgáraira máskép is. Ha csak a legutóbbi idők hen a mezőgazdaságra rárakott illetmény adót, a most kivetett betegsegélyző biztosítási dija kat veszem, ezeknek a terheknek rarakasavial a mezőgazdaság boldogulni nem. tud, de nem tud még megélhetést sem keresni, mert ezeket a terheket senkire áthárítani nem tudja, set még kifizetni sem tudja. (Ugy wm!

r Ugjf van! a szabadságpárton és a kisgazdapártról.) Így előáll az a helyzet, hogy bár az állam mindenképpen a többtermelest .akarja előmozdítani, ezeknek az áraknak maximálásával éppen az ellenkezőjét éri el, mert fizetni a mezőgazda •ág nem tud. tehát foglalkoztatni embertomeïedt. napszámosait nem is tudj». Az iparcikkek és a terményárak közötti nagy agrárollót megállapította az államhatalom, de ennek lefaragása érdekében semmit sem tesz. Állandóan hangoztatjuk, hogy ennek a bizonyos agrárollószűkítésnek be kell következnie az eredményes gazdálkodás érdekében, sajnos ezzel senki az égvilágon ntMii törődik. Többtermelést hangoztatva bizonyos ipari ée kiviteli cikkeknek termesztésére örsztönzik a mezőgazdaságban foglalkozókat, azonban azt kell űátnunk, hogy az államhatalom állapítja meg ezek árait, de a bizonyos rizikókat, amelyek a termesztéssel járnak, a termelő viseli. A termelés irányításiai teljesen az államhatalom kezébe megy azáltal, hogy az iparcikkek beváltási árát önkényesen az államhatalom állapítja meg. Ilyen eset következett be például a dohány" termesztésnél. A dohány az államhatalomnak hatalmas, nagy. 280 milliós bevételét jelenti. Mégis olyan rosszul volt fizetve a múlt esztendőben, hogy bizony egészen kemény hatalommal kell ösztönözni a termelőket arra, hogy ezzel a dohánytermesztéssel, amely az államnak ilyen szép hasznot nyújtott, továbbra is foglalkozzanak. Hasonló a helyzet à cukorrépa termesztésénél is. Itt az a helyzet, hogy hónapokon keresztül tárgyalják az érdekeltek a cukorrépa árát és az a járandóság, amely például most is fölöslegként járna a termelőnek, csak a jövő évi termelésből lesz kiadható az állam által. Tehát aa állama ugyanakkor, amikor a többtermelést szabályozza, egyúttal az árat is megállapítva, lehetetlenné teszi azt, hogy ezekből a tényleg termesztett ipari növényekből á mezőgazdaság megerősödhessék. A lefölözésre vonatkozólag is igen érdekes, hogy bár a baromfi, amely különösen a Duna Tisza-közének, a hómokvidéknek egyik fő ke reseti cikke, — éppen a legszegényebb gazda ságok (foglalkoznak ezzel — tulaj donkép peai szabad piacon kellene, hogy értékesíttessék, hogy ezáltal a vele foglalkozók a mindennapi szükségeseket, a ruházatot be tudják szerezni. aZ tapasztalható, hogy ezeket a baromfiárakat állandóan az államhatalom fölözi le.* Mert például az 50.600 as számú rendeletben is bizonyos szabadságot adott a váeárlásnál, de kimondotta, hogy.a kiviteli ár magasabb nem lehet, mint az 1. §"ban előírt ár, ez a paragrafus pei dig 4 forintban számolja el azt az árut', — puly kát — amelyet kint 13 forintért tudtak eladni. Ugyanez a helyzet az 5l.600-as számú rendelettel kapcsolatban, amelyet most április 4-én adtak ki. A 'közellátási kormány nagy betűkkel közöltette, hogy a baromfi ára teljesen szabad, holott ha az 51.600 as számú rendelet 3. §-át elolvassuk, látjuk, ez azt mondja, hogy külföldre történő eladásnál a baromfi vételáraiként a kereskedőnek ténylegesen fizetett, árra való tekintet nélkül, legfeljebb az. 50.600. számú rendelet 1. §-ábah megállapított termelői árat ve hétnek alapul. Az igazság tehát az, hogy a ki vitelre szánt baromfi árát a> kormányhatalom igenis, kötötten tartja, miután nehéz elkülöníteni, hogy a határon milyen mennyiségű árut Visznek ki és így az árakat a mezőgazdaságnál az államhatalom igenis, erősen irányítva tartja. De nem sokkal jobb a beadás kérdése MOI. A közélelmezési vita során a miniszter úr» ke sőbb pedig az igen t. miniszterelnök úr felhozták, hogy nem lesz több beszolgáltatás zsírból es élőállatból. Ezzel szemben a közellátási mmisz ter úr igenis beadta a Gazdasági Fr.tanácshoz a maga véleményét, amelyben elég sok beszól «altatást kérnek, és ezt a beszolgáltatást a 36