Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-122

547 A nemzetgyűlés 122. ülése 1947. gozik, nein látja az elszámolását aiinak a föld­adónak, amelyet a 33201947. számú rendelettel vetettek ki reá, de még' atinak az ellenőrzésért" sincs, módja, hogy az általa kataszteri arany­korona után befizetett 4 kilogramm búza kat hogyain és mikép használják fel. De ugyianerre a sorsra jut a .3440. számú rendelettel 1947re kivetett és többmillió mé­lermázsára rúgó mezőgazdasági termény sorsa is. A termel» nem látja tisztán, bogy az általa beadott különböző gabonák és egyéb termé nyék hogyan és miként számoltatnak el- Azt mindannyian tudjuk, ahogyan t. képviselőtár­sam mondta, bogy ezek a beszedett gabona­mennyiségek részben a közellátás céljai; szol­gálják. Azt is tudjuk, hogy a 4,300.000 ember .számára a beszedett gabonamennyiség nem szükséges. Tudjuk azt is, hogy ezekből a in/eny­nyiségekbő] jóvátétel céljaira is fordítani a k bizonyos mennyiséget- A magyar mezőgazda­sági termelők milliói mindenesetre várják és ped.ig szerintem méltán várják ezeknek a mennyiségeknek a szabályszerű elszámoltatá sát, mégpedig a költségvetés keretén belül, annál is inkább, mert tudjuk, hogy a költség­vetés 417 millió hiánnyal zárul. Amikor a közellátásügyi tárca vitájában szóvátettem ezeket a kérdéseket, dr. Erőss Já nos közellátásügyi miniszter úr sérelmezte, hogy a nemzetgyűlés nem dicsérte meg őt azért, mert olyan kis összegből tudja fenntar tani & közellátásügyi minisztériumot. Termé szetes, ha egy esztendőben ötször cserélik a jegyeket, így a költségvetése csak nagyon kis deficittel .iar. Ha talán nyolcszor csinálná ezi a bizonyos cserét, amelyet most négyszer csi­nál, egészen ingyenes volna a közellátás. Az a szerencsétion dolgozó pedig fizesse a 60 fillé­reket, vagy ahogyan éppen megállapítják. Igen t- miniszier úr, meg kell mondanom. hogy szerény felszólalásomban igenis fog] ilkoz" tani -t miniszer úr problémáival. Ha az ember elolvassa azt a 294! oldalt, akkor látja, hogy nemcsak azzal foglalkoztam, hogy mennyi a bevéteti és a kiadás, hanem azzal is, hogy autókra mennyit költenek ebből a bizonyos összegből. A miniszter úr kérdésemre azt válaszolta, bogy majd el fog számolni, meg fogja mon­dani, hogy a közellátás mennyit szedett he, illetőleg mennyi voJlt a kiadása. Beszéde későbbi folyamán "válaszolt is- El­mondotta, begy hány tonna gabona, burgonya, napraforgó, valamint olajosmag jött be a közeilátasnak. Az összesítés során megállapí­ioMa, bogy S02.000 tonii;i beszolgáltatandó ga­bona helyetl 503-00Ö tonna jött be. A közellátás biztosítására Ő7S00 vagon kenyérgabonát kel­lett volna begyűjteni. Arról azonban Erőss .Iá nos közellátásügyi miniszter úr egy szót sem szolt, bogy a begyűjtésen kívüli 5,030.000 mé­termázsa kenyérgabona sorsa mi lett, hogyan miképpen osztották el. Krüss. dános tehát a számolásban nagyon is gyengének bizonyult és még mindig nem tájékoztatta a nemzetgyűlést arról, bogy a be­szedett ötmillió métermázsán felüli gaboná­nak mi a sorsa és hogyan, hová osztották ki. (Nagy Vince (mez): ügy van! — Pászthory István (ms/.l: Kíváncsiak vagyunk!) Ez ;i szám főleg azért érdekes, mert ezt a mennyiséget a magyar mezőgazdák milliói szolgáltatják be. (Ugy ran! Uoîi van! a szabadságpárt oldalán.) Köztudomású, bogy az a bizonyos beszol­gáltatott gabona, amelyet úgy tudom, a o**ép évi ájirilis Jió 15-én, kedden. 548 lésnél, sőt a fogyasztás folyamán is ellenőriz­tek, nem lett volna elég, ha Amerika nem sie­tett volna segítségünkre az ö bihetetlen meny­nyiségű gabonájával. Ha Amerika nem segí­tett volna, ma talán éhínség volna Magyar­országon. (Ugy van! Ugy ran! a szabadság­párt oldalán.) Nekünk, mint mezőgazdasági államnak, tudnunk kell azt. vájjon mi szükség volt arra, hogy ezt a gabonát behozzák Magyarországra, ahol pedig kellő mennyiségű gabonát szedtek )v. (Pászthory István (msz): Elfekeltézték, mimt a enkro ! Hová lett a cukor?) Talán éppen ez az oka annak, hogy mi 720 millió forint hiány­nyal zárjuk költségvetésünket. De ugyanez a sorsa a dézsmállak is. A dézsma sorsa is teljesen ismeretlen. Ugyanez a sorsa továbbá a lefölözésnek is. Vajda Imre államtitkár úr előadói beszédében ezt mon­dotta (olvassa): »Hogy a mezőgazdaságnak aggályait itten kissé eloszlassam, legyen szabad arra utalnom, hogy ebből a lefölözési alapból pótolja például a kormányzat azokat a hiánytokat, .amelyek az olcsó vejtőmag rendelikézésre bocsátása' tevén fedezendők. Például len- és knedermagot ím" portálunk külföldről, valamint cukorrépáin,'! got. mind sokkal magasabban, semhogy ez a magyar árszintbe beillenék- Vetőárpa impor­tunkkal kapcsolatban ugyancsak vannak ilyen fedezendő szükségletek» Ez a lefölözés terhére megy és így az, 'ami a mezőgazdaságtól elvé­tetik, visszakerül a mezőgazdaság javára és ann«k fokozását szolgálja.« Azt afeonban az államtitkár úr sem említette előadói beszédé ben a kereskedelemügyi fcároa költségvetésének február líHki tárgyalásán, hogy hol és kinek számolnak el. Annak megvilágítására, hogy a mezőgaz­daság a cukorrépa tekintetében vájjon rászo­rul-e erre a segítségre, csak Bárányos földmí velésügyi miniszter úr beszédére hivatkozom, aki azt mondotta, hogy a cukorrépa az a szán­tóföldi termény, amely a békebeli értékesítési adottságokkal szemben a legjobban kiugrott. Tudjuk, hogy a enkorrépamag árából a gyár\ 30 százalékot térít meg a mezőgazdáknak. Ho­gy n jövök én ahhoz, mint mezőgazda, hogv amikor az egészen olcsó áron összeszedett és külföldre számított haromfinak hasznát tőlem elveszik, ugyanakkor p kapitalista cukorgyá­rosoknak adjak 30 százalékos hozzájárulást? Ha a .cukora-városok akarnak cukorrépát ter illesztetni, akkor igenis járuljanak hozzá ők a kiadásokhoz. De igen érdekes az államtitkár úrnak egy további pársoros nyilatkozata, amiikor azt mondja, hogy a nemzetgyűlés e/gyes tagjai vé­dik a tisztességes kereskedelmei, védik a ke reskedelmeí általában, még a kereskedelmi kor­mányzattal szembenis, ugyanakkor nem talál­nak eléggé komoly és ostorozó szavakat :i spe­kulációs nyereségekre, arra a jelenségre pél­dául, hogy egyes behozott áruk árait hogyan drágítják, milyen hatalmas százmilliók ragad-, tak a nemtisztességes, « spekulációs kereske­delem kezéhez és nem gondolnak arra, hogy ezek a nem jó kezekben maradt százmilliók milyen végzetes károkat okoznak az egész or­szágnak­Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nekem, mint egy­szerű embernek, elképesztő az államtitkár úr­nak ez a kijelentése, >ameilyet itt a nemzetgyű­lés színe előtt mondott el. Neki. mint államtit-

Next

/
Thumbnails
Contents