Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

*1 A nemzetgyűlés 113. ülése-1947 ellen már egyáltalán nem elegendő és nem megnyugtató a francia és angol orientáció, sőt lassankint kezdtek megjelenni az ellenforradalmi rémségekről az angol és francia propagáld air ait ok, a hatalmas fényképsorozatok és erős kritikával illették az angol alsóházban is, Franciaországban is minden politikai és egyéb természetű összejövetelen a magyar ellenforradalmi Jsormány tetteit, atkkor már új orientációt keresett a magyar uralmi rendszer és természetesen hol találhatta volna ezt meg? Egé

: szén következetesen kellett ráállnia Mussolini és később Hitler vonalára, arra a vonalra, amely ezt az itt kialakult uralmi rendszert egyedül biztosíthatta. Természetesen nem a magyar nemzet és a magyar nép érdeke volt az„ hogy ilyen külpolitikát folytassunk, mint amilyet folytattunk. Mi határozta meg most már a másik szempontból ezt a magyar külpolitikát, aiz elmúlt huszonöt esztendő alatt? Két mozzanatot akarok én itt hangsúlyozni. Az egyik az egységes és töretlen vonal a szovjetellenesség szempontjából. Ez végigvonul a huszonöt éven keresztül A másik a revizioniznius szempontja, Ennefki a két vezető gondolatnak jegyében alakult ki minden magyar külpolitikai megmozdulás az elmúlt huszonöt év alatt és ez a két szempont volt az, amelynek hangoztatásával itt minden demokratikus reformtól mindig el tudott zárkózni a kormány belpolitikai téren is. El tudott zárkózni azért, mert akármilyen követelés, akármilyen alulról történő igénybejelentés, megmozdulás hangzott el a parlamentben vagy a parlamenten kívüL abban a pillanatban kommunizmusnak, tehát államellenesnek bélyegezték és természetesen törvényes eljárás indult meg a hangoztató ja ellen. Akire itt, Magyarországon egyszer ráfogták, hogy kommunista^ annak az elmúlt huszonöt év alatt már el voK intézve a sorsa és mindenfajta radikálisabb megmozdulást éppen ennek a szovjetellenes külpolitikának szempontjából intéztek el a magyar belpolitika területén is. A másik gondolat pedig a revizionizmusnak) egy egészen képtelen, de nem önmagában véve képtelen, hanem korszerűtlenül megfogalmazott eszméje volt, amely uralkodott itt a magyar külpolilik<£ I vonalvezetésben. A turakideién, amikor Magyarország területe megcsonkult, mindenki emlékezhetik rá, ahogy feleszmélt magára az egész nemzet, mindjárt propagandával igyekeztek szinte beleégetni a nép lelkébe azt a gondolatot, hogy a magyar nép exisztenciája, életbenmaradása attól függ, sikerül-e visszaszerezni az ezeréves határokat. Propagandaplalkátok özöne hirdette az iskolák falán, az utcákon, hogy igenis nekünk az a legfőbb bajunk, hogy például tehenünk ennyi volt és most sokkal kevesebb van. Egészen komikus plakátok hirdették ezt. Megjelent egy nagy tehén a falon és mellette volt egy kicsi. Ezzel mindenkinek a szemléletén keresztül beleégettek — mondom — a lelkébe, hogy elképzelhetetlen dolog, hogy egy ilyen kicsi tehén, amely azt ábrázolta, ami megmaradt, el tudja tartani a magyar népet, amikor mi hozzá vagyunk szokva ahhoz a nagyobbtőgyű tehénhez, amely ott volt látható a másik melleit. Természetesen így volt ez végig az egész vonalon, beleégették ezt a magyar társadalom lelkébe. Mi volt ebben korsze ii'-tlenl Nem az, amit hangsúlyoztál:, nem az integritás gondolata, mert minden nép és nemzet egészséges ösztönnel törekszik a maga évi március hó 20-án, csütörtökön. 42 integritására. Amelyik nemzet már nem küzd vagy nem él az integritás gondolatának jegyében, az tulajdonképpen deíkadens, mar nem élő jelenség, mert vagy fejlődik egy szervezet vagy visszafejlődik, itt megállás nincs. Természetesen voltak sérelmeink a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban is és lehetetJt volna a magyar integritás gondolatait korszerűen is megfogalmazni. Újból kérdem, mi volt ebben korszerűtlen

1

? Az volt korszerűtlen benne, hogy 1867 óta már 1848 jegyében építettük fel a magyar életet, 1848-ait ünnepeltük itt, különösen az elmúlt huszonöt év alatt és mégis a magyar integritást történelmi indokolással hoztuk elő és követeljük. Történelmi jogoklat formáltunk egy területhez, ami önmagában véve is abszurdum, mert ez természetesen kitermelt .az utódállamokban .megint egy hamis történelmi indokolásban gyökerező politikai szemléletet, hiszen a románok ennek ellenében találták ki és kürtölték világgá a dákóroniáa összefüggéseket. Történelmi elvet a történelmi elv ellen szegezve, tulajdonképpen ez a> két nép, itt egymás szomszédságában a népek gondolkodói és fe'blős politikusai előtt egy kicsit lejáratta magát. Miért volt korszerűtlen ez a történelmi elv? Azért, mert abban a pillanatban, amikor eltöröltük legalábbis papíron. ' a nemesi '. történelmi kiváltságokat, természetes, hogy a törnelmi elv egyszersmindenkorra megbukott. Lehetetlen, hogy ha a történelmi elvet az élet egyik területén már időszerűtlennek érezzük és ezt bevesszük az alkotmány, a törvény keretébe, akkor egy másik, igen fontos, egzisztenciális területen ne legyen egyéb érvünk integritásunkra, mint éppen ennek a történelmi elvnek a hangsúlyozása. De emellett korszerűtlen volt a levert, megcsonkított és újra a> feudalizmus, majd a fasizmus felé tendáló Magyarországon egy másik elvnek, az imperiaUzimusnak a hangsúlyozása is. Miért volt ez akkor korszerűtlen? Azért, mert az 1920-tól, a felszabadulásig tarló történelmi korszakot egy olyan korszak előzie nrog, amikor éppen ez ellen az imperialista elv ellen vétettük a legnagyobbat. Gondolok az 1867-től 1914-ig eltelt időre, amikor — ez nem tiltok — a magyar politikai vonalvezetés n ni csak másfélmillió parasztot áldozott fel itt Magyarországon, akik kivándoroltak, haneim majdnem egymillió más embert is, akik szirtén kivándoroltak az elnyomás miatt. Olyan országnak és kormányzaítnak, amely tűri, hogy népessége meglazuljon, még hozzá olyan veszélyeztetett helyzetben, amilyenben _ Magyarország volt, igazán nem lehetnek imperialista ábrándjai, mert hiszen egy megkevesbedett nép, nemcsak nem-folytathalt hódító tendra ciájú politikát, de még arra sem nagyon leint reménye, hogy megmaradt területét meg tudja őrizni, hiszen ennek az az első előfeltétele, hogy ez a terület be legyen népesítve magyarokkal. Es ha egy kormányzat elnyomó ténykedése arra törekszik, hogy a nép minél inkáid) vándoroljon ki ebből az országból, akkor 'természetesen egészen korszerűtlen az a másik igény, hogy a megmaradt maradék magyarsággal, amelyből megint elprédált a háború egymilliót, még hódító tendeneiákait is vigyen bele külpolitikájába. Éppen azért, mivel az egész reyizionizmus ilyen korszerűtlen történelmi és politikai szemlelet hatása alaitit fejlődött ki, vált az egész magyar nemzet utóbbi huszonötéves életének, szinte azt mondhatnám, rákfenéjévé és ezért