Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

39 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. vágni és azon lesznek, hogy a világ békéjét biztosítsák. Nagyon szeretnők mi szociáldemokraták, ha ez a szellem hatná át a mi magyar külpolitikánkat is, ha az nem esuék ettől a szellemtől nagyon messze. Ebben a szellemben és ennek a reményében a tárca költségvetését elfogadom. (Taps a szociáldemokratapárt soraiban.) Elnök: Harmathy Lajos képviaelő úr, niif'it a pénzügyi bizottság előadója kivan je* Lentépt tenni. Harmathy Lajos (kg) előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém beterjeszteni a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentését az 1946—47. évi állami költségvetésről 6zóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem, méltóztassék a jelentés kinyomniasát és szétosztását elrendelni ós annakidején napirei:diretűzése iránt intézkedni. Elnök: T. Nemzetgyűlés! A beadott jelentést a nemzetgyűlés kinyomatja és tagjai között szétosztatja; napirendre tűzése iránt később fogok javaslatot tenni. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Futó József jegyző: Kondor Imre! Kondor Imre (pp): T. Nemzetgyűlés! Külpolitikai parlamenti vitában sokszor szokták idézni arat, hogy a külpolitika tulajdonképpen mindig a belpolitikai adottságok függvénye. Mi, akilk meni éltünk igazi önálló nemzeti életei és kicsi nemzet voltunk, az utolsó évszázadok történelmi tanúsága szerint nem egé- • szén így látjuk a helyzetet. Nekünk be kellett érnünk avval, hogy nálunk majdnem fordítva volt a dolog: a magyar belpolitika volt nagyon sokszor a magyar külpolitikai adottságok függvénye. Ha egy nemzet megengedheti magának azt. hogy belpolitikai helyzetéhez szabja kül politikájút, akkor természetes, hogy laktiv külpolitikát tud folytatni és kell is neki folytatnia, akkor tényező a nemzetközi életben, a világpolitikában: ellenkező esetben az a tragikus som vá rá, hogy adott külpolitikai helyzetből íolyóan még a belpolitikát sem tudja úgy és oly am formán megvalósítani, ahogyan szeretné, ahogyan a sors ezt nagyobb, bol doda bt» és szerencsésebb nemzeteknek megadta. Belpolitikánk is nagyon- sokszor passzív volt a .mu'ltbnn, függvénye volt annak a külpoliii lkai helyzetnek, amelyben, yítppeu benne találtuk magunkat. Természetes, hogy ha ezen változtatni akarunk, akkor c»ak abba az irányba szeretnénk haladni, hogy olyan belpolitika! helyzetet létesítsünk, amely egy kicsit aktívabbá teszi nemzetközi elhelyezkedésünkire fordíltott törekvésünket. Valami belső indokolását kell végre megtalálni a magyar (külpolitikai orientációnak, mert egétszen szánalmas sors volna az, hogy mi, kiesi nemzet állandóan teljesen passzíve figyeljük a, nagyvilágot, ne legyen nagyobb ambíciónk, mint mindig hol ide, hol pedig oda esntlakozni és várjuk azt a sorsot, amelyet így a külső adottságok megszabnak számunkra. En éppen azért az olyan hangulatot, amelyet még a demokratikus érában is vezető Politiken férfiak hangoztattak, például amikor oly jelszavakat hallok, hogy Európa balra tart, tartsunk tehát mi is balra, igen veszedelmesnek tartom, mejt ennek a mondatnak dallama — ha szövege nem is — magyon azonos avval, amit huszonöt éven keresztül hamévi március hó 20-án, csütörtökön. 40 goztattak itt. amikor tudniillik azt mondották: Európa jobbra tart, tartsunk tehát mi is jobbra. Nemcsak: az elv tragikus^ hiszen a jobbratartás már magával hozta végzetünket, hanem ez az indokolás sem tetszik nekem. Ady Endre írja valahol, hogy mindig a zöldség és mások majmolása rontotta el a magyarok dolgát

7 Ha így akarjuk mi a demokráciát elképzelni, hogy most egy új orientációt keresünk és ennek nem találjuk meg a belső indokolását, akkor azt hiszem, sem külpolitikánk nem fog tudni felszabadulni és aktívvá válni, de még belpolitikánk sem lesz olyan belpolitilkía, amely Magyarországon valóban demokráciát teremt. Egyszer már elszalasztottuk ennek a lehetőségnek egy nagy történelmi alkalmát. Ez körülbelül akkor volt, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a környező kis népek, — amelyek szintén ugyanannak az uralmi rendszernek) voltak függvényei, amely minket is sorvasztott és megfosztott függetlenségünktől — a csehek, a románok és a szerbek mind arra törekedtek, hogy bizonyos fokú népi, radikális mozgalmukkal megszabaduljanak az Osztrák-Magyar Monarchia minden kötelékétől. A csehek és a többiek is elcsapták világháborús tábornokaikat, külpolitikusaikat, az egész politikai életet átállították egy szabad, független, népi radikális vonalira; egyedül mi voltunk azok. akik 1920-ban az ellenforradalom lázában ezeket a mindenünnen kiszórt régi osztrák-magyar tábornokokat, katonatiszteket, külpolitikusokat, diplomatáiklat, polifiikai erőket, sőt egyéb erőket is beengedtük, sőt örömmel fogadtuk, mert ebben láttuk az ellenforradalom sikerének garanciáját, mint ahogyan valóban így is volt és ugyanott folytattuk az életünket, — ami annál veszélyesebb volt, mert hiszen tulajdonképpen azt az illúziót adtuk a magyar népnek, hogy most már visszanyertük függetlenségünket — ahol 1914-ben abbamaradt. Csaíki a bécsi Burgot áttettük ide a budai Várhegyre és a király palota körül, a Horthyrezidencia körül építettük ki az egész gyarmatosító rendszernek ugyanazokat a kellékeit, amelyek annakidején Bécsben voltak. Úgyannyira, hogy most ínég az a vígasztalásunk sem volt meg húsz év alatt, amely megvolt azelőtt, hogy mindenért Bécset tudtak felelőssé tenni. Most még ez a lehetőségünk sem volt meg, mert mi azért játszottuk az önálló, felszabadult Magyarországot. Természetes tehát, hogy még erre az illúzióra sem volt lehetőség. Honnan lehet látni, hogy ez nem volt meg? Éppen a történelem mutatja meg:, mert például 1920 óta azután belső indokolású, egységes vonalvezetésű (külpolitikáról itt beszedni nem lehetett. Mert miről volt szó? Az ellenforradalom sikerét mindenképpen biztosítani kellett Már maga az egész ellenforradalom sem a belső ellenforradalmi erőkön mrúlott, hanem azon, hogy kívülről segítették azt az egész Horthyransot, amely itt ellenforradalmat csinált. Ez volt az első függvény. Természetes, hogy

1 akkor, minthogy Németországban is* radikalizmus volt és körülöttünk Oroszországban is forradalmi állapotok voltak, nem efelé orientálódott a magyar ellenforradalmi kormány, hanem a nagy entente hatalmai felé és franciaangol érdeklődést mutatott egészem az 1930-as évekig. Amikor azonban úgy látta az itt megmerevedő uralmi rendszer, hogy saját népe