Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

37 A nemzetgyűlés 113. ütése l9i7. kisebbség helyzetét a jövőbein mégis tűrhetőbbé kívánja majd tenni. Tökéletesen érthető, t. Nemzetgyűlés, ha Csehszlovákiában nem tudják elfelejteni a Jarossék és a Jaross-fajta úgynevezett politikusok működését

5 (Pászthory István (mez): Védelmezi őket? — Nyirjessy Sándor i>kg): Hát a Mach ^anyóét és a Tisóét?) Éppen az,t akarom (mondani, hogy ne felejtsék el a csehek seim, hogy voltaiképpen a Tiso- vagy Mach Sanyó-féle politikusok azok, akik viszS'zahatásképpen a Jarossokat és a Jaross-féle poLitikát eredményezik. (Pászthory István (misz): Szóval ezért bántják most a magyarokat 1 — Kertész Miklós (szd): Nem kell mindent kiforgatni, kérem! — Zaj a szociáldemokratapárt oldalán.) Mi azon a véleményen vagyunk, hogy az ilyen politikusok, mint a J'airosisok, de a Tisók és Mach Sanyók is, egyformán mérgezik meg azt a jószomszédi viszonyt, amelyre pedig mi törekszünk. Kérjük a külügyminiszter urat, hogy Szlovákiában! mairadt véreink érdekeiért harcoljon keményen, igazunk tudatában, azonban mindenféle sovinizmustól menten harcoljon, harcoljon a magyar demokrácia szellemében, annak módszerei és felfogásai szerint, (Közbeszólások a kisgazdapárton: Ezt csinálja!) igyekezzék ezen az alapom, is ilyen szellembon tovább munkálkodni a két nép közöltti jószomszédi viszony megteremtéséért; tegye ezt abban a tudatban, hogy Csehszlovákia jövő lehetőségei is csak a demokrácia életformáim és módszerein belül találhatók meg, ami már maga is kizárja, hogy ez az elmérgesedett viszony hosszú időre megmaradhasson. T. Ház! A békeszerződés aláírása után vagyunk. Uj fejezet nyílik a magyar nemzet életében, hogy azonban ez mit rejt magában, azt ennyi megpróbáltatás után, mint amienynyiben a magyar népnek része volt, nehéz volna megjósolni. Amikor a magyar békeszerződést Parisban aláirtak, másnap Bevin brit birodalmi külügyminiszter egy rádióbeszédében azt moindotta többek között, hogy ilyen nagy pillanatok, ilyen nagy események után időszerű előre nézni. Tökéletesen igaza •vaia.; helyes álláspont. De kérdem, t lehet-e előre nézni bizonyos visszapilttantás nélküli Es, ha ilyen visszapillantást alkarunk vetni, akkor elsősorban mi szociáldemokraták minden tragikum ellenére bizonyos belső megnyugvást és elégtételt érzünk. Mert mit hirdettünk mi szociáldemokraták egy félévszázadon keresztüli! Azt mondottuk: a népek szerencsét^ lenségének első forrása az, hogy önrendelkezési joguktól meg vanmak fosztva, szerencsétlenségük másik forrása az a kapitalista gazdasági termelési rend, amelyből az a világháborús, katasztrófás politika; tkövetkezett a mi felfogásunk szerint. Önrendelkezési jogunk a régebbi időkben nein voK. A Habsburg-monarchia idejében az első világháború úgy indult meg, hogy a császár és király fontolt meg és gondolt meg mindent, a népeket nem kérdezték meg, róluk nélkülük döntöttek. Ami minket magyarokat illet, a második világháború' előtti helyzet sem volt különb. A fasiszták, a horthysták a nép eílnémítása után és

1 a nép elnémítása következtében zúdították erre az országra és népére a második világháború katasztrófáját. évi március hó 20-án, csütörtökön. 38 (Az elnöki széket 12 óra 45 perckor Kéthly Anna foglalja el.) önrendelkezési jog és demokrácia! Ezek azok a biztosítékok, amelyek mellett a népek a jövőben az ilyen ikátasztrófákat elkerülhetik. A szerencsétlenség mélyebb oka, mint mondottam, az a nagykapitalista gazdasági rend, amelyről mi félszázad óta azt hirdetjük: a legnagyobb veszedelem az, hogy a kapitalista kizsákmányolás folyamata olyan, hogy a nagy kap ital izmus, mindent elkövet a tömegek gazdasági kizsákmányolására, profitok, extra-profitok szerzésére, amelyeket municiós vállalatokba dob • be. hogy újabb extra-profitokat szerezzen és biztosítson magának. Ha volna rá idő, szörnyű történelmi adatokat lehetne erre vem átkozó lag felsorolni. Emlékeztetem a t. Házat a most tragikusan földön heverő német nép múltjára és sorsára. Ott az történt, hogy amikor a nagy kapitalizmus, a nehézipari kapitalizmus felcseperedett, ezzel párhuzamosan a legkegyetlenebb kizsákmányolásnak tették ki a népet. Volt egy kancellárjuk, Bismarck, aki ugyanakkor, amikor a német kapitalizmus és nehézipar konjunktúrája a legmagasabb volt, ugyanakkor nyom la ej véres, kivételes törvények módszereivel á német népet. A 90-es esztendőkben volt ez a történelmi konjunktúra. Tíz esztendővel később, 1902-ben a német nehézipar már elég vakmerő volt ahhoz, hogy a híres flottajavaslat beterjesztésével elindítsa a nemzetközi poíitikai gyűlöletnek azt az útját, amelynek első szörnyű állomása volt az 1914-es első világháború és további állomása a második világháború. A magyar analógia nem különb, t. Ház. Ebben az országban a 90-es esztendők eiején és közepén megkísérelte a magyar ipari munkásság és földmunkásság a maga szervezkedését, a maga védekezését a kani ta! ist, i kizsákmányolás, ülletve a nagybirtok részéről történő kizsákmányolás ellen. A Banff yak, a IVivzelek segítségével fenntartották ebben az országban a hatásós napszámokat.

0 Szabó Ervin akkor dolgozta ki az ő híres statisztikáit, amelyek szerint a munkások 75 százaléka heti tíz koronánál kevesebbet keresett. Amikor az osztrák és a magyar nehézipar és a magyar feudálsok már ebben a helyzetben érezték magukat, akkor megcsinálták 1908-ban a boszniai annexiót, mert ez a municiógyárak számára, a Weiss Manfrédok és egyéb magyar nagykapitalisták számára konjunktúrát/ látszott biztosítani. Innen egyenes út vezet az első világháborúig és onnan nincs megállás a másodikig. T. Ház! Sokkal többet lehetne és kellene ezekről a dolgokról beszélni, örvendhetünk annak, hogy a magyar nép abba a helyzetbe jutotít, hogy ezzel a régi állapottal szemben demokrat'kus berendezkedést biztosított magának, amely demokratikus bel- és külpolitikát is garantál, úgyhogy a jövő elé inem kell pesszimizmussal néznünk, mint amilyen sötét képet látunk, ha azt a multat nézzük, amelynek átka alatt nyögtünk. Bár nagy nyugtalanságokat látunk a világpolitikában, (Az elnök csenget.) — azonnal l>efejezem — az a meggyőződésem, hogy a népek, a nagyhatalmak is, amelyeik óriási árat fizettek a legutóbbi negyedszázad alatt a két háborúban, nem fogják a tanulságokat sutba 3*