Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

36 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. voltak az urak. (Nagy taps a szociáldemokratáié a kommunistapárt oldalán. — Száva István (szd): Vagy ma Spanyolország- iránt!) Én azt hiszem, t. Ház, hogy ezzel az egészen lojális állásponttal talán ínég a szabadságpárt) is egyetért T. Háa! Ami már most maffiát a külügyi tárcát illeti, meg kell mondanom, hogy bizonyos molankólikuf» érzéssel gondolok arra, hogy régebbi időkben ebben ia parlamentben micsoda igényességgel léptek fel a világpolitika problémáit és dolgait illetően a mi régi uraink. Egy emberöltő előtt ez érthető is volt, mert akkor egy 56 milliós nagy birodalom érdekeltségéhez tartoztunk Érthető volt, ha a magyar urak ebben a parlamentben megengedték maguknak azt a fényűzést, hogy világpolitikai kérdésekről úgy beszéljenek, mint ahogy ezt régebben ebben a Házban tették. De ha ez akikor érthető is volt» meg kelll állapítanom, hogy egy évtizeddel ezelőtti ugyanolyan fajta kijelentéseik: a világpolitika területén már nem jelentettek egyebet, mint.értelmetlen hungoskodást, könnyelmű hamrdírozáiá't Magyarország legszentebb érdekeivel; nem jelentettek mást, mint sovén kényszerképzeteknek a terjesztését; nem jelentetitek mást. mint annak a szándéknak a kifejezését, hogy a tömegeik, különösen a magyar dolgozó tömegek igássá vágyait és ÍM'Í'ZÍ kívánságait igyekezzenek hamis útra terelni. Ezeknek az uraknak az első éa a második világháború közötti időben ez nagyon is sikerüKt. Sikerült elherdálniok mindazokat

#

a külpolitikai és világpolitikai érdekekéig és javakat, amelyektől ez az ország valamit várhatott volna. Az eredmény nem is maradt el. •a szörnyű katasztrófa be is kii vetkezett. De ennek a játéknak, t. Nemzetgyűlés, ma már vége van. Vége, aíkár nyílt formában, akár leplestetht formában akarják ezt a játékot egyesek még folytatni MagyarországonKekem 'az a véfleméniyem, hogy ha neTn volna egy-két olyan aktuális kérdés, amelyet nem lehet éfi nem szabad elmellőzni, akkor mi ma ezit a külügyi költségvetést szótlanul, némán elfogadhatnék, némán, vagy legfeljebb azzal & sóhajtással, hogy milyen jó volna, ha Magyarországnak nem (kelleme egyáltalán semilyen külpolitikát folytatnia. A magyar nép mai helyzetében nem is akar, nem is akarhat mást, mint békét, munkát és kenyeret. (Taps a szociáldentokratapárt soraiban.) Azt hiszemi CZJ a legjobb külpolitika. (Lévay Zoltán (msz): Ezért kell deklafálni a Végességét!) Mondottam már, hogy ha önök deklarálják, (Ternay István (msz): Nem mi! Deklarálja ,a nemzetgyűlés! — Egy h<mg a szot-iáldcmokralapárt oldalán:- Az gyanús!) annak semmi értelme, semmi értéke. {Taps a szociáldemokratapárt oldalán. — Nagy Vince (msz): A nemzetgyűlés hozzon törvényt! — Lévay Zoltán (msz): Az ország deklarálja, nem mi! Fogadják el! Vagy önök nem alkarnak békét?!) T. Nemzetgyűlés! Egy-két aktualitás mégis szót követel. így elsősorban szólnom kell a bennünket könnyező népekhez való viszonyunkról. A Szovjetről

1 — ha lesz időm — külön szólok majd. Most a kisebb államokról van szó. Ezekre vonatkozóan is csak egy-két általános megjegyzést akarok tenni, elsősorban azért, mert tulajdonképpen aj kisebb államokhoz való viszonyunk volt a mi nemzeti katasztrófánk legmélyebb forrásra Mi volt az, t. Nemzetgyűlés, ami ezt a váévi március ho 20-án, csütörtökön. 36 szonyt a múltban mérgezte? Például miért nem rokonszenveztek a mi régi uraink a magyarországi nemzeti kisebbségek jogaival és szabadságával? Elsősorban azért, mert saját magyar véreiket is szolgaságban akarták tartani. {Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Nem rokonszenveztek azzal, hogy gaadasági kapcsolatokat létesítsünk kifelé, uz elzárkózás politikáját folytatták azért, mert ez nyújtott nagyobb biztosítékot az ő harácsoló gazdasági politikájuknak. Nem akartak elegendő iskolát adni a nemzeti kisebbségeknek. Elsősorban» nem azért, mintha a nemzeti kisebbségeknek lettek volina ellenségei, hanem azért, mert saját népüket, södát magyar vérüket is an'aif a betas ágban akarták tartani. Emlékezünk arra, hogy milyen indokok állapján nem akartak választójogot adni a magyar népinek. Elsősorban aztz/al az indokkal, hogy abban az esetben a nemzeti kiisebbtségeknek is jogokat kellene adniok. A dolog lényege az volt, hogy egyformán nem akartak demokráciát adni sem a magyar népnek, sem a nemmagyarajkú népeknek. (Ügy van! Ügy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) De ez a szégyenletes állapot megszűnt. Demokráciát teremtett magának a magyar nép és ez a demokrácia lesz ezentúl az érintkezési forma, a nem magyar népekkel, a bennünket környező népekkel és államokkal is. Es mi azt hisszük, ez az az út. amelyen igenis biztosítani fogjuk az igazi jóviszonyt, sőt biztosítani fogjuk a környező országokban maradt magyar kisebbségeink élet- és kulturigényeit is. Nincs nekünk ma más ambíciónk, mint az, hogy a Dunamedence népcfcaládjában megbecsült nép legyünk mi magunk is, megbecsült tagja ennek a családnak. T. Nemzetgyűlés! Szólnom kell egy-két szót a csehszlovák-magyar kérdésről. Nagyon tragikus kérdés ez. Fájdalmas minden magyar számára. Fájdalmas és tragikus önmagában véve azért, mert tehetetlenek vagyunk és nincs módunk arra, hogy ebben a tekintetben valamit egyoldalúan megváltó/itassunk. Régi bűnök átka sújtja a mai magyar nemzedéket, ennek az országnak népét éppúgy, mint külföldön maradt véreinket. Tragikus ez azért, mert a múltban hibáztunk és a múltban bűnöztünk. Ez nem önsanyargatás, ez bevallása annak a történelmi tényinek, amelynek őszinte bevallása nélkül nem remélhetjük, hogy ezen a téren valami javulás következzék be. De mégsem szabad reménységeket feladnunk, nem hiszük, hogy Csehszlovákiának és a nagyhatalmaknak az leone a szándékuk, hogy a magyar kisebbségeknek az élethez való jogát elvitassák. Én nem tudom, elképzelni, hogy a győztes hatalmak a mi el érettségünkkel ennyire vissza akarnának élni. (Nyirjessy Sándor (kg): Csehszlovákia igen!) Csehszlovákiára is vonatkoztatóan ezt Csehszlovákiával kapcsolatban még annyiban is tragikus a helyzet, hogy maguk a csehszlovákok is elszenvedték történelmük folyamán évszázadokon keresztül a nemzeti elnyomatást, évszázadokon keresztül kénytelenek voltak a Habs* burgok börtönállamában élni és ha van nép Európában, amely saját testén érezte, hogy mit tesz a nemzeti elnyomatás, akkor a cseh nép és a szlovák nép igenis tudhatja ezt. En nem hiszem, hogy egy ilyen nrult után nem volna meg Csehszlovákiában a jóérzés abban az irányban, hogy amennyire lehet, a magyar