Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

417 A nemzetgyűlés 119. ülése-1947. hogy a két háború között kiosztott házhely, ik es OFB-földek, hátralékos vételárát 1945 elején <a hatóságok a rokkantakkal és özvegyekkel kifizettették, a vételár teljes kifizetését igazolták és most újra követelik a törlesztési îész" leteket? Mit szándékozik a miniszter úr ezekben az ügyekben tenni, hogy a rokkantak és özvegyek sérelme orvosol tassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illetti a szó. Pap János (pp): T., Nemzetgyűlés! Minden társadalmi osztályból .hallunk panaszokat, de azt hiszarn, sefliol «em találkozunk olyan jogos panaszokkal, miint amilyenekkel a hadi rokkantak, hadiözvegyeik és hadiárvák jönnek. A hadirokkantakat, hadiárvákat, és hadiözvegyeket ért sérelmekről már máskor is beszéltem itt s önálló indítványt is terjesztettem be a nemzetgyűlés elé. Talán ennek az indítványomnak volt a következménye egynéhány olyan rendelkezés, amely — úgy veszem észre — a rokkantak és özvegyek javát szolgálja. Van azoban egy olyan rendelkezés, pmely a rokkantaknak és özvegyeknek — különösen azolknak, akik trafikárusítással foglalkoznak — olyan bajt okoz, hogy egész havi keresetüket felemészti. Arról van szó, hogy a jótékonycélú sorsjegyek árusításával ezeket a dohányárusokat bízzuk meg. Tudjuk, hogy a már régebben kiadott rendelkezések értelmében takarékossági okokból megvonták a dohányárusoktól a rokkantsegélyt. Eddig az volt a helyzet, hogy kiadták nekik a sorsjegyeket árusítás végett, és ha^ azokat nem tudták eladni, teljes egészében ki kellett fizetniök. Vannak Itermészetesen. akik szerencsésebb heílyzetben vannak, mert tereken, fölbb útvonalakon árulnak, ahol nagyobb a forgalom és talán el tu'ddák adni a sorsjegyeket. Utóbb jött egy rendelkezés, hogy ma már nem kell mind kifizetni, csak a kiadott sorsjegyek ötven százalékát. Még ez is sok. Azt szeretném és azt szeretnék a háborúnak ezek a szerencsétlenjei, ha ilyesmivel nem terhelnék őket. Igen sok féllábú, félkarú, többgyermekes hadirokkant van, akinek egyedüli megélhetési forrását jelentené az a dohányárusítás, amely ma bizony elég kevés jövedelmet biztosít. Ez az egyik kérdés. Ezek a rokkantak az elmúlt háború után kaptak házhelyet, kaptak földet. 1945 tavaszán a hatóságok felhívták a figyelmüket arra, hogy soha nem lesz jobb alkalom az adósságitól való megszabadulásra, mint most, tehát fizessék ki a hátralékot- Ezek a rokkantak — minden értéküket pénzzé téve — befizették a hátralékot, A fizetés -után beírták könyvükbe, hogy már nem tartoznak. Most, mint derült égből a villámcsapás, jön egy újabb rendelkezés. Behivatják a rokkantakati és tudatják velük, hogy az egyik tíz mázsa, a másik húsz mázsa árával adós még,, annalk ellenére, hogy akkor értékeket adtak el. olyan értékeket, amelyekből — ha megvolnának — ugyancsak ki tuinák fizetni az úgynevezett hátralékot, amit akkor kiegyenlítettek. Én itt is kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy a háborúnak ezeket a »zereaicsétSenjeit mentesítsék egy újabb megterheléstől. Ezek leginkább olyan szegény emberek, olyan szegény családok, amelyeknél ennek az adósságnak a kifizetése szinte lehetetlen akadályokba ütközik. Ezeknél igen bajos keresztülvinniA rokkantakkal kapcsolatban meg kell XUMZETQYÛLË8I NAPLÓ VII. évi április hó 9-én, szerdán. 418 még mondanom valamit. Annak ellenére, hogy a miniszter úr hozott egy rendelkezést, amely szerint a dohányárudék. italmérések stb. engedélyei csak hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek adhatók ki. még ma is vannak olyan dohányárusok, akik nem tartoznak ezek közé. Nem tudom, mi az oka annak, hogy még ma is árulnak olyanok is trafikot, még ma is van engedély olyanoknak a birtokában.akik az elmúlt időkben a régi rendszer idején bizonyos magasabb összeköttetéseik folytán jutottak engedélyez. Limot, hogy valamilyon politikai magatartás vagy nem tudom, minek a következtében jutottak hozzá. Amikor a rokkantak szazai, ezrei koldulnak az utcán, -és kenyér, ruha nélkül vannak nemcsak ők, hanem a gyermekeik is, akkor igenis biztosítani kell ezt a területet az ő számukra és revízió alá kell venni a trafikengedélyeket. * Meg kell még egy kérdést említenem, amelynek megemlítését szintén követelik tőlem a hadirokkantak. A minisztériumokban mindenütt alkalmaznak hadirokkantakat, alkalmazzák őket a honvédelmi minisztériumban is. Amit most elmondok, azt nekem a hadirokkantak mondották el, és ha így van, akkor az áj honvédelmi miniszter úrtól kell kérnem az ő panaszuk orvoslását. Arról van szó, hogy az egyik rendeletbem az egyik háziparancsban elrendelte a miniszter, hogy léptessék elő a hadirokkantakat. Elő is léptették őket, de csak a svábokat, a magyarokat pedig egyszerűen napszámossá degradálták vagy elbocsátották. Ez megint olyan dolog, ami igen nagy felháborodást vált ki a hadirokkantak körében. Nekünk törvényhozóknak a rokkantak, özvegyek és árvák érdekében fel kell emelnünk ez ellen a tiltakozó szavunkat, mert mi úgy képzeljük a dolgot, hogy ennek a demokráciának — akármilyen szegények is vagyunk — jobban kell gondoskodnia ezekről a szerencsétlenekről, mint ahogyan az elmúlt rendszer gondoskodott róluk. (Ügy van! Ügy van!) Akárhogyan hánytorgatjuk a nyomorúságunkat, elesettségünket, ezekről a rokkantakról és hadiözvegyekről minden igyekezetünkkel gondoskodnunk kell. Kérem a miniszter urat, illetve a miniszter urakat, hogy az elmondottak ügyében minél előbb intézkedni szíveskedjenek. (Helyeslés és taps a parasztpárt oldalán-) Elnök: Az interpellációt & nemzetgyűlés kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Pap János képviselő ur interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a klinikai gyógykezelés magas díja tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »Van e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a klinikára szorult betegtől ha azokon műtétet kell végrehajtani, olyan magas összeget követelnek, hogy az a kisebb vagyonokat felemészti? Mit hajlandó tenni a miniszter úr ebben az ügyben, hogy a szegényebb néposztály is gyógyulást kereshessen ott, ahová a betegség kényszeríti?« • Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pap János (pp): T. Nemzetgyűlés! Régi tapasztalatom bizonyítja, hogy ha egy kisebb vagyonú ember, egy szegény ember valamilyen kis vagyonkát, mondjuk, egy kis házat 27