Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-119
4l£ A nemgetgyűlés 119. ülése 1947. évi április kó 9-en, werden. 4Í6 József képviselő úr írásbeli interpellációját az összkormányhoz a frontközségek megsegítése tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkovits Károly Jegyző (olvassa): »In terpellációttn célja az, hogy a kormány figyelmét feLhívjam arra a vidékre, ahol az elmúlt háború alatt a front négy hónapig egy helyben állott. Ezzel a vidékkel, az ott élő lakossággal a kormány eddig külön vajmi keveset törődött. Minden téren egy nevezőre hozta, általánosította azzal a vidékkel, ahol az ellenság csak átvonult ós hosszabb ideig nem tartózko dott. A kormányintézkedések nem tettek és nem tesznek különbséget a kettő között sem beszolgáltatás, sem adózás, sem földek megművelése és termőbbé tétele tekintetében, de még újjáépítés terén sem. Hasonlítsuk csak össze a kettőt és rájövünk arra. hogy mii a kettő között a különbség. Ez a vidék volt -az, ahol 1944. év december elején a visszavonuló német csapatok megállították a előrenyomuló' orosz csapatokat és ott állt a front négy hónapig egyhelyben, ahonnan »azalatt a német csapatok minden elmozdítható tárgya* elvittek, kezdve a házi bútortól a padlás deszkáig. Ott maradt a polgárság egyedül, üszkös romok között, szétlőtt épületeivel, nem tmaradt más hátira csak a puszta élet. El lehet képzelni, hogy ilyen viszonyok között hogyan indult meg az élet. A földek megművelése szinte lehetetlen volt eigyrészt az aknamezők miatt, másrészt a fogatok ) teljes hiánva miatt és végül azért, mert hónapokig tartott, míg a földeken levő bunkereket és lövészárkokat betemették. Csak ezek u f án, késő ősiszel kerülhetett sor a szán tásxa és vetésre, amely olyan terméseredményt hozott, hogy bizony nagyon sok gazdának már most nincsen kenyere. Az tudvalevő dolog, hogy ia parasztságnak mindenkor a búzájából és különösen az állatnevelésből volt jövedetone. Ebből tudott ruházkodni és adót fizetni. Ezektől a lehetőségektől azonban most eleisett ós küzd a mindennapi élettel. A kormánynak elsőrendű kötelessége, hogy ezeken a vidékeken az adóalanyokat segítse helyreállítani és megerősíteni és ha ez megvan, csak abban az esetben veheti igénybe olyan mértékben, mint a kevésbbé sújtott vidék lakosságát- Nem engedhető meg az, hogy ezeken a vidékeken az adóvégrehajtók járjanak és a gazdáknál talált egy darab sertést is. vagy szarvasmarhát adóba lefoglalják. Ez mind adóalap, a jövő fundamentuma, megalapozója és ha ezt is elveszik tőle. a lehetőségét is elveszik annak, hogy valaha is elinduljon és a jövőjét meg tudja alapozni. Azt láttam, hogy a kormány igyekezett a gazdákon segíteni, igyekezett a földnek termőbbé tételét és a terméseredményt fokozni, ennek érdekében már az ősszel szántási hiteleket folyósított és most a tavasszal is ezt akar folyósíttatni. Ezt nem tartom megoldásnak, még pedig azért, mert az ősszel például későn adták, amikor már nem lehetett szántani, sem vetni. így természetesen az a pénz elfogyott másra. Ha korábban jött volna, akkor sem lett volna nagy jelentősége, még pedig azért, mert nem volt fogat, mellyel fel tudta volna a gazda a földet szántani, hiszen természetes az is, hogy akinek volt is fogata, az először a saját maga dolgát végezte el ós csak azután mehetett volna el másnak szántani, amikor már későn, idő után lett volna. Én kérem a kormányt, hogy ezek helyett a szántási hitelek helyett nagyobb összegű 6B hosszabb lejáratú kölcsönt juttasson a gazdáknak-állatok beszerzésére. Erinek a nemzet érdekében is többféle jelentősége lenne, mert a gazda a saját állataival akkor munkálná meg a földjét, amikor a legjobb, kellő időben, ami által a terméseredmény is fokozódna. Az állattartás révén trágya készülne, amely szintén nagy nemzeti kincs, (a régi Paraszt közmondás is azt mond ja» a trágya a gazda, ez így is vau). Végül pedig az állatnevelési szaporulat révén jövedelemhez jutna a gazda, mert hisz Magyarországon az állattenyésztés volt a fő jövedelmi forrása a magyar parasztnak. A frontközségeket mezőgazdasági vonalon csak ezeknek alapján lehet felemelni, ha azt akarja a kormány, hogy ennek a vidéknek a lakossága is egyenrangúvá váljon az ország más vidéken lakó lakosságával. , Egy másik fájó sebe ennek a vidéknek az újjáépítés kérdése. Ezen a téren is segítségért kiáltanak a puszta romok tulajdonosai. Segítségért kiáltanak, mert a maguk eredéből nem képesek szétlőtt és felrobbantott épületeiket felépíttetni. N'ncs hozzá anyagi erejük, nem is lehet, miből? A mai viszonyok között eza vidék csak élni tud, amint már említettem is, itt először az anyagiaknak az előfeltételét kell biztosítani és csak ha ez megvan, úgy tud lassan, fokozatosan előbbre jutni, amihez viszont hosszú idő kell. Itt is hosszú lejáratú kölcsönről kellene gondoskodni, vagy pedig olcsó építkezési anyagról, esetleg az építkezési anyagok részletekben való megfizetéséről. Ez is nagyon fontos és # sürgős kérdés, mert sok család istállóban lakik a kis állataival, ha ugyan ez is van neki, sokan viszont kunyhókban laknak, mint a # cigányok. Nem imondom, átmenetileg talán ez is megoldás, ha rövid ideig tart, viszont, ha hosszabb ideig tart, ez már nagyon szomorú jelenségnek számít. Ha nem kap ez a nép támogatást, bi" zony hosszú időről lenne szó. mert a maga erejéből még csak rágondolni sem mer arra, ' hogy meg is kísérelje az építkezést. Hogy mennyire szomorú állapotok vannak ezen a vidéken, jellemző az. hogy a gazdák az udva" rukon, kertjükben levő gyümölcsfáikat vágják ki és adják eil, hogy a mindennapi élethez 'szükséges dolgokat beszerezlhessék. Nyomatékosan felhívom a kormány figyelmét erre a vidékre és kérerrm hathatós táanoga" tásban részesíteni az itteni lakosságot, hogy ezek se érezzék mostohagyermekeknek magukat.« Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadjta a kormánynak. Következnek a szóbeli interpellációk. Lévay Zoltán képviselő úr interpellációjának elmon dására halasztást kért. Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A nemzetgyűlés a halasztást megadja, Következik Pap János képviselő úr inter pellációja a pénzügynnániszterihez a rokkantak ós özvegyeket ért sérelem tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni Gyurkovits Károly jegyző (olvassa): »Van e tudomása a miniszter úrnak arról. íhogy a jótékonycélú sorsjegyek árusítását a,dohányárus rokkantakra és özvegyekre rákény szerítük. Ha pedig ezt eladni nem tudják, megtörténik az, hogy ezek a kevés tőkével rendel" kező árusok 80—100 forintos kárt (szenvednek! Van-e tudomása a miniszter úrnak arról«
